Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Külföld - Weitbrecht „der Fels in den Wellen”

130 Jól eeife, — szólt — kimondhatatlanul jól esik lelkemnek az Önök szives megemlékezése. Annál jobban, mert soha nem vártam az ovácziókat; mert működésemben mindig lelkiismeretem sugallata vezetett s igy nem külső elismerésben, hanem a saját öntudatom nyugalmában kerestem tetteim sikerének helyességét. Most e reám nézve rendkívül kedves meglepetésből azt látom, hogy lelkiismeretem szava igazat mondott akkor, mikor ennek a tiszteletre méltó testületnek nem pusztán méltányos, de a szó igaz értelmében jogos anyagi biztosítását előmozdítani törekedtem. Az eszme elődömé volt. Nekem fel kellett ismernem messzeható erejét, mert ismerem a protestáns középiskolák hazafias működését, törekvését és anyagi helyzetét. Sok aprólékos féltékenykedésssl s természetes aggodalommal kellett megküzdenem. Eloszlatásuk végre sikerült. És én meg vagyok nyugodva. Érzem, — ha miniszteri pályámnak más nyoma sem maradna, mint maga ez az intézmény, mely az önök és hozzájuk tartozóik jövendőjének biztositásául kíván szolgálni, érzem, önmagamnak, lelkiismeretemnek teljesen eleget tettem. Szives ajándékukat nagyon köszönöm. Nekem mindig kedves emlékem marad, — a jól végzett munka emléke. Gyermekeimet pedig figyelmeztesse: a jogért, a méltányos óhajok teljesedéséért küzdeniök szent kötelesség. Szivemből kivánom, hogy a megalkotott intézménynek áldásait sokáig élvezzék! Szűnni alig akaró éljen kisérte e rögtönzött kis beszédet. 0 ex.-ja szives kézszorítással búcsúzott el a küldöttség tagjaitól, külön kitüntetve földijét, gyermekkori társát, Ludman Otto, eperjesi ág. ev. főgymn. igazgatót. Aztán a kultuszminiszteri palotába hajtatott a küldöttség, hogy Klamarik János osztálytanácsosnak nyilatkoztassa meg háláját. A szónok itt is Vámossy Mihály volt. Kis beszéde az őszinte köszönet; nagy mondásoktól ment, de a lélek mélyén fogant hála tolmácsa volt. 0 méltósága láthatólag meghatottan válaszolt. Czélja mindig az volt, hogy az állami és felekezeti iskolákat egy nivóra emelje. Ennek egyik elengedhetetlen föltétele a reciprocitás, egyik intézetéből a másikba átlépés feltétlen lehetősége. Az országos nyugdíjintézményt e czél teremtette meg. Lelke mélyéből örül, hogy a protestáns tanárok régi óhajtásának teljesülésén munkálkodhatott. Cserébe azt kéri az autonom felekezeti főhatóságoktól, hogy a középiskolai tanárok tervezet e g y ptomi kirándulásában hozzájuk méltóan mennél több tanár kiküldésével képviseltessék maguk at, A küldöttség ezzel befejezte küldetését. Minden bizonynyal, mert egységes rendezésnek nyoma sem volt több. Annyit talán mégis megtehetett volna a budapesti ev. ref. középiskola, hogy ha már kebeléből indult ki a kezdeményezés s az^ unitáriusokat kivéve, a hazai protestáns középiskolák a nemes válalkozás eszményi sikerét mind előmozditani törekedtek — hát legalább egy helyre gyűjtse a szélrózsa minden irányából érkezett küldötteket. A fővárosi tanárok részéről minden országos sokadalmon, kongressuson százféle variációban hangzik, tanitásügyi czikkek tárogatói untalan harsogják, hogy „a felekezeti kapcsokkal bensőleg összekötött középiskolák tanárkarainak kölcsönös érintkezése föltétlenül szükséges" . . . Ám ez üres frázis, puszta lég. Azok legalább, kik mégis összeverődtek — a budapestiek közül egy sem volt közöttük — bizony csakis ezzel a meggyőződéssel távozhattak. —i. —s. A föld népessége a legújabb tudományos kutatások szerint 1500 millióra vétetik, melyből Európára jut 381 mii. 200 ezer, Afrikára 127 millió, Ázsiára 854 millió, Amerikára 123 mii. 670 ezer, Ausztráliára 4 mii. 730 ezer. A legkiválóbb vallásfelekezetek szerint van evangyeliomi keresztyén 200 millió, róm. katholikus 195 millió 600 ezer, görög keresztyén 105 millió; keresztyének összege 500 millió 60 ezer, zsidó 8 millió, mohamedánus 180 millió, pogány 812 millió, tehát nem keresztyén ezer millió s igy a föld lakosainak egy harmada már keresztyén, kik között ismét legszámosabban vannak az evangelikus 4 J/

2 milliónál többen, mint a róm. katholikusok. Az evangélikusok fölénye azonban még jelenléken} ebb, ha tekintetbe veszszük, hogy az evangyelium hivei alkotják a föld uralkodó nemzetét, Anglia, Hollandia, Észak-Amerika egyesült államai, Németország túlnyomólag evang. országok s gyarmati birtokaikkal a föld lakosainak majdnem felén uralkodnak. Ha tekintetbe veszszük, hogy 200 millió evang. keresztyénnel szemben ezer millió nem keresztyén áll, a keresztyénség terjedésének még oly tág tere van, hogy a hittéritői munkának fokozása kívánatos. Mikor jutunk mi hozzá, kiknek még itthon oly sok rendezni valójuk van, hogy az egyetemes keresztyénség e nagy feladatához mi is hozzájáruljunk? A lelki betegségek a polgárosult népeknél erősen növekesznek; pl. az utolsó évtized alatt Poroszország népesedése 10 %-k

al> az Észak-Amerikai egyesült államokban 26 %-kal növekedett, a lelki betegek száma ugyanazon időtartam alatt Poroszországban 20 °/

0-kal, az egyesült államokban 100 %-kal, Angliában 108 %*kal növekedett, Szászországban pedig ugyanazon időben az elmebetegek százalékos száma a lakosság számához képest megkétszeresődött. Elszászban 1854. évben 609 lakosra jutott egy lelki beteg, ma 389-re. Népboldogitóinknak jó lenne e jelenségre is fordítani figyelmöket s ha megtalálnák okát, segíteni a bajon. Szerintünk a léleknek egyensúlyát csak a Krisztus evangyéliuma képes megállapítani és biztosítani, úgy de ép ettől az egyedüli és biztosan ható gyógyszertől félnek a modern gondolkozók. Weitbrecht „Der Fels in den Weilen" czimű művében a modern bibliai kritikának következő humoros jellemzését adja: „A kritika megtámad valamely egyházi hittételt se mellett a „szentírásra" hivatkozik. A kritikusnak mutatnak egy helyet, pl. a kolossebeliekhez írott levélből, melyben a megtámadott hittétel tisztán benfoglaltatik, „Igen — a felelet, — a kolossei levél nem hiteles Pállevél, azt nem fogadom el." Egy hasonló helyet idéznek a római levélből." A római levél, — a válasz — tagadhatlan hiteles, de Pál rám nézve ez ügyben általában nem irányadó; én magának Krisztusnak szavát kivánom bizonyítékul." Ekkor a János evangyéliomából idéznek neki egy helyet. „Ez nem érvényes — mondja —, én a negyedik evangyéliumot nem tartom János evangyéliumának". Jó, itt van tehát Jézusnak egy szava Márk evangyéliumából. „A Márk evangyéliuma — válaszol — igaz egészében véve hiteles, y