Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Nekrologok - Andorka János

esperességeknek, alelnökét stb. saját tagjai közül maga vá­lasztaná. Mindegyik esperesség két lelkészt és két világit választana gyülekezeteik általános szavazatával e tanácsba a maga képviselőjéül 6 évre, s minden gyülekezet általá­nos szavazattöbbségével választanának egy főiskolai fel­ügyelőt ki a tanács elnöke volna. Czélúl pedig azt kellene kitűzni, hogy a szarvasi is­kolát a kerület vegye át kerületi iskolájává a selmeczi helyett. Ilyenformán lehetne eljárni az esperesség özvegy-árva­intézetével is: meghagyni mostani alakjában, ügyeinek vezetését a gyülekezetek által a gyámintézet tagjai közül 6 évre választott 9 tagú (6 lelkész, 3 tanférfiú) bizottsá­gára átruházni ; mindegyik esperesség két lelkészt, egy tanférfiut választana a közösen, általános szavazattöbb­séggel 6 évre választandó elnökön kivül. E bizottság évről-évre jelentést tenne az esperességeknek. Az esperességi közpénztárt lélekszám arányában kel­lene elosztani a három esperesség között. Az eddigi levéltárt el lehetne helyezni a szarvasi főiskolánál letétben. Ily módon a mostani esperesség felosztása csak a közigazgatás érdekében és csak annak terén történnék ; rázkódást nem okozna, érdekeket nem sértene, sőt hatása alatt új erők kapnának tért tevékenységre, nagyobb nyo­matékkal léphetnének sorompóba érdekeink mellett a fel­sőbb hatóságoknál. Magára az újjáalakulásra nézve a zsinati törvény intézkedik. (folytatjuk.) fi II11 IS. — Lapiinh érdeléében ! Urunk szent ne­vében s áldó kegyelmeért esedezve megkezdjük lapunk 13. pályafutását. Nagyok voltak a nehézségek melyeken 12 éven át haladtunk; de megsegített az Ur. — Áldassék érte szent neve ! Most is az XJrban vetett bizalom egyházi közön­ségünk szellemi és anyagi támogatásának reménye ád erőt a munkához. — Mennél nagyobb mértékben része­sülünk mindkettőben, annál inkább fogjuk kielégíthetni olvasóink jogos igényeit. — Anyagi hasznot nem várunk, a kötelesség teljesí­tésének tudatánál nincs egyéb jutalmunk ; de áldozatot sem hozhatunk mást, mint csekély szellemi erőnket, — s ezt akarjuk mi meghozni most is egyházunk s hazánk szent oltárára. Köszönet buzgó munkatársainknak, kik egyházunk s iskoláink érdekében támogatták igyekezetünket. — Kérjük maradjanak hivek a jövőre is. — S kik az egyház közérdekét szivükön viselik csatlakozzanak a ré­giekhez. — Akár a gyülekezetek életéből, akár egyházi személyekről beküldött tudósításokat örömest fogadunk s készséggel közlünk. — A megrendelések, előfizetések s hátrálékok mielőbbi beküldését kérjük. — Boldog uj évet mindeneknek! Szerkesztőség. • — Karácsonyfa-ünnepély Ágfalván. Lélekemelő kará­csonyfa-ünnepély volt f. hó 24-én este, 5 órakor az ágfaivai evangelikus templomban. Solcz Ödön evang. lelkész ugyanis a szegény iskolásgyermekek felruházása s tan­könyvekkel való felszerelése végett gyülekezetében gyűj­tést rendezett s fáradozását az Ágfalván létező különféle egyesületek s egyes nemeslelkű egyháztagok adakozása folytán 65 frtnyi szép eredmény koronázta. Ezen összegből o fiu teljesen fel lett ruházva, 3 fiu kapott erős csizmát, 4 leányka meleg szövetet téli ruhára, 12 gyermek el lett látva a szükséges tankönyvekkel s mind a 200 kapott egy-egy szép karácsonyi elbeszélést s a Megváltó születését ábrázoló szines képet ajándékba. Az ajándékok kiosztása a templomban történt, hol is az oltár előtt két hatalmas, szépen feldiszitett, gyertyáktól ragyogó karácsjnj'fa állott, a gyermekek g} 7önyörű karácsonyi énekeket énekeltek, a lelkész pedig megható szent beszédet intézett a gyerme­kekhez és szülőkhez. A méltóságteljes lefolyású ünnepély mély benyomást gyakorolt az összes jelenvoltakra s bizo­nyára hozzájárul ahhoz, hogy jövőre még számosabban, még többet áldozzanak ezen szent czélra, a szegény, nyo­morgó gyermekek karácsonyi felsegélyezésére. — Nagy-Sztraczin, Szent-Péter (Nógrád m.) anya­gyülekezetének leánya a karácsonyi ünnepek alatt igen kedves meglepetésnek volt színhelye. Ugyanis Csemiczky Eduadrné és leánya Szeme re Ödönné úrnők ő nsgaik karácsony alkonyán a helybeli tanítót Keviczky Józse­fet felkérték, hogy az iskolás gyermekek kicsiny seregét hozná fel az uri kastélyba, hol gyönyörű, Ínycsiklandó, szemkápráztató apró csecsebecsékkel és gyermekjátékokkal feldiszitett karácsonyfa várakozott reájuk. Képzelni lehet a kicsinyek sugárzó arczH, repeső örömét, midőn belépve a szalonba, a fentnevezett úrnők kijelentették, hogy ez mind az övék! Meg is hálálták, mert egy kis iskolás fiu oly szép magyarsággal mondott köszönetet, hogy a nemes úr­nők arcza is felragyogott, mert, állításuk szerint épen a magyar nyelv tanitása s tanulása körüli sikeres eredményt kivánták ezzel megjutalmazni. Az ily szép és nemes tett önmagában hordja jutalmát ; — ám itt szép gyümölcsöt is fog teremni mert ezen szép karácsonyestének emléke és a jövő reménye minden esetre csak ösztönzésül fog szolgálni. Sok ilyen nemes pártfogót, de sok ily pártfogásra érdemes iskolát is kívánok egyházamnak és hazámnak, mint a Nagy-Sztraczini a hol a vasszorgalmú és lelkiismeretes hűséggel munkálkodó tanitó Keviczky József a tótajkú gyermekekkel annyira vitte, hogy ezek bármelyikével egész folyékonyan lehet társalogni magyarul, a mint arról ez évben a kir. tanfelügyelőség képviselője is meggyőződhetett. Fogadják a nemes úrnők ez uton is, egyházam és az érdekelt iskola nevében is kifejezett mély hálámat és kö­szönetemet. N. Szt.-Péter 1894 decz. 27. Frenyó Gy. ev. leik. — Lelkészavatás. M. é. decz. 17-én Pozsonyban főtiszt. Bal tik Frigyes püspök úr nt. Roy Pál, kohanóczi lel­kész és trencséni alesperes úr oldalához segédlelkészszé avatta K r i z s á n Milost. — Körmöczbányán, decz. 16-án hirtelen meghalt 65 éves korában s 19-én lett eltemetve Priviczky Ede az egy­ház másodfelügyelője és m. k. pénzverő hivatali főax*any­választó s a népbank elnöke. Papi családtagja, a társadalmi életnek általánosan kedvelt alakja, a szegénység bőkezű segítője volt, de ugy, hogy a balkéz nem tudta, mit tesz a jobb kéz; az egyház iránt melegen érdeklődött, Krisztus evangéliomát nem szégyelte s az ur házát rendesen vasár­napról vasárnapra látogatta. Közrészvét kisérte őt ki végső nyugh elyére. Áldott legyen ezen jó, áldott Mek emlékezete ! PÁLYÁZAT. Alulirt egy a magyar- és tótnyelvben otthonos segédlelkészt keresek. — Fizetése: havi részletekben évi 600 frt. — Az állomás mielőbb elfoglalandó! Pozsony, 1895. évi január hó 1-én, Trsztyénszky, Ferencz, ev. lelkész esperes. WIGAND F. K. NYOMDÁJA, POZSONYBAN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom