Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Belmissiói feladatok

Tizenharmadik évfolyam. 2. sz. Pozsony, 1895. évi Január 12-én E VAN GELIK US EGYHÁZ es ISKOLA. I Előfizetési ár : Egész évre . . . 12 len. félévre ... 6 „ negyedévre. 3 „ Egy szám ára : 24 flr. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZZY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom : Belmissiói feladatok. I. — Szabályrendeletek és utasítások a dunántuli egyházkerületben. (Második közlemény.) Kund Samn. Belföld. — Vegyesek — Pályázatok. Belmissiói feladatok. Evang. egyházunk életében végtelen fontosságú alkotásai miatt örökké emlékezetesek lesznek az utóbbi évek. Mintha hosszas álomból ébredtünk volna fel, a multak mulasztásait erős akarattal, sok jó szándékkal igyekeztünk pótolni-. Különösen két esemény az, mely végtelen fontossága, messze kiható roppant jtlentősi'ge miatt egyházunk történőiében fordulópontot képez, korszakos jelentőségű. E két esemény a zsinat és a lelkészí értekezletek minden fokon való megalakítása. Amaz rendez, szervez, emez czéltudatos és egyöntetű munkára vezet és lelkesít. Amaz megépítette az egyház épületét, kijavitotta a megvásott falakat, be is tetőzte szépen, helyesen: emez a belső munkát, csinosítást, rendezgetést vette czélba, hogy már egyszer valóban barátságos, kívánatos rendes otthonunk legyen. Mennél nagyobb gonddal, mennél nemesebb buzgalommal, mennél avatottabb kezekkel végezzük e munkát: annál szebb, annál sikeresebb lesz az eredmény. Több kéz többet alkot, egyesült erővel többre mehetünk, azért az ország összes evang. lelkészei tömörüljenek mielőbb a szent munkára : egyházunk belső építésére. Meg kell alkotni haladéktalanul minden esperességben a lelkészi egyesületeket, mert. az idők gonoszak, munkálkodnunk kell, mig nappal van ránk, míg békésen munkálkodhatunk. Az egyetemes gyűlés alkalmával Budapesten tartott egyetemes lelkészi értekezlet, igen helyesen, egyik legfőbb czéljául a belmissió munkálását, előbbre vitelét tűzte ki, nem alapszabályilag, de a mi ennél is többet ér, tényleg foglalkozván a kérdéssel. Egyelőre azonban a kérdést szabad megvitatás, több oldalú tárgyalás végett az alsóbb fokú lelkészi értekezletekhez utalta. Legyen szabad nekem is, ki a belmissióért lelkem teljes buzgalmával hevülök s gyakorlatilag is e téren több irányban tettem kísérleteket, szerény nézetemet egyről-másról elmondanom, aminek megvalósitását, általános behozatalát nemcsak kívánatosnak, hanem foltétlenül szükségesnek tartom. A belmissiói munkásság számtalan sokfélesége közt vannak olyanok, melyek nem egyformán alkalmasok mindenütt a művelésre. így nevezetesen, a mivel szép példákul Pozsony, Lőcse, Sopron stb. ékeskedneK előttünk, a diakonisszák, evang. egyesületek csakis helyenként városokban, faluhelyen azonban több oknál fogva talán épenséggel nem valósithatók meg. Falusi pap létemre a belmissiói feladatoknak csak azon ágaival kívánok közelebbről foglalkozni, melyek városon és faluhelyen egyformán meg valósithatók. Ilyennek ismerem én első sorban az iskolai vallásoktatás gondozását. Távol legyen tőlem, hogy evang. tanítóink tiszteletreméltó kara felett pálezát törjek. Mindenki egyéni értéke élőtt tisztelettel hajlom meg, tisztelettel adózom az egész testületnek is. De azt a sajnálatos tényt mégsem hallgathatom el, amit mások is dúsan tapasztalhatnak és tapasztalnak is, hogy a népiskolákból újabban mindinkább kiszorul, nem a vallásoktatás, mert azt a törvény parancsolja, hanem a valláserkölcsi szellem, a minek a gondozását, terjesztését csakis az egyházszeretet parancsolja. Mennyi része van ebben az általános korszellemnek, mennyi a családi nevelésnek, mennyi a nem kis részben állami nevelésben részesülő tanítói testületnek, nem kutatom. Tény az, hogy elemi iskoláinkban a val ásoktatás, de különösen a valláserkölcsös nevelés nem áll a kivánt fokon. Csodálatos, hogy különösen a r. kath. iskolákban, de még a reformátusoknál is azokba a gyermekekbe hol bele tudják csaknem a fanatizmusig oltani a felekezeti öntudatot, az egyházhoz való ra-