Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - A svéd király (Bierbrunner Gusztáv)

396 zethet a gyermek szivéhez csak jussanak hozzá. Konfirmáció alkalmával kezdó'djék tehát a lelkész tanítása s tartson azután a felnőtt ifjúsággal vasárnapi iskolán át. Igaz, hogy ezen vasárnapi tanítást nem igen szokták látogatni s inkább gyülekeznek valami verkli körül, — de ennek is módját lehet ejteni, — a miről későbben. Hogy a lelkész nem taníthatja a vallást az elemi iskolában annak fizikai oka is van. Nem minden egyház áll 500—2000 lélekből; a felvidéki egyházak nagyobbrésze 2000—3500 lelket számlál, a kik elszórva 5—8 községben laknak. Saját egyházam körülményei közt beszélek. Auyaegyházunk áll 850 lélekből s bir 2 iskolával a többi 2200 lélek lakik elszórva öt, 1 — 2 órányi távolságban fekvő községben, a hova sokszor sár, viz, hó miatt 4 lóval sem juthat az ember; legtöbb temetés pedig november— áprilisig szokott lenni. Van eset, hogy egy héten 5—8 halotti beszédet kell tartani. S bizony ilyen körülmények közt működik a lelkészségnek többsége. Tessék mostan módot találni egyházam 6 iskolájában való vallástaníthatásra a lelkész által ! Mondja valaki, hogy a filiális iskolákban nem kell tanítani. Miért? Éppen ezekben kellene. Hisz az anyaegyházi tanitó mindig okleveles, művelt ember, de a filiális tanitók nem. Igen is, azon esetben is, ha összes iskoláink államosíttatnának is, ne legyen vallástanitó a lelkész de a kántortanító. „Két úrnak szolgálni" nem lehet; a lelkész pedig a felnőttek oktatását teljesítvén, nem íanithat az elemi iskolában. Zsinati törvényeink 63. §-a) helyesen jellemezi a lelkésznek feladatát az iskola irányában : „felügyel" az iskolákra, különösen a vallásoktatásra; ha pedig ő tanít — ki fog felügyelni ? Másképen áll a dolog a kisebb egyházakban, hol a lelkész kényelmesen teljesítheti a tanítónak összes teendőit, évente 10 temetés, 12 keresztelés, 2 esketés mellett. De általános szabályzatot arra alkotni, nagyon veszélyes volna. Mert legyünk őszinték, olyan eljárás fizetésbeli változást is vonna maga után. Sok egyházban a kántor fizetése nem sokkal kisebb a lelkészénél ; az 5-öd éves korpótlék útján pár év múlva felül fogja azt haladni. A kántortanitói fizetés nagyobbodni fog a lelkészi pedig nem ; de a tanítói munka kisebbedni fog, a lelkészé nagyobbodni. A lelkész tehát jogosan mondhatná: én a vallástanitással átveszem a tanítói munka egy harmadát, kérem tehát fizetésének is egy harmadát. Mi lesz abból ? Jobb lesz annak következtében maradni az eddigi módnál s a tanitó tanítsa továbbra is a vallástant s különösen a vallásosságot. De az a baj, hogy mai napon a tanitók minden egyes tantárgy tanitásához képesebbek, mint ehhez. A tanitók képeztetése nem felel meg az evangelikus élet követelményeinek. Olyan fiatal tanitó feje tele a legszebb tervekkel, de szive üres: hiányzik benne a vallásos meggyőződés, egyházához való ragaszkodás s a Krisztushoz vezető szeretet. Nem mondok sokat, ha állítom, hogy tanítóink jó részét az első kánoni vétség miatt felelőségre kellene vonni. Mostani, kivált fiatal tanitók legnagyobb öröme a vallástalansággal dicsekedni ; nekik az isteni tisztelet végzése teher. Ehhez bizonyítékot nyújtanak a különféle tanítói szaklapokban közölt cikkek, melyek között csak egyet olvastam (dacsolami Izák Lajos tanítói értekezleten tartott*) beszédét), mely a tanitónak legnagyobb erényét s erejét a Krisztusban való életben, a valódi ker. ev. hitben találja. Nem csoda, hogy a lelkész jó szándéka, tanítójának közönye miatt meg nem valósulhat. Egyházunk főfeladata legyen a tanitóképezdékre legnagyobb figyelemmel lenni, s oda hatni, hogy egyházunk ily fontos tényezői tanáraik által feladatuk teljesítéséhez lelkiismeretesen előkészíttessenek. De a theologiai tanár urakhoz is van egy kis kérelmem, — ne vegyék rosz néven, de fiatal theológusaink jól ismerik ugyan az akadémiai életet, de az egyházi életet s szükségleteit nem. Én is ily bajban voltam s sok csalódáson kelletett átmennem, míg megismertem kötelességemet. Azért czélszerűnek látnám oly szabályrendelet behozatalát, mely szerint csak 3 évig tartó segédkezés után lehet valaki rendes lelkészszé. A mi pedig mind a kettőt közös munkájában hátráltatja, az a fizetésnek módja. Mind a kettőt függetlenné kellene tenni az egyesektől, hogy ne legyen kénytelen minden krajczárért, látván a nép szegénységet s saját gyermekeinek szükségleteit, alkudozni, egyik-másik előkelő kegyét keresni s különféle mellékkereset után járni, mert ez a vallásosság s ev. közszellem terjesztésében nagy akadály. Ha lefolyt zsinatunk a stólákat megszüntette volna, sokat tett volna, mert a papiroson igért százféle krajczárnyi járandóságból álló minimális fizetéssel nem lehet minket boldogítani. Sapienti sat. Még egyet. A róm. kath. egyház rendelkezésére való hivatkozás nem jó. Ott kétféle annak az oka, hogy felszentelt egyének tanítanak vallást: az első hogy az által is érvényesüljön a hierarchicus eszme, mert ott a vallás = egyház; egyház = lelkész, ergo vallás = lelkész, második pedig, hogy a mi ev. tanítóink és a kath. műveletlen, nyomorral küzdő kántor — muzsikánsok közt nagy a külömbség. A többiben megegyezem tisztelt czikkiró úrral, különösen az 1—5 alatti ajánlataiban; de bátor vagyok erre vonatkozólag is tapasztalataim nyomán következőt megjegyezni. Az úgynevezett fonók rossz hatását ismerjük elegendően. Az erkölcstelenség csiráját kapja itt a még 12—15 éves gyermek. A mostani ifjúság pedig annyira ragaszkodik hozzá, hogy oly gazda, a ki szolgálóit oda nem ereszti, 1 — 2 hét után szolga nélkül marad, ez conditio sine qua non ! Annyira jöttünk, hogy 11 —12 éves tankötelesek iskolát nem látogatnak, de fonót igen is. S az orvoslás ? Mult évben volt. Az árvamegyei bizottsági ülésen tárgyal*) Az illető szerkesztőség által jellemző megjegyzéssel ellátva.