Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - A svéd király (Bierbrunner Gusztáv)

397 tátott a záróra ügye. Felhozatott : ezekre a fonókra is terjesztessék ki bizonyos záróra, mert a szolgálók „fonnak" ott 11 —12 óráig, azután páronként szétmennek s 7-kor kelnek fel. A válasz pedig volt : liogy a fonó magánjogú, s bele avatkozni nem szabad. — Folyó évben a tanitói értekezlet tette az esperességi gyűlésen azon ajánlatot : kivántassék öly vármegyei szabályrendelet alkotása, mely szerint 15 éves korig a korcsma s fonó látogatása ne engedtessék. Az utolsóra nézve azonbau kimondatott (előkelő hivatalnok által), hogy a fonó privat dolog, — bele avatkozni nem szabad. Felhozok erre nézve egy példát. Mezővárosunk birájának fiatal leánya sokszor kimaradt s több éjszakát házon kivül töltött. Atyja rosszat sejtve utána ment s látván őt bemenni oly házba, hol a fonó gyűlni szokott, — kissé

1 megnyugtatva hazatért, de pár óra múlva ment őt felkeresni. Az ablakon át látta, hogy leánya több más társaságában (köztük egy 13 éves ! !) mint mulat egy legénynyel s előttük az asztalon sokféle enni s inni való. Berohant a szobába s botja megtette a kötelességét. Kiderült, hogy az 'illető házi asszony nemcsak különféle „hasznosat" tanított (varázsos rántottát csinálni, hogy járjon a férfi a leány után ! !), kártyából jósolt, de tudott magzatot is elhajtani! miért neki a látogató leányok szalonnát, gabonát stb. hoztak. A feljelentés eredménytelen maradt s a fonók tovább is szoktatták az ifjúságot az erkölcstelenséghez s tolvajláshoz. Sajnos, de való, hogy hasonlót karhatalmilag szétoszlatni nem lehet (?). Tettem tehát következő ajánlatot s most is teszem. Az ifjúságnak alkalmat kell adni a mulatsághoz is, összekötve hasznos tanítással. Erre is szolgáljon az iskola. Ebben be kell rendezni népszerű keresztény, evangelikus szellemű olvasmányokkal felszerelt könyvtárt; olvasás, beszélgetés, éneklés, szini előadás, ártatlan mulatsággal elérjük a czélt. De itt is van bökkenő. Előre tudom, hogy ennek keresztülvitele nemzetiségi szempontból sok ellenségre talál. A panszlavismus réme megakadályozza ezen fontos intézmény létesítését. — Csak kezdjen az ifjúság akármily ártatlan tartalmú tót éneket — bizonyosan akad mindjárt, ki azonnal megüzeni a budapesti újságoknak veszélyeztető felfedezését (mint nem régen Arvamegyében, hol az ev. iskolákbau a pár év előtt tömegesen megvett királyunk arczképeiben orosz czárt fedeztek felj s őszintén megvallom, hogy az ev. közszellem terjesztésénél nagyon sokat árt a nemzetiségi rém. Hiába, de másképen nem lehet : a tót népnek szivét nem lehet másképen meghódítani csak is tót szóval, tót könyvvel, tót dallal ; ez pedig a mai bolond idő- és észjárás szerint mind veszélyes s addig, míg ezen nyomás alól nem szabadulunk, az ev. közszellemet tót népünk között hathatósau terjeszteni nem lehet. S e szomorú helyzetlink eredménye világos: népünknek régi vallásossága s egyháza iránti érdeklődése csökken nagyon ! ! Videant consules ! ! Iskolás gyermekeinket szoktatnunk kell az isteni tisztelet látogatására általában, de kiváltképen különös ev. jeleggel biró napokon. A reformácziói emléknap megünnepeltetése első sorban ajánlatos. Ez évben először tettük egyházunkban s az ünnep sikerült. A folyó évi esperességi gyűlés határozata értelmében az iskolaévet is isteni tisztelettel kell megkezdeni ; én okt. 31-ét arra használtam fel, s mondhatom, hogy az a nap nagyon alkalmas arra. De azonkívül elég alkalom nyujtatik egyházi életünkben az ev. közszellem terjesztésére. Templomiskolaszentelés, lelkész installációja, tanító eskütétele ; az egyháznak, lelkésznek, tanitónak sokféle emléknapjai, reformáció történetéből számtalan emlékezetre méltó esemény felhasználandó arra. Hiába: a r. kath. egyház teszi azt a „szentek" emléknapjai alkalmával — mink nem bírván ezekkel, keressünk más módot. Gutta cavat lapidem non vi, sed saepe cadendo. De azon kivűl az egész élet legyen vallástanító. Egyházunk úgy is nevelő, s mint ilyennek következőre kell figyelemmel lenni. Egyházi fegyelem nincsen. Egyházunk büszke vala tagjai lelkiismeretének szabadságára, de sajnos, azon szabadság a melyhez minket Krisztus meghívott, önkénynyé íajult s rosznak lett okozójává anynyira, hogy Jézus szava nem parancsoló szó, az egyház érdeke nem keresendő. Azon szabadság, melyet a róm. katholikus egyház daczára ápoltunk, — egyházunkat veszélylyel fenyegeti. Sok helyen oda jutottunk, hogy istentagadó, Urvacsoracsúfoló, erkölcstelen férfiak viszik a legelső szót egyházunkban s egy kissé vallásosabb irányú ember élezek tárgyává válik. Nem csoda azután, hogy a népnek egy része különféle szektákban keresi megnyugtatását, másik pedig műveletlensége következtében felülliczitál a vallástalanságban : ez a mai közönynek forrása. Az ev. közszellem nem a katholikusok szidalmazásában, de az evangyéliumi élet nyilvánulásában álljon. Nem a szűkkeblűség, de okvetetlen szükség az egyházi fegyelem behozatala és pedig nem csak az egyházi elnökség, de az összes egyházi tényezők (presbyterek, keresztszülők, tanuk stb.) irányában. 'Még egy alkalmat ismerek, hol több vallási kellene tanítani, az a mi közgyűléseink. Ezek, melyek hivatva vannak az egyházi élet viszonyairól s szükségleteiről tanácskozni, minden másról tanúskodnak, csak arról nem. Az életnélküli számok és betűk sokasága, különféle de lana caprina-vitatkozás nem képes a hallgatók szivét építeni, de inkább a közügytől elidegeníteni. Az ev. közszellem helyét elfoglalta: a korszellem, nem amannak, de ennek hódolnak a mi közgyűléseink együttesen, annyira, hogy egyházunk érdeke is áldozatául esett. Egyházi alkotmányunk szépen határozza meg, hogy az egyházat a világi és lelkészi elem egyenlő joggal s felelőséggel kormányozza, de bocsánatot kérek, a praktikus életben ezen feladat úgy áll, hogy: a világi elem kormányozza az egyházat, de a lelkész azért felelős . . . Legyen ! de épen azért ezekhez a világi urakhoz intézem utolsó soraimat : istápolják jobban az ev. közszellemet s ott a hol oly sok alkalmunk van,