Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - A svéd király (Bierbrunner Gusztáv)

ketten sokat diplomatizáltak s elszalasztották az alkalmat, Bécset komolyan és erélyesen ostromolni. Elszalasztották az alkalmat, Osztrák-, Német- és Magyarországnak sorsát új, jobb, szabadabb pályára terelni. A fehérhegyi csata 1620. november 8-án, véget vetett a csehháborúnak, a protestánsok ügye veszve volt. A csatatér a phalci herczegség területére tétetett át. Miksa, bajor herceg és a spanyol had itt törtek be; kezdődött pedig 1622-ben a phalci háború s tartott mig Tilly, a kath. liga mestervezére 1523. jul. 26-án Mansfeldet, a prot. unió hősvezéret a stadtlóhni csatában megverte. Ezzel a phalci háború véget ért. 1625 ben kezdődött az a, 1 s ó s z ás z - dá n - h áb o r ú. A küzdtérre lépett IV. Keresztyél dán király. Ez, Mansfeld, braunschweigi Keresztyél, Wallenstein, Tilly és Pappenheim voltak benne a főszereplők. Wallenstein, a kath. liga borzasztó főhadvezére. IV. Keresztyél és Mansfeld a protestáns ügyért küzdöttek. Egy ideig Bethlen Gábor is támogatta őket, de későbben meggondolta magát s II-ik Ferdinánddal békealkudozásokba bocsátkozott és Mansfeldet cserben hagyta. Mansfeld Wallenstein által a dessaui hídnál megveretvén, Boszniába menekült, 1626. novbr. 20-án Urakovitz nevű faluban, nem messze Serajevótól meghalt. Tetemei Spalattóban nyugosznak. IV. Keresztyél 1629. május 22-én Lübeckben a császárral békét kötött s a német protestánsok sorsát magára hagyta. A harminczéves háború harmadik szaka, az alsószász-dán háború tehát szintén szerencsétlenül végződött a protestánsokra nézve. Következett a harmincéves háború negyedik szaka, a svéd-német liáboru, melynek főszereplője Gusztáv Adolf, a protensánsoknál felejthetetlen svéd király, a protestáns ügynek dicső hőse és marfyrja. Országunk akkori története szoros kapcsolatban áll Gusztáv Adolf szereplésével. Rákóczy György szövetségre, mire őt Gusztáv Adolf felhivja vele ugyan nem lép, de küzd II. Ferdinánd ellen s csak Gusztáv Adolf halála után köt békét Ferdinánddal. Gusztáv Adolfot a pomeraniai és mecklenburgi hercegek segitségül hívják s ő, mert II. Ferdinánd a Keleti tengeren túli részekre is kiterjeszteni törekedett hatalmát s most Richelieuvel is ez iránt szerződésre lépett, ezen felhivásnak engedve, 1630. junius 24 én átjött a tengeren és Usedom szigeten 15,000 harczosával német földre lépett. Bár Magdeburg gyászos elpusztítását meg nem akadályozhatta, rövid idő alatt győztesen haladott előre a protestánsok ügyében. A breitenfeldi (lipcsei) csatában 1631. szeptember 7-én Tilly és Pappenheim hadait tönkre tette és így, a mit a császáriak eddig sok fáradsággal és le nem irható iszonyatosságok elkövetése mellett 12 év alatt elértek, azt öt rövid óráig tartó csata tönkre tette. Tilly, ki a csatát megelőző haditanácsban azzal biztatta tisztjeit, hogy az eddigi észlelések szerint az eretnekek nyilt csatában még sohase győztek, ez egyszer keserűen csalatkozott s hozzá még pár sebet is kapott. 304 De Bécsben is megrémültek, s sokáig nem tudták elhinni, hogy a mint egy udvaroncz nyilatkozott, az Ur Isten Breitenfeldnél egyszerre csak lutheránussá lett. Ezután Gusztáv Adolf győztesen haladott előre, annyira, hogy II. Ferdinánd kénytelen volt magára nézve lealázó feltételek mellett ismét Wallensteinnál könyörögni, hogy vállalja el a fővezérséget. Most két nagyon különböző jellemű, de mint hadvezér egyiránt kiváló férfiú állt egymással szemben. Wallenstein nagyon kerülgette a csatát. Végre, 14 hónappal a breitenfeldi csata után bekövetkezett az örökké emlékezetes mérkőzés a lützeni sikságon, 1632. nov. 16-án. A csata 11 órakor délelőtt kezdődött, miután a köd szétoszlott volt. Wallenstein Lützen falut felgyújtatta. Gusztáv Adolf csatarendben felállított hadai előbb a hadizene kisérete mellett elénekelik „Erős várunk a mi Istenünk." Azután oda szól a király hadainak : „Most rajta, vitézeim ! Jézus, Jézus, Jézus ! segíts nekem harcolni a Te dicsőségedért !" Rövid három óra múlva a bal szárnyon és a középpontban Wallenstein katonái futásnak erednek. De jobb szárnya áll s weimari Bernhard nem tud felette győzedelmeskedni. Gusztáv Adolf segítségére siet, de ellenséges lovascsoportba kerül, lova nyakán keresztüllőve, ledől ; egy másik lövés szétzúzza a király bal karját. Ekkor kéri Gusztáv Adolf Ferencz Albert, szász-lauenburgi herceget, ki mellette van, hogy őt a harczi tolongásból kivezesse ; de e pillanatba^ hátába fúródik egy uj lövés golyója. Es most „Eri Istenem, én Istenem !" feljajdulással a lóról, melyre felsegítették, leesik. A ló a királyt, mert a kengyelben függött, pár lépésre még magával hurczolja, aztán földre terül. Kisérete fut, csak Leubelfing apród marad uránál, karjaiba veszi s e hű keblen leheli ki a hős király nemes lelkét. E pillanatban a visszatért Pappenheim jelenik meg a csatatéren. Wallenstein siet szétvert seregrészeit ismét összeszedni és Piccolomini már ötödik lovon ülve és Terzky gróf lovasaival rohamot intéznek a svédek ellen ; utánuk nyomul Pappenheim. De Pappen hei mot átfúrja egy golyó, lerogy a lováról. Weimari Bernhard pihent gyalogságát bevonja a harczba s rohamban egész seregével támad. A császáriak háta mögött Wallenstein által készen tartott lőszerkocsik levegőbe röpülnek ; ez babonás irtózattal tölté el Wallenstein harcosait ; vad futásnak erednek és iszonyatos lármával kiáltják : „A csata veszve van, Pappenheim agyonlövetett, a svédek megsemmisítenek !" A sötét éj beköszöntött; a svéd király halála gyászt borított a svéd hadra, de a csata nyerve volt, a protestáns ügy megvolt mentve. A csatatér és a protestáns vallásszabadsági eszme felett lebegett Gusztáv Adolf halhatatlan lelke. Lebeg most is! Méltó dolgot cseleksznek a protestánsok, midőn Gusztáv Adolf 300 éves születési emlékét ünneplik,