Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Jóslat (Ladányi)

371 vényeinket? Lesz-e ereje, kedve naponta áldozni, ! midőn az ellentáborban zsoldot húzhat, lia nem lel­kesült szegény ev. egyházunk áldozatokban gazdag történetén? Megáll-e hitében rendületlenül a fele­kezet nélküliek csoportjával szemben, ha nem fogja ismerni annak alapját: a Szent-írást? A felelet csak egy lehet: „Elvész a nép, mely tudomány nélkül való!" (Hős. IV. 6.). Rajtunk — lelkészeken — múlik, hogy a bajon segitve legyen. A tészta csak kovászra vár és át fog alakulni. Ha evangyéliomi közszellemet aka­runk, teremtsük meg azt az evangyéliom segitségével. Ma iskolába jár — a jövő egy­háza; ezért érdemes is, kötelesség is sorompóba lépni. 1. Mindenek előtt oszlassuk szét a törvényileg tiltott, de ennek daczára szélűben — hosszában virágzó fonóházakat és más néven nevezett babona­terjesztő, erkölcsrontó összejöveteleket, — ha komoly szóval nem lehetne: hatósági karhatalom igénybe vételével. A ki valaha tanuja volt az ily estélyeken végbe vitt üzelmeknek, annak üldözőjükké nem válni lehetetlen — Itt szivja magába a zsenge gyer­mek tapasztalt anyókák ajkáról a kisértetekről, bo­szorkányokról, tüzes nyelvű lólábu ördögökről szóló tudományt késő éjfélekig; itt vetkőztetik ki szemér- i metességéből, a nagyobbak vonzó példaadása mellett. ; Taníthatjuk aztán akár Pál apostol lelkével ! vallásunk boldogító tanaira, a tabula rasara mélyen rávésett belüket nem leszünk képesek letörülni, mi­vel az egy Istenbe vetett hitük alapjában meg van ingatva, az erkölcsiségről való logalmuk meg­mételyezve. Operáljuk meg egyházunk testén rágódó e fekélyt J már egyszer gyökeresen. 2. Iskolai fenyíték alkalmazásának terhe alatt tiltassék meg a durva jellegű komédiák, városokban a ledér színielőadások látogatása. Gymnasiumi tanu­lók csak tanári engedélyivel mehetnek egyes válo­gatott darabok megtekintésére, gyermekek elől — tudtommal — soha sincsen az ut elzárva ! (Vége köv.) Az „Evangelikus Egyház és Iskola** hasábjain a Nagytiszteletu Szerkesztőség jóindulatából a dunán­túli káplánkérdés néhányszor szellőztetve lett. (Saj­nos másutt nem igen). A dunántúli káplánkérdés röviden abban kulminál, hogy a) a káplán több, mint kellene, azért egy részének tanítóskodnia és nevelősködnie kell, és b) a káplánfizetés feltűnően csekély. Általában el lehet mondani, hogy a káp­lánok egyházunkban, néhány kivétellel, (Pápa, Győr, Dömölk) Dunántál vannak a legszerényebben honorálva. A mennyiben a kerület theologiájában, Sopron­ban, — a theologusok száma kevesbedett, a káplánok tulszáuia idők multával remélhetőleg apadni fog — magától(!). A káplánfizetés rendezése azonban to­vábbra is nyilt kérdés marad. Ezt a kérdést a lel­készválasztási szabályrendeletet*) készitő bizottság vol­na hivatva megoldani. Felteszem (az Isten mentsen meg feltevésem tel­jesedésétől), hogy szabályrendeleteink a káplánkérdést továbbra is nyilt kérdésnek hagyják és a 40—50 frtos hiványokat továbbra is törvényesitik. Felteszem másfelől, — a jelekből Ítélve joggal feltehetem, — hogy a tiszai és bányai kerületek szabályrendeletei a káplánokra kedvezőbbek lesznek. Azért emlitem csak a tiszai és bányai kerületeket, mivel dunántúl után, ezekben van legtöbb magyar és német gyülekezet. A dunáninneni kerület tót gyü­lekezeteibe mi dunántuliak nem aspirálhatunk. Mi következik e feltevésekből? A dunántúli káplánoka fizetés csekélysége miatt a tiszai és bányai kerületek felé fognak gravitálni. Nem nagy jóslási tehetség kell hozzá, hogy a jelzett esetben Dunántúl jelesebb erőit fokozatosan el fogja vesziteni, mert el lehet képzelni, hogy a tiszai és bányai kerületekben csu­pán képzettebb káplánaink lesznek szívesen látottak. Az elmúlt években már is néhány kitűnő erőt elveszítettünk. Felteszem továbbá (az Isten mentsen meg fel­tevésem teljesedésétől), hogy szabályrendeleteink az eddigi választási rendszeren változtatni nem fognak és választásainknál továbbra is a sógorság, komaság fogja a döntő szerepet játszani. Felteszem másfelől, — a jelekből Ítélve bátran feltehetem, — hogy a tiszai és bányai kerületek e tekintetben haladni fog­nak és a szabad választást kissé meg fogják szorí­tani. Mi következik ismét e feltevésekből? Azon kép­zett dunántúli s. lelkészek, kik a szabadnak nevezett (csúfolt) választási rendszer, — vagy más szavakkal a sógorságon és komaságon alapuló választási rend­szer miatt egyszer s másszor mellőzésnek leendeuek kitéve, — ez okból is a tiszai és bányai kerületek felé fognak gravitálni, a hol a választások megszo­rítása folytán az érdem is méltányolva lesz. Igy ismét vesziteni fog a dunántúli kerület, a mi a kerület nymbuszának némi-némű elhalvány osodás á t fogja maga után vonni. Ha jelzett feltevéseim való­sulni fognak, az ezekből levont konzekvencziák is kétszer kettő négy bizonyosságával be fognak követ­kezni. Hogy jóslatom be ne teljesedjék : lelkészválasz­tási szabályrendeleteinket hasonló haladást tanusitó szellemben kell szerkeszteni, mint a tiszai és bányai kerületek. Követendő például szolgálhatna nagy tisz­teletű Moczkovcsák János főesperes urnák e becses lap hasábjain közlött szabadelvű és igazán szabad lel­készválasztási szabályrendelete. Mellékesen megjegy­zem, hogy nevezett szabályrendeletben a s. lelké­szeknek lakáson és teljes ellátáson kivül mint mini­mum, 300 korona évi fizetés vau kikötve. Mit szól­*) Kár: hogy leikészváiasztási szabályrendeletünk még nincsen készen, vagy ha készn van, hogy sem a f. é. egyházkerületi gyűlésnek bemutatva, sem e lapok hasábjain közöive nem lettek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom