Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Bács-szerémi egyházi szabályrendeletek

3G2 lönfélék lévén szükséges gondoskodni, hogy azok kellő alkalmat és tért találjanak a maguk kifejlesztésére. De ezt az elvet a korlátlan választás sokkal inkább megközelíti, mint ha oly feltételek bilincseivel korlátozzuk a választást, melyeknek e charismákhoz semmi köze nincs. Mert ne mondják azt, hogy évek sorának tapasztalatai fejlesztik a lelkészt — bár ezek értékét tagadni nem lehet — ne alkalmazzuk a papra a közmondást : gyakorlat teszi a mestert, ne alacsonyítsuk le ezzel a lelkészt a mesterember színvonalára; a lelkész a szellemiek terén működik, s a kinyilatkoztatás törvényeit a szellem életében mi halandók még nem ismerjük. Jézusunk 30 éves korában bölcsebb volt a világ összes bölcseinél. Igazságosak akarunk lenni s nem gondoljuk meg, hány belánczolt Prometheusunk vonaglik majd választási rendszerünk szűkkeblű korlátai közt időtlen időkig a nélkül, hogy charismáival egyházunknak szolgálhatna. Mikor alkalma nyilnék szárnyra kelni : a szabályzat hideg pallosa parancsolja vissza; mikor a szabályzat leveszi róla bilincseit, akkor meg alkalom nem kinálkozik. És még az a vigasztalása sem marad, hogy az igaz protestáns szellem intézményei vetettek eléje történetesen korlátot, a mibe ép ugy bele lehetne, bele kellene nyugodnia, mint a gondviselés látogatásaiba. Nemcsak a szabadsággal áll hadi lábon a választás korlátozása, hanem a keresztény erkölcstannal sem tudom semmikép összeegyeztetni azt az elvet, miszerint intézményeink jutalmakat osszanak ki a papoknak. Es hogy e jutalmakat maguk a gyülekezetek képezzék. Nem a kereszténység elve az, mely szerint az ember lelkiismeretén kivül egyéb jutalmat soha nem vár, nem remél, nem óhajt, hanem korunk materialis iránya előtti meghódolás, a mi ellen senkinek jobban, mint a protestáns papnak volna kötelessége, szent hivatása, fáradhatlanul harczolni. Nem az uj egyházpolitikai törvények, nem a polgári házasság, nem a felekezetnélküliség törvénybe igtatása fenyegeti veszéllyel a protestantismust és általában a haladást — mert ezt ama nélkül képzelni sem tudom — hanem azon körülmény, miszerint e szónak „protestantismus" igaz értelme elhomályosult szemeink előtt, nem értjük azt, vagy mivel ez a mai kor materialis irányával határozott ellentétben áll, nem akarjuk érteni s jobbnak tartjuk ez utóbbinak hódolni, hajlandók vagyunk, kényelmesebb is ezzel az árral úszni, mint a protestáns szellemhez rendíthetlen hűséggel kezet fogva korunk haladó irányával ezer zivatart leküzdve előkészíteni egy szebb, boldogabb kort, melyet annyian várunk, óhajtunk s a Gondviselésben vetett szent bizodalommal hittel remélünk. Discite mortales non temerare fidem ! Sass János. A zsinati törvények a fokonkénti önkormányzás elvét épségben fentartván, számos §-ban meghagyják az egyházközségeknek, egyházmegyéknek és egyházkerületeknek, hogy szoros értelemben vett belügyeiket a legközelebbi egyházi felső hatóság jóváhagyása mellett szabályzatilag rendezzék. Ezen szabályzatok alakja és tartalmára nézve a nézetek eltérők. Vannak, kik a zsinati törvények összes §§-ait oly alakú szabályzatban tüzetesen megmagyarázni óhajtanák, mint az országos törvények mellé adott utasítások szoktak lenni. Mások utalnak a zsinati törvények azon §§-aira, melyek a kérdéses ügyek szabályrendeleti praecisirozását világosan meghagyják. Talán ezen eltérő nézetnek tulajdonítható, hogy ez ügyben, jelesül egyházközségileg eddig még igen kevés történt. A bács-szerémi esperesség azon felfogásból kiindulva, hogy a mi törvényben határozottan megvan mondva, magyarázatra nem szorul, egyházközségei számára kiadott egy szabályzati mintát, mely az egyházközségek által csekély változásokkal elfogadtatott. Azt vélem, hogy ha e becses lapok nagytiszteletű szerkesztője kegyes leend lapjában tért nyitni, a mondott bács-szerémi egyházközségek által elfogadott szabályzat közlésével hiába való dolgot nem cselekszem. Miután a Bács-Bodrogh megyében és Szerémségben létező egyházközségek területileg beosztattak a szabályzat folytatása igy hangzik : 1, Fejezet. 3. §. Keletkező leány- vagy fiókegyházközség vagy szórványhelyek azon anyaegyházközséghez osztandók be, a hova azok politikailag tartoznak. 4. §. Az ág. hitv. ev. hitsorsos, mihelyt valamely egyházközségben vagy szórványhelyen letelepedett, köteles ezt 6 héten belül az illetékes lelkészi hivatalnál bejelenteni, mely azt az egyháztagok nyilvántartási könyvébe beirja. 5. §. Szintúgy köteles minden egyháztag eddigi egyházi kötelékéből való kiválását, elköltözését az illetékes lelkészi hivatalnál bejelenteni, netán hátralékos egyházi járulékait lefizetni, és elbocsátási bizonylatot kivenni, melyet az uj letelepedési egyházközségnek lelkészi hivatalánál bemutat. 6. §. Ha valamely egyháztag lakhelyén kivül más egyházközségben is viseli az egyházi terheket, választási jogát csak egy helyen gyakorolhatja. 7. §. Ha valamely egyháztag 6 hét óta az egyházközségben vagy szórványhelyen lakik, választási jogát csak akkor gyakorolhatja, ha a folyó évi egyházi járulékokat megfizette. 8. §. Régi egyháztagok szintén csak akkor gyakorolhatják szavazati jogukat, ha korábbi tartozásaikat és a folyó évi járulékokat lefizették.