Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Egyetemes gyűlés küszöbén (Mayer Endre)

mely létező egyház nem önczél, de viszont másnak — mint a láthatlan egyháznak eszközévé — nem is válliatik. — Szövetségesünk ezért is az egyházi téren csakis oly hatalom lehet, mely a Krisztusi szeretet szellemében való egyesülésünkben megerősít. — Ezen Krisztusi szeretet szellemében gyökerező egyéniség elvének legujabbkori terméke a felekezetnélküli culturállam, mely az individualitás elvénél fogva más mint nemzeti nem lehet. — A mult század vége felé hazánk vezérférfiai is eme nemzeti állam, nemzeti nevelés eszméjét hirdették 5 küzdelmek után a 1848-ki országgyűlésen a culturállan eszméje elvileg törvényben nyert kifejezést; s 1867 óta államférfiaink, nevezetesen a legutóbbi időben sikerrel fáradoztak s fáradoznak emez eszmének életteljes megvalósitásán. A magyar nemzet géniusa gyászos multunkban is egyházunk védő szelleme volt s e magyar nemzeti génius által vezérelt culturállam természetes szövetségesünk; — ellenben azok, a kik egyházunkban is ezen magyar nemzeti culturállam ellen küzdenek — természetes ellenségeink, hisz látjuk éppen a jelenben azt, hogy mikép szövetkeznek ezek mindazon elemekkel, a melyek multunkban is ősi ellenségeinknek bizonyultak, s kik előtt nem Isten országa, a Krisztusi szeretet szellemének terjedése, hanem a világi hatalom, az önérdek és kiváltság birtoka volt mindég a főczél. — Ezért is most, e tanév küszöbén végül, Ígérjük, hogy ezen szövetségünkhöz mi is mindannyian hivek maradunk s akadémiánk, valamint egyházi életünk körén belül szeretettel számolva a nemzetiségi individualitásokkal s azokat ápolva is — tesszük azt oly irányban, hogy ezen egyéniségeket szervező egységes szellem : a magyar nemzeti szellem — ezen egyéniségeket éltetőleg áthassa. S midőn ezt tesszük — lehetetlen, hogy előbbutóbb ne teremje meg akadémiánk azon gyümölcsöt, melynek érlelése akadémiánk főhivatása : a magyar nemzeti szellemtől áthatott tlieológiai tudományt. Ily szellemű munkára egyesit e jelen tanév, a melyet ezennel Isten segedelmével, Isten áldását esdve akadémiánkra s ez által szeretett egyházunkra s hazánkra — ezennel ünnepélyesen megnyitok. Schneller István, theológiai akad. igazgató. Az egyetemes gyűlés küszöbén ! Egyházunk s iskoláink vezetői s kiküldött képviselői rövid idő múlva ismét összejőnek Budapesten, hogy a folyó ügyek bölcs elintézésén kivül számos igen fontos s életbevágó kérdés felett határozzanak. Ha a jelek nem csalnak még ily nagy jelentőségű egyetemes gyülésünk a közel múltban nem igen volt, mint a nov. 8-iki lesz. Zsinati törvényeink egészen uj helyzetet teremtettek s habár a jelenlegi egyetemes gyűlés már a második zsinati törvényeink meghozatala óta, fontossága tekintetében sokkal jelentősebb az elsőnél, hisz ezen nem egyébről lesz szó, mint a zsinati törvények által követelt belső szervezkedésről, egyes szabályrendeletekről, a melyeknek hivatása lesz a törvényeket az életbe átültetni az igének, szónak testet adni. S a ki tudja, hogy minden törvény csak akkor jó, ha az életbe beültetve megtermi a kivánt jó gyümölcsöket: az könnyen láthatja, hogy zsinati törvényeinknek valódi becse attól függ, vájjon végrehajtjuk-e s végrehajthatók-e úgy. hogy egyházunkra s egyházi társadalmi életünkre áldás származzék ; függ attól, vájjon a belső szervezkedés a protestantismus, jobban mondva, az evangelikus egyház és törvényei szellemének és követelményeinek megfelelő-e ? Fontos lesz ezen egyetemes gyűlés a dunáninneni kerület magatartása miatt. Az ott történtek előre vetik árnyékát a közel jövőnek. Ugy tettek ott mint Jézusnak a talentumokról szóló parabolájában ama szolga, ki az Úrtól kapott egy talentumot elásta s kérdőre vonatván azzal védekezett: „Uram tudtam, hogy kegyetlen ember vagy te, ki ott is aratsz, a hol nem vetettél és ott is takarsz, a hol nem szórtál, azért félvén tőled elmentem és elástam a te talentumodat a földbe; ime itt van a te pénzed. Mikor a dun-ininneni kerület többsége megkezdte a strikeot, a zsinati törvényeknek második része nem volt még szentesítve s igy feltehető, azon reméuységben viselkedett így, hogy ő felsége helyt ad felségfolyamodványuknak. Azóta azonban a helyzet megváltozott, a mennyiben ő felsége legkegyelmesebben megerősítette a zsinati határozatokat s a feiségfolyamodványt visszaküldve, teljes törvényerőre emelte azokat. Joggal merül fel tehát a kérdés, hogy a többség nézete ennek hatása alatt nem változott-e meg s félretéve minden gyűlölködést a szivében érzett keserűség daczára is nem találná e czélszerűbbnek az egyetemes gyűlésen való képviseltetését? Vagy most még nagyobb az elkeseredés, mint akkor volt s ezentúl is a túlzott végletek utján akar maradni ? Nem tudom, hogy volt-e valaki nagyobb ellenfele a kerületek ilyen s ezen felosztásának s hogy elitélte-e valaki jobban a felosztási alapot egyházi s hazafias szempontból, mert két esperességben s egy kerületi gyűlésen próbáltam azt leszavaztatni, — igaz minden eredmény nélkül — s nekem is lenne okom elkeseredni akár a dunáuinneni többségnek : de midőn egyházunk többsége mást határozott, zsinati képviselőink pedig azt hitték, hogy az ő előterjesztéseik s határozataik jobbak s midőn ő felsége ezen határozatokat aláírásával szentesítette, akkor alkotmányos s egyházunk iránti szent kötelességünk a törvényeknek engedelmeskedni s az azokban foglalt jogokkal élni, előirt kötelességeinket pedig híven teljesíteni. Itt nem használhat semmi farizeusi okoskodás, vagy jezsuita szenteskedő magyarázgatás,