Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Politikai község és párbér (Kund Samu)

219 illetményről, melynek szolgáltatására a hivek vannak kötelezve. Az 1691. april. 2. kelt kir. rendelet (explanatio Leopoldina) szerint az evangélikusok a nem articularis helyeken továbbra is a kath. parochia kötelékéhez tartozóknak tekintettek és ez alapon köteleztettek fizetni; mig végre 1790/1. XXVI. t.-cz. által a kath. egyház joghatósága alól teljesen feloldattak és a kath. lelkésznek teljesített párbérszolgáltatások alól feltétlenül felmentettek. — A törvényhozásnak utóbb említett határozott nyilatkozataival szemben ki sem fejlődhetett oly általános jogszokás, melynek alapján a párbér tekintet nélkül a parochiális kötelékre ingatlanokhoz kötött dologi teher természetét vette volna fel. Ezekből, valamint azon tényből is, hogy a párbért rendszerint csak a házasságban élők és az önálló háztartással biró özvegyek és özvegynők szolgáltatták és hogy azt a házatlan zsellérek is fizették, önként következik, hogy a némely canonica visitatiókban előforduló ama kitételeknek, hogy a párbér minden ház vagy telek után szolgáltatik ki, oly horderőt, mintha azok a párbérszolgáltatás jogi természetét fejeznék ki, tulajdonítani nem lehet, hanem a fentebbiekből folyólag fel kell tenni, hogy az említett és azokhoz hasonló kifejezések csak is a párbér kivetésének módját kívánják jelezni. — Ezen általános elvi szempont azonban nem zárja ki azt, hogy a párbér egyes esetekben szerződés és más jogalkotó tények folytán ingatlanhoz kötött dologi teherré nem válhatott; mert a törvényhozás fentebbi intézkedései a felek cselekményét és szabad rendelkezését semmi irányban nem korlátozták, ily esetekben tehát és valahányszor átvállalt vagy községileg avertált párbérről van szó, a fent kifejezést nyert általános elv nem állhat útjában annak, hogy a fenforgó külön jogczímnél fogva a parochiális kötelékhez nem tartozók is a kath. lelkészt illető párbér fizetésére vagy kiszolgáltatására köteleztessenek." Ezen elvi kijelentéssel szemben tehát a plébánosnak, ki párbér követelése iránti igényét per utján kívánja érvényesíteni olyanok ellenében, a kik nem az ő egyházának tagjai, ki kell mutatnia, hogy e követelt párbér szerződés vagy más jogalkotó tények folytán (melyekhez azonban a kath. egyház belügye, a visitatio canonica pusztán mint ilyen nem tartozhatik) ingatlanhoz kötött dologi teherré vált, mely az ingatlannak minden tulajdonosát kötelezné. Az eperjesi plébános azt vitatta, hogy a bemutatott parochia-alapitási oklevél 3. pontjában lekötelezettnek a politikai község tekintendő, 4. pontjában pedig a községbeli úrbéri telkekre dologi teher nehezül. Azonban érvelése meg nem állhat a törvény előtt. Kivételes állapot az, hogy a párbért a politikai község átvállalja (avertálja); mint kivételes állapot tehát az átvállalás szoros magyarázata; épen azért megtörténtnek csak akkor tekinthető, ha kifejezetten, egyenesen és minden kétséget kizáróan az okiratban olyan kifejezéssel történik, hogy azzal mást mint a politikai községet lekötöttnek venni nem lehet; a kérdéses okirat 3. és 4. pontjában foglalt kitétel arról, hogy az ott elősorolt lekötelezést a politikai község teszi, kifejezetten ntm rendelkezik. Igaz, hogy a kérdéses okiratot az illető polgári község akkori elöljárósága (és 11-en az úrbéres gazdák részéről, a többi gazdák jelenlétében és megegyezéseikkel) aláirta. Úgyde ez még nem jelentheti a politikai község lekötött voltát; hanem az okirat keletkezésének idejében és kivált olyan helyeken, hol csak egy vallásfelekezetüek laktak, a politikai s egyházi község szigorúan külön válva nem lévén, hasonló okiratok kiállításánál a községi elöljárók jelenléte épen ugy, mint a visitatio canonicánál bevett szokás volt és rendszerint |czélszerűségi szempontból történt. Igaz az is, hogy a kérdéses okirat aláírási záradéka szerint a földes uri megbizott az abban az okiratban foglaltakba beleegyezett. Azonban az okiratban magának a földes urnák saját lekötelezéséről is szó lévén, a beleegyezés erre vonatkozik; de épen nem tekinthető a politikai község netáni lekötelezésének földesúri jóváhagyásául. Igaz végül az is, hogy a kérdéses okiratot a szolgabíró s esküdt is aláirták, de az okirat szószerinti tartalma szerint a szolgabíró és esküdt mint törvényes bizonyság (legale testimonium) a mint ez ilyen természetű ügyeknél bevett szokás volt, — de nem akkép járt el, mintha a politikai község netáni lekötelezését hatóságilag jóváhagyná. A kérdéses okirat 4. pontjában foglalt kitétel : „Adunk ötven gazdák, kik összesen 438/8 urbariális helyet birjuk vagyis 67/8 régi sessiót, összesen 67 pozsonyi mérő rozsot, ugyanannyi csirkét és készpénzül 20 frtokat pengőben", félreérthetetlenül a személyes kötelezettségre vall. A pont lényege az, hogy a 67 pozsonyi mérő rozsot, 67 csirkét és készpénzül 20 frtokat pengőben a gazdák adják, nem a sessiók, nem az urbariális helyek, melyeket birnak ; az tehát az úrbéri telkekre nézve nem dologi teher. Az, hogy 67/8 régi úrbéri telket birtak, a szöveg lényegére nézve egészen közömbös dolog, és legfelebb a kulcsot kívánták ezzel megjelelni, mely szerint magok körében a 67 pozsonyi mérő rozsot, meg a 67 csirkét, meg a 20 frtokat összeszedik, hogy aztán „összesen" átadhassák a plébánosnak. Mellesleg kívánom csak megjegyezni, hogy az említett 67/8 úrbéri telek kulcsával 67 felé elosztani a 67 pozsonyi mérő rozsot és ugyanannyi csirkét könnyű dolog volt gazduraméknak, de hogy a 20 pengő forintokat 67 felé maradék nélkül egyenlő arányban mikép osztották el, azt nem lehet elképzelni. És ez a körülmény indirecte talán szinte arra vall, hogy magok az eperjesiek sem vetették ki ezt az úrbéri telkekre, magok se tartották az úrbéri telkekre nézve dologi tehernek a plébános javadalmát. A kérdéses okirat szövegéből az tűnik ki, hogy akkor 50 gazda kezén 67/8 régi úrbéri telek volt; de nincs kizárva annak lehetősége — legalább az ellenkező bebizonyítva nincs — hogy a határban 67-nél több úrbéri telek volt, csakhogy ezeknek tu-