Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Papi értekezletek (Kiss Péter9

lajdonosai habár Eperjesen laktak is nem tartozván a róm. kath. egyház hivei közé, magokat a plébános javára le nem kötelezték. És ebben az esetben már ebből az okból sem lehet szó az illető községbeli összes úrbéri telkekre nézve dologi teherről, hanem okszerűen azt kell következtetni, hogy a lekötelezettek a lekötött szolgáltatást úrbéri telkeik arányában kívánták teljesíteni. A mennyiben pedig Eperjes községben összesen csak 67 régi 1/

s úrbéri telek lett volna, ebből a körülménybői, minthogy a többször felhozott szabálynál fogva, de hazai törvényeink szerint is a párbér rendszerint a paróchia kötelékéhez tartozó híveket terheli, okszerűen azt kell következtetni, hogy a kérdéses okirat kiállításakor Eperjes községben az összes úrbéri telkek olyanoknak kezén voltak, kik az illető paróchia kötelékéhez tartozó egyházhivek valának és hogy ezek a lekötött szolgáltatást a telkek arányában egyenlően felosztottan kivánták teljesíteni. Mindezeknél fogva tehát a kérdéses okirat 3. és 4. pontjában foglalt kitételekkel lekötelezetteknek csak is a róm. kath. egyházközség hívei tekinthetők; a lekötelezettség az úrbéri telkekre nézve dologi teher nem lehet; a lekötelezettségnek alapja csak is a parocliiához tartozás és így tisztán személyes viszony ; és a mennyiben e szolgálatok teljesítése az úrbéri telkekre megosztottan történt, ez a körülmény csak a kérdéses szolgáltatások teljesítésének az egyházhívek között felosztási módja gyanánt jelentkezik. Befejezésül még felemlíteni kivánom, hogy az egyházi személyek fizetésének behajtása első vonalban közigazgatási úton eszközlendő; ennek a követelménynek eleget kell tenni; elég azonban, ha a másodfokú határozat jogerőre emelkedik és akkor a meg nem nyugvó fél birói útra viheti ügyét, ha az döntendő el, vájjon a követelés ingatlan birtokhoz kötött dologi teher-e, vagy személyes kötelezettséget képez-e (m. kir. curia 1886, febr. 15-én 3279/84.) Midőn tehát a plébános egyházhiveink ellen támasztott párbér igényét érvényesíteni akarja, a közigazgatási hatóság segélyét fogja kérni; és egyházhivünknek dolga (támogatva az egyházközségi elnökség és pénztár által) állani elébe. Azonban, ha a másodfokú közigazgatási határozat jogerőre emelkedett és sérelmes; akkor sújtott felünk nevében véleményem szerint az egyházi felsőbb hatóságnak kell az ügyet kezébe venni s orvoslást a biróság előtt tiszti ügyésze által és közpénztár koczkázatára keresni. Mert a per, ha megnyeri is az ember, rendszerint költséges valami, ha elveszti, kétszeresen drága ; egyházhiveinknek igazságtalan zaklatása s megsarczolása más egyház czéljaira pedig egyházi közsérelem. Kund Samu. Tartsunk papi értekezleteket minden fokon. Az egyetemes papi értekezlet szerencsés megalakulását hirdető szózatot, — mely az evangelikus papságot egy szív és lélekbeni egyesülésre a legmelegebb hangon hívja fel, és a mely most már a Tátra hegységtől Orsováig, a Stájer határtól Brassóig sasszárnyakat öltve egyik határszéltől a másikig végig járta édes hazánkat és úgy hiszem mindenütt a legkedvezőbb fogadtatásra talált — részemről is igazán tiszta szivből örvendek neki : különösen pedig nagy örömmel üdvözlöm a pestmegyei evang. esperesség papi kara nevében, mely ez eszme megvalósításától egyházi hatóságaink minden fokán soha sem is idegenkedett. Most bizonyára, az idők teljességében vált testté az ige, a mikor már annak elmulasztása, világos kárával járt volna azon szent ügynek, melynek szolgálatára mi papok egyenként és általában meghívottaknak tartjuk magunkat, egyedüli urunk, idvezitőnk a Jézus Krisztustól. Életbe vágó és igen fontos a czél, melyet maga elé tűzött az egyetemes papi értekezlet, a mikor nem akar lefelé semmit sem diktálni, semmit senkire oktrojálni, hanem egyedül az alantas esperességi és kerületi papi értekezletek által feldolgozott anyagnak hatályos kifejezőjévé, a közös törekvések gyümölcsének érlelőkamarájává válni. Es ezzel egyházi lapunkban többször egyesek által kifejezésre juttatott sok forró óhajtás valósult meg annál is inkább, mert az már most a közkívánatnak is teljesen megfelel. De az egyetemes papi értekezlet megalakulása napjától fogva kettős feladat is zúdult fejünkre esperességi értekezleteinkre nézve, és pedig elsőben is az a feladat, hogy értekezleteinket ennek utána komolyabban vegyük, és azokon a szőnyegre kerülő tárgyak iránt melegebben érdeklődjünk, mint eddig, szem előb nem tévesztve soha azt, a mi ev. egyházunk gyarapodását vagy legalább teljes épségben fennmaradását biztosítja. Másodsorban pedig az a feladat, mely különösen minket papokat igen közel illet t. i. a lelkészi kar egyértelműségének kívánatos elérése, mert mégis visszás dolog, ha mi, a mennyien vagyunk, annyifelé húzunk, ha testvér testvér ellen tör, és szegezi mellét történjék az bármely okból is. Hisz épen papi értekezleteink egyedül valók arra, hogy bennünk a közöttünk testvérek közt oly könnyen keletkezhető feszült viszonyokat kölcsönös felvilágosítás után eloszlassuk, lazítsuk vagy legalább szelídítsük ; egymásnak az életben előforduló sok esetekre nézve kölcsönösen jó tanácscsal szolgáljunk, sőt még hogy közakarattal saját anyagi érdekeinket is — ez időszerint nagyon is lábra kapadozó rút egoismussal szemben — annál biztosabban megvédjük. Ily papi értekezleteknek tehát, a hol még eddig nem voltak, életbe léptetése, a hol meg azok sorvadoznak felelevenítése továbbra már elodázhatlan