Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Irodalom - Gyurátz. Lelki vezér

181 csengetnek, tartanak nappali és éjjeli istentiszteleteket, lecsapolják mintegy a vallásos rajongókat a különbnél-kiilönb szerzetekbe s ezzel az áttéréseknek útját vágják. Láttam oly kalvinizált katholikus papot, a ki az eredeti egyházból vele hozott külső modorral szinte abba a csalódásba ejtett, hogy lutheránus lelkészt látok magam előtt, és láttam oly kollegánkat is, kiről és végzett istentiszteletéről az ember azt hinné, — református pap. Tulajdonítsunk kellő fontosságot a külsőségeknek is, fellépésünkön, végzéseinken látassék meg a benső kegyességnek kifejezése. Tapad és ragad ilyenekhez a nép, s szereti őket látni és gyakorolni. A nazarénusnál kedvvel említi azt, hogy letérdel és földre borúi, a kath. papnál pedig, hogy az a halott koporsójánál letérdel s úgy imádkozik, hogy a halottat hajadonfővel kiséri. Ha hiveinek van valami mondanivalója a szószéken kivül, ne sajnáljon rá 5—10 frtot áldozni. írja meg azt sajátkezűleg, saját felfogásával mint azok helyzetét ismerő, szóljon hozzájok egyszerű nyelven, használva az ő kifejezési módjaikat, példabeszédeiket, szólási fordulataikat, irjon évente rövidke olcsó füzetben s szolgáltassa kezükhöz ingyen, százszorosan jobban czélt ér, mintha mástól szerkesztett s talán hosszas és hozzá 15—20 krajczáros füzetekből néhány darabot árüsítana el. Alakítson mértékletességi társulatot, melynek tagja legyen minden nem dohányzó s az italt mértékkel szerető ember. Ne higyje azt, kedves tiszttársam, egy perczig sem, hogy valami különös hitelvekkel hódítják meg a nazarénusok a lelkeket. Kettővel bilincselik le őket: a dohányzásról, a részegeskedésről fogadalom utján lemondatják. Aztán az ember természetében megvan az ösztönszerű társulási hajlam; ha alkalma van ezen szenvedélyét kielégíteni gazdasági társulatban való rész ve véssél, kaszinóval, szövetkezettel, követválasztásokkal s ehhez hasonló összejövetelekkel ; lia olvas újságot s megfordúl oly helyen, hol tanulási, illetve lelki vágya kielégítést nyer: akkor biz az nem töri fejét a szektaságokon, miután lelke és társulási hajlama bő táplálékot nyer. A zólyomi esperességben fel voltak karolva egy időben ezen mértékletességi egyesületek; léteznek-e maiglan, vagy sem, s ha léteznek, eredmény nyel működnek-e, — nincs róluk tudomásom. Erezzük hiányát egy alföldi tót egyházi népszerű lapnak, a mely téli időben, tán 25 krajczárnyi előfizetéssel, egyházunk dolgairól felvilágosító ismertetést adna különösen azon híveinknek, kik akár lomhaságból és megrögzöttségből Isten házába nem járnak, akár pedig künn a tanyán jó erkölcsöt pusztító világi versekkel ölik az időt. Az ily lapocskának cura pastoralis szempontjából nagy volna a fontossága. Mikor én az ily tót egyházi lapocskának szerkesztését tervbe vettem, elriasztottak ezen szándékomtól azzal, hogy mit mondana rá a világ, ha megtudná, mikép Pestmegyében, Alföldön s pláne M. által szerkesztetik a tót lap? Hát arra meg mit mond a világ, hogy gyülekezeteinkből százával, sőt ezrével válnak ki a hivek, s hogy elég gyávák vagyunk, tiszta elfogultságból ezt ölbe tett kezekkel nézni s azt is, a mint a szekták filoxerához hasonló módon rágódnak s még nagyobb mérvben rágódni és őrleni fognak egyházunk életgyökerén. Az esperességi és kerületi gyűlések papi értekezletein szeretik álszégyenből agyonhallgatni a nazarénusok és baptisták térfoglalását s azon sajnálni való körülményt, hogy egykori híveink miként serénykednek a nazarénus és baptista imaházak, templomok felépítésén. Pedig ha valamiről, éppen erről kellene első sorban tanácskozni, az áttértekről tudomást szerezni, a védelmi s visszahódítási eszközöket igazi szakszerűséggel megbeszélni, tenni és mozogni oly lázasan és oly gyorsan, mint a hogy az emberek árviz, tűzkár, járványos ragály alkalmával védekeznek. Mi nálunk azonban a sipkaszorosban minden hallgat és csendes, mintha vész sem volna, mely egyházunk testén dúl, rombol és pusztít. Maradtam Duna-Egyházán, 1894. máj. 31. lelkésztestvéri csókkal, Margocsy Kálmán. ÍM iâ III, Lelki Vezér. Gyurátz ujabb imakönyve. Nem tudom, mi alapon ért bennünket még nem oly rég is református testvéreinknek azon vádja, hogy nálunk aránylag is igen kevés a házi és templomi használatra szánt imakönyvek száma. Ha igaz volna e vád, méltán irathatnék az egyházunkban élő biterőnek és vallásos buzgóságnak rovására. De, Istennek hála, ma már nem úgy van. A legutóbbi két században több jeles imakönyv volt nálunk is a lelki épülésnek hathatós eszköze és forrása. Ilyenek voltak, melyek közül némelyek több kiadást is megértek, a 18. századból: Ács Mihály Lelki Arany Láncza (Lőcse, 1706.) Torkos András Engesztelő Áldozata (Halle 1709.), Ráth Mátyás (mind a három győri pap) Keresztény fehérnépnek való imádságos könyve (Győr 1788.) Horváth Sámuel b. tamásii lelkésznek; A hétnek minden napjaira való reggeli és estvéli imádságai (Győr 1799.) és Perlaky Dávid n. dömölk lelkésztől Gyermekek és ifjaknak imádságos és énekes könyve (Komárom 1793.). A 19. századból pedig a következő magyar imakönyveinket ismerjük: Kis Jánostól Lelki Áldozatok imádságokban és énekekben, Elefánt Mihály tói. Az ifjú szív ömledezései imádságokban (Pest 1843.) és Dávid szent lantja, imák és énekek (Sáros-Patak 1860.), Pálfy Józseftől Magányos Áhítatosság Oltára (Pest, 1861.), Székács Józseftől Imádságok és buzgólkodások és a Kisebb imakönyv. (Pest 1868.) Talán ide sorozható Győry Vilmosnak a prot. hajadonok számára készült emlékkönyve (Pest 1866.) A legutóbbi évek termékei: Gyurátz Ferencztől A hit oltára (a Luthertársaságnál ez évben 2-ik kiadásban), Sántha Károlytól a Buzgóság könyve és csak nem régiben hagyta el a sajtót Gyurátz legújabb imakönyve a Lelki Vezér (Pápa, 1894.)