Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Külföld - Gusztáv Adolf egylet

14 lépő vegyes vallású hívek, leendő szülők, maguk határozhatják meg gyermekeiknek vallásos nevelését. Lám, mily sikert aratott a római kath. egyház ezabadelvűsége szemben mi velünk protestánsokkai, a kik bizonyos túlkapásokkal szemben az ország törvényhozásának azon intézkedésében láttuk a palladiumot, mely az 1868. évi 53. t.-cz. 12. §-ában foglaltatik. Azt a harczot, a melyet megindított a törvényjavaslatokat benyújtó kormány illetve a mindenhatóságát védelmező hierarchia, mi evangélikusok nem óhajtottuk s hazánkra, nemzetünkre, de evangélikus egyházunkra nézve is végzetesnek találnók a római kath. hierarchia diadalát. Mert ismerjük a történelemből, hogy a római kath. egyház győzelmes pályájának fele útján nem állt meg soha. Ha most sikert aratnak, biztosra vehetjük, hogy nincsen hazánk törvényhozásának oly ténye, melylyel a római kath. egyház előjogai csak legkisebb mértékben is érintetnek, hogy azt meg nem támadná s az egyszer vérszemet kapott hierarchia képes iesz hazánkban is a jezsuitizmus elveinek minden követelményeit érvényre emelni. A római katholiczizmus által halálra gyűlölt és lenézett evangyéliomi protestantizmusnak sorsa a kérlelhetetlen ellenség kezébe jutna s ne altassuk magunkat azzal a reménynyel, hogy megrontásunkra nem kisérlene meg minden lehetőt. Nem mondjuk, hogy talán fölgyúlnának ismét a máglyák s megnyílnának a börtönök, de szabadságunk, egyenjogúságunk, még ha papiroson megállana is, az életben illusoriussá válnék. Ránk nézve tehát nem közönyös a küzdelemnek eldölése; mi nem kívánhatjuk azt, hogy egy és ugyanazon hazának polgárai, egy s ugyanazon nemzetnek fiai, folytonos hadilábon álljanak egymással szemben s mert az államtól egyenlően osztó igazságot várunk és remélünk, még az esetben is, ha a törvénynek intézkedései egybenmásban jogos kívánalmainkat ki nem elégítik, mint magyarok és evangyélioai protestánsok lelkünkből óhajtjuk az állami törvényhozásban a nemzeti egységet biztosító és előmozdító törvényjavaslatnak g} őzeimét. Il if? Iii. Németország. — A Gusztáv Adolf-egylet központi elnöksége valamennyi Gusztáv Adolf egylethez a következő felhívást intézte: „Tisztelt Urak, szeretett atyafiak ! Ezen év deczember 9.-én fogja a svéd országos egyház Stockholmban nagy királya Gusztáv Adolf 300 éves születésének emléknapját megüini. Mi mint ehhez a közgyűléstől felhatalmazottak, a központi elnökség két követét szándékozunk az együttünneplés czéljából kiküldeni és helyeslés esetén a napnak és részvétünknek emlékezetére Gusztáv Adolf koporsójánál a Ridderholms kápolnában emléktáblát óhajtunk beállítani. Azonban a nemes, lovagias király Gusztáv Adolf maga idejében Istentől küldött szabadítója az ellenség által földre vert protestantismusnak. Ep azért viseli a mi evangelikus, a békességben szabadító művünk ez isteni férfiúnak nevét. Luther mellett egy név sem vésődött be oly mélyen a német evangelikus nép szivébe, mint „Gusztáv Adolf svéd király" neve. Szent joggal illeti meg az egész evangelikus Németországot mint Svédországot ez a név és a hozzácsatolt hála Isten iránt. Mi tehát egyletünknek 46. Brémában 1893. szeptember elején tartott közgyűlésétől azt a megbízatást nyertük, hogy a mennyire tőlünk telik, kezdeményezzük, hogy 1894. év deczember 9.-e, ádvent II. tehát vasárnapja valamennyi főés mellékegyleteinkben fiókegyletekben, talán ünnepélyes estveli istentisztelet, vagy külön szabad ünnepi gyűléssel ünnepeltessék. Mi ezen megbízatást örömmel teljesítjük. Ep oly örömteljes és hálaünnepély lesz ez, telve fölülről származó isteni áldással, mint volt Gusztáv Adolf 200 éves halálnapjának emlékünnepélye Lützen mellett a Svéd Kőnél. A mi I^ten áldotta egyletünknek gondolata ott villant meg. A szorongatott hitrokonok mellett teljesített 62 éves hit- és szeretet munkája újra felélesztette milliók lelkében az evangelikus hős nevét és történetét, s ezek ötömmel fogjá'v üdvözölni, ha az egylet mint arra legközvetlenebbül hivatott, az egész evangyéliomi világot közös hálaünnepélyre felhívja azon kimondhatatlan áldásért, melyet Gusztáv Adolf küldetésével, győzelmével és halálával Istentől vettünk. A halál fájdalmat hoz, az uj élet örömöt. Ha a lützeni csatatéren megtartott halotti ünnepély egyházunknak bő áldására szolgál, nem kevésbé lesz áldott a születési jubileum emlékünnepélye, ha azt igazán mint a nép hálaünnepélyét fogják megtartani egészen a legkisebb egyházban. Kérjük ebben nekünk segítségül lenni. A központi elnökség megbízásából azon napra és tömeges elterjesztés czéljából egy jubiláris ünnepélyi irat fog Lipcsében Pank Dr. superintendens úrtól megjelenni. Lipcse 1894. évi január 2.-án. Őszinte tisztelettel : a Gusztáv Adolf alapítvány evangelikus egyletének központi elnöksége: Dr. G. Fr icke, elnök. Dr. Hempel, jegyző." Az Evangelikus Szövetség (Evangelischer Bund) felhívása. Mint olvasóink előtt tudva van, Németországban a porosz országgyűlés a jezsuiták ellen hozott törvényt eltörölte. Az evangelikus egyház védelmére alakult fentebb nevezett egylet a következő felhívást bocsátotta közre : Evangélikus Németek ! Az országgyűlés elfogadta a czentrumpártnak a jezsuitarend bebocsátásáról szóló javaslatát második olvasásban, és várható, hogy az a harmadikban is véglegesen el fog fogadtatni. Ez hazánkra nézve mélyen megszégyenítő esemény, mely fölött késztetve érezzük magunkat nép és hitrokonainkhoz őszintén szólani. Hogy egy ultramontánokból, welfekből, lengyelekből és szocziáldemokratákból megalkotott többség képes egy ilyen, az evangelikus Németországot legbensőbben mozgató ügyben az evangélikusok érdeke ellen dönteni, ez vád minden német protestáns ellen, ki cselekvésével és mulasztásával ily országgyűlési többség megalakulását lehetővé tette. Azonban ki kell jelentenünk azt is, hogy azon országgyűlési képviselők, a kik az illető szavazattól való távolmaradásukkal a jezsuitapárt győzelmét előmozdították, vagy legalább a szavazatarányt a jó ügy kárára lenyomták, annélkül, hogy távolmaradásukat kényszerítő körülmények idézték volna elő, nagy felelősséget vettek magukra és pedig nexcsak az evangelikus Németországgal szemben. A ki a jezsuitakérdésben nem mer színt vallani, az német