Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Külföld - Oroszország

országgyűlési képviselő nevére érdemetlen. És dicsérhető-e, hogy a birodalomhoz hűséges pártok, kik az indítványnak ellentmondtak, rövid nyilatkozatokra szorítkoztak, a helyett, hogy alaposan megvilágították volna azon veszedelmeket, melyek a jezsuiták visszatérésével fenyegetik hazánkat és az indítvány pártolók valótlan állításait megczáfolták volna ? Németországra ez az ügy fontosabb és mélyebbre ható minden kereskedelmi szerződéseknél és adótörvényeknél s a legmélyebb erkölcsi komolysággal, kicsinyes Opportunismus nélkül kellett volna tárgyaltatnia. Igaz, hogy undor foghatta el a német férfiakat a történelmi tapasztalásnak oly feneketlen kigúnyolására, a milyenek ismét a jezsuiták javára itt is elhangzottak s nem volt kedvök, azokat újra czáfolgatni. Hallottuk újra, mint dicsőitik a jezsuitákat, mint ártatlan bárányokat, kik senkinek sem ártanak ; mint a békesség és kegyesség férfiait, mint a legjobb társakat a szocziális veszedelem leküzdésében. A történet azonban mutatja, hogy mindenütt, hol a jezsuitarendnek szabad működési tér engedtetett, akár a keresztyén nyugaton, akár Kelet-Ázsia távol tartományaiban, az államok romlása és véres polgárháború, vallásos hanyatlás és erkölcsi romlottság volt vetésének gyümölcse, s hogy kivált a mi német hazánknak 200 évi munkára és küzdelemre volt szüksége, hogy azon romokból kiemelkedjék, melyekbe nemzeti művelődésünket és lételünket a jezsuiták által vezetett ellenreformáczio döntötte. A történelem ismerőjének őrültségül tűnik fel a jezsuiták visszahívása. Egy oly rend tagjai, mely zászlajára irta az eretnekségnek, azaz mindenekelőtt a reformáczió egyházának kiirtását, lehetnek-e Németország számára a felekezeti békességnek féríiaivá? Emberek, a kik nemzetközi rendjök érdekében fogadalmukkal minden család és hazaszeretetet megtagadnak, lehetnek-e azok igaz németek ? Oly társulat, mely a pápát feljogosítja az alattvalókat a hűség esküje alól feloldani, sőt bizonyos körülmények között a királygyilkosságot a népek természeti jogául védelmezi, lehet-e a trónoknak védője a felforgatás 'szellemei ellen? Papok, tanitók, nevelős, kik a minden kegyességnek és erkölcsiségnek első alapját, a lelkiismeretnek felelősségét egy, főbbjeiknek tartozó cadaveri (hulla) engedelmesség javára elvileg megtagadják, mikép lehetnének az atheismus és szocziáldemokráczia által veszélyeztetett társadalomnak szabadítói? „Lehet-e szőlőt szedni a tövisről és fügét a bojtorjánról?" az örök igazságnak ajkai mondották. A keresztyén nyugatnak a legborzasztóbb tapasztalások által növelt egyetértő utálata a mult évszázban követelte és megnyerte a jezsuitarend eltöröltetését. A mi évszázunkban visszahelyezett rend régi elveinek és czéljainak egyikéről sem mondott le, habár az eszközökben elővigyázatosabb volt is. Épen most saját tapasztalatából ujolag tanúsította egy férfiú, ki 13 éven át a rendnek tagja volt, hogy a szabad erkölcsi személyiségnek megsemmisítése épen ugy alapelve a jez^uitizmusnak ma, mint volt a régi időkben. A 19. évszáz jezsuitáinak irataiból ugyanazon államellenes elméleteket, ugyanazon semmirevaló erkölcsi elveket mutatták ki, melyeket a 17. évszáz jezsuitái hirdettek ; elő&elő német jezsuiták vallomásait hozták uyilvánosságra, kik közül az egyik megvallotta, hogy szivesebben közlekedik az istentagadó Francziaországgal mint a protestáns Poroszországgal ; és a másik, hogy semmiképen sem tudja magát arra bírni, hogy a német császárért imádkozzék. Képzelhetetlennek látszik, hogy német fejedelmeink és felsőségeink oly rendnek, mely ily meggyőződést ápol és táplál a haza kapuit újra feltárhatná. És mégis — hazánk e pillanatban telve van azon aggodalommal, hogy a hihetetlen is végtére nem lehetetlen, és egy némely, ki eddig a szerencsétlenségnek ellentállott, a legközelebbi tapasztalatok következtében bátorságot vesztve, elcsügged ! Német férfiak és testvérek! Űzzük el magunktól messzire az ilyen pesszimisztikus gondolatokat. Egy igaz meggyőződésű protestáns sem félti az evangelikus egyházat : annak örök Ígérete vagyon, mert Istennek és az igazságnak ügyét képviseli. De a jezsuitizmus mindenesetre képes német népünket és javát mélyen károsítani. Azért tartsuk tisztán lelkiismeretünket legalább attól a vádtól, hogy tétlenségünkkel, kedvetlenségünkkel, kishitűségünkkel a szerencsétlenség útját egyengetni segítettük! A mint azt már ismételve tettük, emeljük fel mégegyszer szavunkat, hazánk és vallásunk ezen halálos ellenségeinek bebocsátása ellen való óvástételre ; az országgyűlési többségnek, ha à.*, a jezsuita indítvány végleges eldöntésénél igent mondana, válaszoljunk a német nép többségének nevében százezerhangu nemmel. A német „protestáns érdekek védelmére alakult Evangelikus Szövetség központi elnöksége." A nálunk megindult ultramontán mozgalom idején nem árt tanuságkép a szomszédba is betekintenünk, s a protestáns Németország küzdelméből tanúságot merítenünk hazánk Önállóságának, bésességének és evangyéliomi egyházuns biztonságának érdekében. Oroszország. — Az evangelikus és gör. orthodox hivek között létesült vegyesházasságokra vonatkozólag kiadott hatósági rendelet következő elveket állapít meg az ily ügyek elintézésénél : 1) hogy a büntető törvénykönyv 162. cziükének alapján annak bűne, ki az orthodox egyházból más keresztyén hitvallásra tér, el nem évülhet, hanem szakadatlanul tart, mig az ilyen egyének kötelességökhöz vissza nem térnek ; hogy továbbá törvényhozásunk az orthodox egyház iránt tanúsított hűtelenséget nemcsak törvénytelennek, hanem bűnös állapotnak tekinti; és hogy végül, miután egy igazhitűnek más felekezethez való csatlakozása mert mind a felvevő, mind az átmenőre nézve vétkes, az átmenő törvényesen nem tartozhatik ahhoz a vallásfelekezethez s így a hozzátartozás minden következményeitől elesik. Hogy 2) az 1. 25. és 31. czikk értelmében ugy a görög-orthodox egyház hívei, valamint ezen egyház és más felekezet hívei között létesülő házasságok törvényesen csakis a görög-orthodox egyház lelkésze által köthetők. 3) Az egyházi konzisztorium usztavja 26. czikkje alapján egy görög-orthodox személynek más vallásbeli személylyel való házassága érvénytelennek tekintetik, ha azt nem görög-orthodox lelkész végezte. 4) Hogy oly házasságok, melyek a jelzett személyek között az evangelikus lelkipásztorok által köttettek, nemcäak érvénytelenek, hanem vétkesek is, és hogy ezek a hivatali hatalomnak nyilvánvaló visszaélésével hajtattak végre. Ebből következik : 1) Hogy az oly házasságok, melyeket orthodoxgörög felekezeti egyének között evangelikus lelkész kötött semmiféle hatóság által érvényeseknek vagy törvényesek-