Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - A belmisszio fontossága ev. egyházunkban (Mayer Endre)

102 féle, lesz semmiféle (a szabadelvfíség nevében még ezt. is elkövetik); ha pedig a szülőknek semmit se tetszik határozni, akkor határoz a törvény. — Hát ez már négyféle lehetőség egy § alapján. — Ilyenből én nem kérek, mert nem lehet más belőle, mint irtózatos zűrzavar. Legjobbnak tartanám röviden kijelenteni: az apa vagy anya vallása határoz, punctum. — Ez világos beszéd. — De hát ez nincs most divatban és meg lesz a „szabad elhatározás". — No hát mi következik ebből ? Keversális, és semmi más. Csakhogy reménylem, mi is felocsúdunk lethárgiánkból és megteszszük kötelességünket. Vagy azt tetszik mondani : hisz nem a pap előtt lesz megirva az a pactum? Tudom, tudom, de tudom azt is, hogy a reverzális nagy mesterei majd csak mozognak, mikor arra itt van az idő és a pactum terve kész lesz, mielőtt az „alszolgabiró" még csak kérdezné is. És ki lesz az előmunkálatoknál a majszter? Ismét az, a ki volt. Azokat ki nem játszák. De miután akkor a mi kezünket sem köti törvény, reménylem ott leszünk mi is. Tessék ez, a kinek tetszik, én ezt szép jövőnek nem tudom mondani. Guggenberger. — or <^Ç> -O (Vége.) Bármely térre fordulunk, hiába keressük evangelikus egyházunknak áldásthozó működését. Az egyháznak a bölcsőtől a sírig kell követnie az ember életét és mindenütt felkeresni tagjait s adni gyógyító balzsamot a fájdalmas sebekre, vigasztalni az elszomorodottakat, felemelni a lesujtottakat és segélyt nyújtani a nyomorgó elhagyatottaknak, hogy ne váljanak a társadalom parasytáivá, rémeivé s átkaivá. Tekintsünk csak körül városunk utczáin, mennyi csavargó gyermekkel találkozunk, kikre nem ügyel s nem vezet gondos anyai kéz s kik koldulva, meztelenül étlen s szomjan tengetik nyomorult életöket. Nem kötelessége e az egyháznak s a társadalomnak ezekről gondoskodni? Menjünk tovább, itt van a sok tanoncz, kiknek néminemű elemi szaktanításáról gondoskodott ugyan a törvényhozás, de az egyház édes keveset gondoskodik vallásos irányú nevelésökről s lelki táplálékukról ; hisz alig van rá eset, hogy templomban láttassák magukat. Mit szóljunk a segédekről? A törvényhozás behozta ugyan a vasárnapi munkaszünetet, de történt-e náluk változás valláserkölcsi tekintetből ? Nem-e úgy, sőt jobban használják fel az időt kocsmák s vendéglők látogatására, mint előbb? Itt is elmulasztja az egyház valláserkölcsi magasztos hivatását, a midőn nem alakít ifjúsági egyleteket s nem törekszik az egyeseknek ekként az egyházhoz való csatolására? Egy nagy társadalmi baj nálunk a cselédügy, melynek némi rendezésére a lapok tudósítása szerint Budapesten egy „Márta-egylet" alakult. Alig van asszony s férfi, a kinek cseléddel kell végeztetni bizonyos munkákat, hogy nem panaszkodnék a cselédek rosszasága, engedetlensége s erkölcstelensége felett. S vájjon tettünk-e egy lépést is arra, hogy cselédeink jobbak legyenek? Van-e csak valami kis gondoskodás arról, hogy a midőn a tapasztalatlan leány vagy ifjú faluról városba jő, ne kerüljön ámító s erkölcstelen emberek körmei közzé, a kik őket anyagilag kifosztják, erkölcsileg tönkre teszik? Széles Magyarországon nem ismerek oly várost, a melyben valamely egyház a maga szolgálatban levő híveit oltalmába vette volna. Ezzel összefüggésben kellene beszélnem az apátlan gyermekekről, a lelenczekről, bukott nők sorsáról, angyalcsinálásról s mind megannyi bajáról az egész magyar társadalomnak, mely csúnya fekélyek gyanánt ette be magát különben egészséges s a jóra fogékony testébe. Mind ezek oly bajok, melyeket a keresztyén egyháznak eltávolítani, kisebbíteni s ellenök küzdeni lényegéhez tartozó kötelessége. De kötelessége a gyülekezet élén álló lelkésznek hivatása és hivatalos állásánál fogva. Mivel pedig a lelkészeket épen azon nagyobb városi gyülekezetekben, melyekben az említettem bajok s erkölcsi betegségek legnagyobb mértékben s legkülönféle alakban jelennek meg, hivatalos tenni valója leginkább foglalják el, hogy az ilyen lelki gondozásra alig marad idő: ez okból az egyház társadalmára kell biznia ezen teendőket olyformán, hogy ő szellemi vezére, tanácsadója és serkentője azoknak, kiket mint legalkalmasabbakat kiválaszt s megbíz. Ezen és nem más okokból van szükség belmissiói egyletekre s hazánkban a belmissióra. A mint látják, az aratásra való gabona sok, de kevés az arató. Önökre az életben ritka szép hivatás vár: lelkészekké, de nem papokká lenui. Hivatásuk nemcsak az Isten igéjének tiszta és lelkiismeretes hirdetése, a magvetés, hanem annak a talajnak, melybe Isten országának magvát elvetik, gondos mívelése s ápolása, hogy a belé elvetett mag ki is csirázzék és jó gyümölcsöket teremjen. Hivatásuk őrködni a felett, hogy váratlanul, mikor nem is sejtik és nem is gondolják, ne jöjjön a gonosz s ne vessen a tiszta mag közé konkolyt, mély munkájokat teljesen elrontani képes. Hivatásuk, mint a jó kertésznek, az úr kertjének gyomlálása, fácskáinak szakértő nyesegetése, igazítása, öntözése s megóvása mindentől, a mi megronthatná. Hivatásuk teljesítéséhez önfeláldozásig menő munkálkodás s szeretettel teljes buzgólkodás szükséges, a mint hogy minden téren munka és küzdelem árán érhető el a legkisebb eredmény és elismerés is. Mindenek felett azonban hittel és azon meggyőződéssel kell fogniok ebbeli hivatásuk teljesítéséhez, hogy Istennek tetsző, embertársaikra áldásthozó