Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Tárcza - Egy püspöki utód, a ki nem engedelmeskedett az elődjének (Payr Sándor)

Hogy ilyen férfiút illetett Balog oly erős vádakkal és támadott meg oly sértő módon, ez minden esetre elitélendő jellemében. De érdeme is van Balognak annyi, hogy eme botlásait nem szükség elpalástolnunk. Elég oka lehetett később magának is megbánni ezen tettét. Hrabovszky György, e század elején elhalt várpalotai pap és egyháztörténetiró, azon kötetbe, melyben a győri esperességnek 1711-től kezdett jkönyveit lemásoltatá, több más okiratnak másolatait is, melyek az eaperesség és kerület történetére fényt vethetnének, felvette. Ezen iratok között fordul elő Balog Ádámnak azon védirata is, melyben a kis-péczi idézésre való meg nem jelenését és egész magatartását igazolni törekszik. A jelzett gyűjteményben is ezen levél azon későbbi másolatok közül való, melyeket a fáradhatlan gyűjtő, apjának, Hrabovszky Sámuel superintendensnek a téthi 1774-ik évi nagy tűzi veszedelemből megmentett okmányairól másolt le.

6) E levelet Perlakynak és Balognak jellemére és az akkori egyházi viszonyokra nézve oly jellemzőnek találom, hogy talán érdemes lesz az ifjú korában renitens püspököt vádiratának szó szerinti közlésével bemutatni. „Az egyességnek és szelídségnek lelkét kivánom Kegyelmetek közibe Tisztelendő Uraimék! Vévén a Kegyelmetek Citatióját, mellyet Kis Péczen die 2. Junii elucubrált Kegyelmetek, előbb reá nem válaszolhattam, hanem mikorra a Comparitio praefigáltatott. És minthogy Ddákúl volt a Conceptus feltéve, ugyanazon nyelven kellett volna az Apollogiának is el-készülni ; De tudván, hogy némely Subscriptusok a Deák szót nem igen értik, Magyarul terjesztettem eleikbe, hogy közönségessen megérthessék, et cum rhgißua a dologról ítéletet tehessenek. Jóllehet, hogy megvalljam, azon is gondolkodtam, ha méltó dolog legyen-é, hogy reá válaszolljak, vagy nem? in tam vegrandi scelere: de mégis némellyeket revereálván a Subscriptus Uraimék közzül, azoknak kedvekért ez következendő Punctumokat feltettem. A többi szegény Confraterekhez pedig commiseratioval viseltetem, qui aut coeea obedientia ducti aut imperio monarchico Perlakiano perculsi subscribáltak arra is, a mit magok sem értettek. „I. A Téthi Ekklésiának Vocatoriáját igen is acceptáltam ollyan Conditióval, hogy Téthi Uraimék Palotára jöjjenek és a Vocatoriát magokkal el-hozván mind ő Kegyelmekkel transigáljak s mind Palotai Hallgatóimmal eránta eonsultáljak. A melly igy is lévén mihelyt Téthről Palotára érkeztem, haliám, hogy Zichy Imre Kegyelmes Urunk éppen már agonizál: Méltóságos Gróf Zichy János Urunk pedig azonban megértvén Téthre való hivatalomat, mindjárt ezen extremitásra fakadott : éppen jókor készül a Lutheránus Prédikátor, ha Zichy Imre Bátyám Uram meghal, meg látom, ha több Prédikátort bé hoznak a Lutheránusok. Ezen hirt az Uraságnak akkori Kasznárja Hallgatóimnak azonnal megbeszéllette, mellyre nézve Hallgatóira hozzám jöttek és Téthre való menetelemet egy általjában meg gátolták ; magam sem hozhattam jó lelki esmérettel Ekklésiámat illy veszedelembe, holott mindenek tisztelnek, betsülnek és szeretnek. „II. Hogy pedig Téthen a Vocatoriának annuáltam, t

í) Az eredetinek hollétét nem tudom ; lehet, hogy a fontos védirat ma már csak épen ezen másolatban található. még akkor nehéz betegsége felől Zichy Imre Kegyelmes Urunknak semmit sem hallatott, másképp ezen motívumra nézve sem acceptáltam volna a Vocatoriát valameddig uj Contractust Városunk és Ekklésiánk az ifjú Grófokkal nem kötend; mivel az ifjú Grófok már előre intimálták a régi Contractusnak felbontását, mihelyt az öreg Zichy Imre szemét be hunnya. Már pedig mi lejend az uj Contractusban a Religio felöl való végezés, senki sem tudhatta, tsak tudni mindenikünk nagyon óhajtotta, a mint is sok munkánkai és könyörgésünkel készült meg, mig előbbeni lábra újonnan állíthattuk Exercitiumunknak Confirmatióját. „III. Téthi Uraimék re infecta Palotáról el menvén Hallgatóim azonnal a Savanyó vizre Superintendens Uramhoz mentenek és megmarasztásomnak okait aperiálták. Ö Kegyelme ezen nem acquiescálván magammal kivánt szembe lenni. Dörgitsén tehát ő Kegyelmét utol érém, és midőn vélem expostulálna, azt felelém : ha gondolja Superintendens Uram, hogy Palotán való maradásom által auctorítássa labefactálódnék, tehát el megyek Téthre, de lássa Kegyelmed, mint jár a Palotai Ekklésia. Erre ő Kegyelme azonnal disuadeálta bontakozásomat, és ha Téthi Uraimék, úgymond, másodszor requirálnának is, jó szót se adjak nékiek, hanem tsak ő Kegyeiméhez igazítsam őket. Hát miért nem engedte meg ő Kegyelme akkori elmenetelemet, ha ollyan nagy crimen következett belőle? Én extra omnem culpam vagyok, és mindennek oka Superintendens Uram, hogy disuadeálta bontakozásomat, és Palotai Hallgatóim, a kik dimittálni per absolutum nem akartanak. „IV. Visitatióra ki menvén a mult őszei Superintendens Uram, hozzánk is eljött, nagy alkalmatlan időben szüretkor, akkor ujjonnan velem és Hallgatóimmal ő Kegyelme expostulál; de Hallgatóim észre vévén, hogy ő Kegyelme nem visitálni, hanem pörleni jött, nem sok audientziát adának ő Kegyelmének, akkor azon kivül is el-busultak a Contractusnak fel-bontásán, és az Uraságnak felette való kívánságán. Erre magamban akad és velem is igen pedantice kezd ő Kegyelme beszélleni, mintha ő Kegyelme lett volna az a Chara Deum Soboles, magnum Jovis incrementum ; kíntelem voltam tehát magamat mentenem, és magamért meg felelnem. Hogy pedig nem visitálni, hanem pörleni jött ő Kegyelme hozzánk, kitetzik innend : Mivel se Oratóriumunkat nem látta, látni sem kívánta, még hol légyen, azt sem kérdezte, Oskolánkat meg nem tekintette, se Ekklésiánknak dolgait az Instructiónak Ténorja szerint elől nem vette. Factum manifestum contra Canon LXXI.

7) „V. De mindazon által nem tsak nálunk visitait így, hanem az egész Zichy Dominiumjában ; sőt a mint hallom másutt is. Másszor ha visitálni ki mégyen ő Kegyelme, tehát vegye eleibe szent Pálnak Visitatíóját, Actor. XV, 7) Itt már nem az 1622. semptei kánonok (összesen 20 kánon) értendők, Holott az „Alma Fraternitas" KisPéczen 1734. jun. 8. ezekre hivatkozva Ítélte 6 frt büntetésre Tóth Mihály bakony-tamásii papot, ki sz. Lászlóról papi gyónásról jővén, a hathalmi majrokban illetlen magaviselet és beszédek között verekedésbe keveredett a császári szekeresekkel. „Dictáltunk nékie secundum mentem Canonis in Ord. III. Canonum Litteris Palatinalibus Comitis S tan isi oi Thurzó insertorum etc." Győri esp. j könyv, aláírva: Stephsnus Károly Senior, Joh. Tóth Consenior etc.