Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Tárcza - Egy püspöki utód, a ki nem engedelmeskedett az elődjének (Payr Sándor)

67 36. seqq. és onnét meg tanulja ő Kegyelme, ha eddig nem tudta, in quo consistât: Értse meg 1. Actus Visitationis; Egyet fordul­ván látogassuk meg az Atyafiakat, nem hogy őket fel háborítsuk, és a Hallgatókat a Tanítókra, a Tanítókat pedig a Hallgatókra fel-bujt­suk ; a mellyet Superintendens Uram elkövetett contra dictamen Canonis XVI. 2. Scopus Visitationis A. Primarius; hogy mint vágynák a. A Tanítók, et quidem a) Az ő Tudományokra nézve: 1. A Predikátiókat és Könyörgéseket nem mulatják é el ? 2. A Cathekizálást gyakorolják é? 3. A Biblia Magyarázást szabott időben observálják é? 4. A Betegeket hiven meg látogatják é? 5. A Sakra­mentomoknak kiszolgáltatásában nem gondatlanok é? 6. A Bűnösöket meg feddik é sine tamen Elencho nomináli, vagy hogy conniveálnak nékiek ? etc. etc. b) Az ő Életekre nézve, juxta Paulum : 1. Józanok é? 2. Mértékletessek é? 3. Nem verekedők é? 4. Nem kereskedők é? 5. Nem házollók é? 6. Nem fajtalanok é? etc. etc. ß. A Hallgatók, et quidem 1. Engedelmessek é a Tanító­nak a lelkiekben? 2. Kiszolgáltatják é fizetéseket a szokott időben? 3. Nintsen é közöttök a sz. Sakra­mentomnak meg utálója? 4. Nintsenek é egymással régen haragban élők? 5. Nintsenek é Isten káromlók? 6. Az Elöljárók az Ekklésia dolgait hiven forgatják é, és annak jövödelmét más illetlen dologra nem for­dítják é? etc. etc. B. Secundarius: Erősíti vala az E k k 1 é s í a k a t. De nem a veszedelembe ejti. Ezek közzül egyet sem observálván a Dominus Superinten­dens, a LXXÍ. Canonnak Clausulájében praescribált diurnumát tehát mi is subtraháltuk és kétség kivül ez is furdalja az ő Kegyelme hasát; de méltó a a munkás az ő jutalmára. „VI. Erre haragjában Nemeskérre tzitált ő Kegyelme Hallgatóimmal együtt proprio ausu contra Can : XIV. nem értvén Jura Consistoriália, et quidem a magam parochiá­ján, factum sine exemplo! De Hallgatóim mindeneket ma­gokra vállalván, se magok fel nem mentek, se engemet fel nem eresztettek. Nekem azon kivül is akkor nem igen tanátsos volt a sétálás, mert a ki nem tudja, mitsoda tűz között vagyunk, és a plébánustól mennyi insultusokat szenvedünk, könnyen beszéllhet. Weszprémi Generális Vi­carius már kétszer volt nálunk, és minden stólát nem tsak ex Filiali Teés, de Palotán is az uj plébánusnak adjudi­cálta, és contractualiter Hallgatóimnak jelenlétekben néki adta cum poenalitate 12 fi: Ha vagy keresztelek, vagy temetek, vagy esküdtetek, míg a plébánusnak járandó stólát le nem teszik. Én nagyon eo non obstante, az 6lőbbeni usus mellett mind eddig meg maradtam és sommi Dominalis Inhibitióm nem lévén a Clénunak fenyegetésétől nem sokat tartottam. „VII. Jobb volna bizony más hasznosabb dolgokról gyüléskednek Kegyelmetek, hogy mikép lehetne szegény, és már vége felé közelgető, Magyar Ekklésiátskáknak Consolatiót nyerni, és a Prédikátorokat annyi háborúsá­gaikban animálni, nem acerbálni, exauctorálni, hogy mi­dőn Ifjúságuknak erejét az Oltár mellett eltöltötték, most már öregségekre a koldus páltzát adjuk kezekre, és min­denek tsúfjává tegyük őket. Hiszem primum Princípium Juris Naturae: Qaod tibi fieri non vis, alteri ne feceris, a Dominus Superintendenst attól avocálhatná. — A Wesz­prémi Püspököt is jól tudta Superintendens Uram, hogy ki megyen, vagy ki küld Visitatióra, miért hát nem érte­keződett ő Kegyelme előre, miben fog állani Visitatiójok és mihez tartsák magokat a Prédikátorok Dioecesissében ? Currentálni kellett volna, de tsak hallgatásra vette ő Ke­gyelme a dolgot, talán ezen princípiumból: Tsak ő Ke­gyelme Nemeskéren maradhasson, lássák a többi, mint maradhatnak. Dé nem erre esküdött ám meg ő Kegyelme ! Valami negligáltatik per incuriam az ő Superintendensége alatt, vagyis éppen ő Kegyelme miatt elvész, az ítélő szék előtt mind boszu állásért fog egykor ellene kiáltani. Nem elég, hogy kárt nem tett, de hogy midőn építhetett volna, nem épített. Danda erit semel ratio, in tremendo illo Ju­dício, Archiepiscopo animarum nostrarum, quomodo Episco­patum collatum administraveris. „VIII. En életemnek veszedelmével salváltam Eösküi és Suúri Ekklesiákat, se Superintendens, se Senior nem lévén, hanem tsak az én Pűspökömhe^. a Jézushoz való hűségtől viseltetvén. Tsernyét és Teést éjjel per Expressos informáltam, mihez tartsák magokat. Az Osküi Prédikátor már a parochiális házból is elszökött 8) féltében az Inhibitió után, és nyáját mint a béres prédára vetette. Ezt megértvén a Visitatorokon rajtok mentem, inhibitió­jokat sufflamináltam és a Prédikátort szemek láttára a Parochiába introducáltam. A Súri Prédikátor is 9) féltében ab omni Functione ministeriali megszűnt. Hozzájok men­tem, őket animáltam, in príma functione post inhibitionem, magam jelen voltam. Midőn pedig haza jönnék, a Plébánus hatod magával fegyveres kézzel lesben állott az út mellett, én abban jóllehet, akkor semmit sem tudván, úgy intézte Isten utamat, hogy haza másfelé mennék, nem arra, a merre lest vetettenek. Hadjad az Úrra a te utadat és bizzál ő benne, és ő megtselekszi. Nem híjában éneklette szent Dávid. (Folyt, köv.) Payr Sándor. 8) Az 1748. visit. jkönyv szerint Rakssányi György volt, kit Borsodi r. k. archidiakonus és mező komáromi parochus két más plebánus kíséretében visitálván, tritheis­mussal vádolt és a kereszteléstől eltiltott, mivel mind a három személy elé kimondta Isten nevét ; s ehhez való ragaszkodásáért egy második visitatio alkalmával bebörtö­nöztetéssel is fenyegette őt, mire Rakssányi féltében hiva­taláról lemondott. 9) Bassur alias Sartorius György u. a. jkönyv szerint.

Next

/
Oldalképek
Tartalom