Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Nekrolog - Locsava János (N. J.)

231 fel arra, liogy ezen általuk annyira gyűlölt magyar nemzeti szellemet s ennek szolgálatában álló egyetemes egyházunkat a külföldön is meghurczolják, gyűlöletessé tegyék. Egyedül üdvözitő csak is ő általuk képviselt úgynevezett „lutlieranismusokkal" oda állítják hazai ev. egyházunkat, mint Luther örökségének hűtlen sáfárát, önmagukat mint hűségük martyrjait; s nem a legmaróbb satyra-e, hogy épen ők, kik ezt teszik képesek arra, hogy szenvedéseik megváltóját azon hatalomban lássák, mely tényleg lutheránusait üldözi, lutheránus papjait S i b e r i á b a deportálja. Jelenben pedig, midőn magyar kormányunk végre is elvileg kiakarja mondani azt, a miért mint eszményért prot. egyházunk századokon át lelkesülten küzdött : a lelkiismeret és vallásszabadságot, s midon ez eszmény érdekében oly intézményeket kiván létesíteni, melyek egyházunk elveivel ellenkezésben nincsenek : ők a nemzetiségieskedők akarva nem akarva a reactio, a clericalismus, a jesuitismus szolgálatába állanak, megtagadva prot. egyházunk elveit csak azért, hogy a magyar állameszme, s egyetemes egyházunk eszméjének erejét gyöngítsék. Az ily törekvések szolgálatában álló egyének maguk tépték szét a szellemi közösség szálait, maguk akadályozzák meg azt, hogy a közösség szellemének feltétele alatt hatályos szeretet szelleme velük szemben is érvényesüljön. Azon gyermeket, a ki a család szelleme elől elzárkózik, sőt e család szellemét idegenek előtt szidja, becsméreli, holott létét, anyagi és szellemi táplálékát e családból vette : a család feje a család körében meg nem tűrheti. Az apa szeretete az ily önmagát elvesztő gyermekkel szemben meg nem szűnt ugyan. Szive vérzik, szeme fénye könnyekben elborul, ha elveszett gyermekére gondol, de szeretetét vele szemben addig, mig gyermeke meg nem tér, nem érvényesítheti. Mily örömünnepet ülhetne ev. egyházunk, mily gazdagon folyhatna az öröm áldozata s áldása közegyházuukra s hazánkra, ha e gyermek is megtérne. Kedves barátaim! theol. akadémiánk egyetemes egyházunk intézete. S ha egyházunk valamely intézete hivatva van arra, hogy a széthúzó és specialis érdekekkel szemben érvényesítse egyházunk egyetemes érdekeit : úgy theologiai akadémiánk az. S ha valamely intézet falai közt kell, hogy az egyetemes egyház lényegével adott magyar nemzeti szellem meg nem zavarható meleg otthont leljen: ugy első sorban theol. akadémiánk bir erre hivatással. Érvényesüljön tehát e közszellem határán belül a szeretetben szolgáló odaadó buzgalom ! Teljenek el miudannyian eme magyar nemzeti szellem erejével s híven szolgálva egykoron az egyházépités, de a nemzeti cultura érdekében is az egyes egyházak sajátos érdekeit és törekvéseit: soha meg ne feledkezzenek arról, hogy Önök első sorban a m agyainemzeti szellemtől áthatott egyetemes egyházunknak hivatott képviselői s vezérei. S ha akadémiánkon ily szellemmel elteltek, ily szellemben megerősödtek : úgy ezen eddigi pályafutásuk nincs e tanévvel lezárva, pályafutásuk egy magasabb és mélyebb értelmű pályafutásnak lészen éltető mozzanata ! Igenis éltető mozzanata, mert Önökre nézve az üdvözülés és nemzetük üdvözítése közt oly ellentét, mint minőt Pál apostol állított fel önmagára nézve s mint minőt mai napig a római kath. theologus kénytelen magára nézve felállítani, nem létezik. Magyarhoni ev. egyet, egyházunkat odaadólag szolgálva szolgáljuk nemzetünket is; s nemzetünk géniusát ápolva erősítjük egyházunkat ; s e hivatásunkért élve magunk is üdvözülünk. (Vége következik.) Locsava János. E hó 5-én délutáni 4 órakor kisértetett örök nyugalomra Locsava János rákos-kerdsztúri ev. egyházgyülekezet tanítója, ki rövid szenvedés után májlépkövületből eredő rohamos lázak következtében e hó 3-án meghalt. Boldogult testvérünk Beszterczebányán született 1814. évben. Mind elemi mind alsógymnasiumi iskoláit szüló'helyén végezte ; tanítói képezdét pedig Sopronban. Segédkezett Nógrádmegye béri anyaegyházban, honnan rendes tanítónak szintén Nógrádmegye Herédre választatott. Innen Pestmegye rákos-keresztúri ev. egyház választotta meg egyhangúlag tanítójának, hol egyházának és a közoktatás minden barátjának megelégedésére 18 évig ernyedetlenül munkálkodott. A temetési szertartás szokásos módon : énekléssel, gyászbeszéddel és búcsúzóval végeztetett. A gyászos iskolaház udvarán egy ének eléneklése után rákos-palotai tisztelendő' Kolbenhayer Sámuel úr imádkozott. Gyászbeszédet pedig a templomban Dobronyovszky Gyula péteri lelkész úr mint a czinkotai iskolai járás körlelkésze monda el hathatósan és köztetszésre festvén a tanító nehéz és fárasztó munkáját, érdemeit és ezekért való jutalmát, a melyeknek osztályrészese megboldogult testvérünk is volt. A sírnál ismét Kolbenhayer lelkész úr imádkozott, a búcsúzót a maglódi tanító Krátky Sámuel úr mondá meghatóan és közmegelégedésre. Hogy egyházhiveitől és barátjaitól mennyire volt szeretve, tisztelve és becsülve, erről látható tanúbizonyságul szolgált az egyházgyülekezetétől rendezett és fedezett szép, népes és részvétteljes temetése és az egyház által kibocsátott következő gyászjelentés: „A rákos-keresz túri ág. ev. egyházgyülekezet a saját, valamint özv. Locsava János né szül. Petykó Paula mint hitves s Locsiva Aurél, Sándor és Pavla mint gyermekek nevében fájdalomtól megtört szívvel jelenti érdemdús tanítójának, illetve a forrón szeretett férjnek és