Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Belföld - Tolna-Baranya–Somogy (–ch–r)

232 feledhetetlen jó apának Locsava János úrnak folyó hó 3-án rövid szenvedés után élete 49. évében gyászos elhunytát. Áldás és béke lebegjen hamvai felett!" 2V. J. -sSJáJÍÖ*®*BSlFÜLi. Tolna-Baranya-Somogy f. hó 5. és 6-ik napjain tartotta meg Bonyhádon ez idei rendes gyűlését. Kezdődött az Sántha Károly szokott szép verses könyörgésével, mely azonban ez alkalommal az ujon választott és instalált régi gárda, u. m. Nádosy felügyelő, Bauer fő- és Guggenberger alesperes, elnökség tiszteletére és mi édes mindnyájunk épülésére kivételesen a tanítók szép karénekével végződött. Kövessék mindég e dicséretükre váló szokást szívesen. Az azt követő offertorium gyámintézetünknek 25 frt 82 krt eredményezett. Következett az ujon választott régi elnökség üdvözlete Szente és Sántha részéről, mely után először is közkedveltségnek örvendező szeretett főesperesünk köszönte meg e szép egyhangú bizalmat igazán szép, megható, lelkes és lelkesülten megindító azon beszédével, melyben különös tekintettel a sanctionált egyházi, és a szőnyegen levő országos vallásügyi törvények, további veszélyes betegsége által megtört egészségére Lutherünk azon történelmileg nevezetes, tartalomdús ünnepélyes kijelentését vette alapúi : „Itt állok, nem tehetek máskép, Isten engem úgy segéljen!" Meg is nyerte az abban kifejezésre jutott szerénysége, és egyháza igazai iránt táplált, hevülő, őszinte mély szereteténél fogva újra egy rohamra a sziveket. Éljen soká ! Nádosy felügyelőnk azon nem tudom kiket illető, de általánosságban mondott szemrehányással kezdette a benne helyezett bizalmat megköszöni, mely szerint sokaknak még tudomásuk sem volt eddig egyházunknak rendszeréről, legyen tehát legalább tudomásuk ő felsége által kegyelmesen szentesített törvényünkről. Továbbá az országos vallásügyi eddig benyújtott törvényeket ránk nézve sérelmeseknek nem látja, ha csak fejlődésükben netalán máskép veszélyesekké nem válnak. Végre pedig az éber megfigyelőt úgy sem kikerült azon tény constatálása által biztatott is egy kevéssé, hogy mig ő felsége küldöttségeinket mindég legmagasabb oltalmáról, pártfogásáról biztosítja, addig a rómaiakat minduntalan békeségre inti. Az elnöki szövetségben a 3-ik, alesperesünk kijelenti, hogy ismételten kérte ugyan elnöktársait megmásíthatlan lemondása elfogadására, de miután ők marasztalták, és maga is látja, hogy a mostani időben egyházunknak minden csöp vérre van szüksége, lényegileg ugyan ez okokból, mint a fó'esperes meghajol a bizalomnak és megköszöni azt. Ezek után egyik világi jegyzőnek Dr. Hoffman János paksi ügyvéd, gymnasiumi ügyésznek pedig Dr. Müller János bonyhádi ügyvéd, ref. ember választatott meg. Igen, igen felette sajnos azonban Fördős Vilmos megyei ügyész, világi főjegyzőnk, volt zsinati tagnak, esperességünk ezen kipróbált, nélkülözhetetlen, pótolhatatlan díszének mindenkor és mindenben, és azt prot. közszellemünknek csak igaz javára, és sokaknak helyeslésével, — egyházi kérdésekben teljes önállóságát és függetlenségét sértetlenül megőrizni és megvédeni tudó, régi, megszokott, általán kedvelt, objectiv és igazságosan itélő tehetségnek, önzetlenül munkás jellemes emberünknek lemondása. Tette ő azt hivatkozással mind három elnöknek szigorított és nyomatékosan hangsúlyozott azon figyelmeztetéseire, hogy mindenki kettőzött erővel igyekezzék immár kötelességeinek pontos teljesítésére azon helyen, a melyet elfoglal ; ő pedig mint megyei köztisztviselő, kinek családjáról kell gondoskodnia első sorban, és ki még a gyűlésen sem lehet mind két nap mindvégig jelen, kötelességeit, melyeket eddig örömmel teljesített, mint szeretné, többé nem teljesíthetné, levonja tehát az elnökség összhangzó figyelmeztetéseiből magára a consequentiát, és leköszön. Általános volt a consternatió, mert azt még sem hittük, hogy mint volt zsinati törvényhozó, e törvények életbeléptetésével desertáljon és minket cserbe hagyjon. A Győrött f. hó 19-ikén tartandó kerületi közgyűlésre a követek kiküldetvén, az év folyamán beérkezett le- és átiratokból különösen hangsúlyoztattak : az iskolások 15 kros tanító nyugdíjjárulékuk, melyre, miután országos törvényen alapszik, nem szükséges még külön felsőbb egyházhatósági intézkedésre várni ; továbbá, hogy Nagy-Ágh új temploma felszenteltetett, valamint hogy Baranyamegye derék tanfelügyelője a megjutalmazás, esetleg kitüntetés czéljából, a magyar nyelv terjesztése érdekében különös buzgalmat kifejtett tanítók névsorát kérte. Főesperesünk, most már sorrendes, jelentéséből felemlítésre méltók, hogy ő is helyesli és üdvözli a jelennek szabadelvű reformjait, mint a melyekben a „lelkiismereti szabadság", tehát ép prot. egyházunk főelvének diadala jut érvényre. Azzal ellenséges állást foglalni tehát nem csak hogy nem volna prot. eljárás, de sőt inkább minden egyesnek a tőle telhető és istenadta ereje és tehetségével a helyzet tisztulásához kell hozzájárulnia. Felemlítendő, hogy újra kisértett, és újra kisérteni is fog a phylloxerás szőlőtulajdonosok makacs sági ügye, mint a kik tisztviselőiknek a bort megváltatni, vagy mással pótolni vonakodnak ; és a mely ügy még sok helyen lesz a pap és gyülekezete egyetlenkedésének egyik fő inditó oka mindaddig, mig esperességünk ilyen és hasonló égető kérdéseknél el valahára nem lép az elvi határozatok útjára, melylyel mindenkorra egyszerre útját vághatja ily odiosus kicsinykedéseknek. Tanuljunk valamit ref. testvéreinktől is. Mihelyest ily ismétlődni látszó ügy szőnyegre kerül náluk, azonnal kiadják egy bizottságnak, és ez egy jól megfontolt elvi határozatot, egy egységes eljárást proponál. Váltassék meg például egyelőre a bor ugyan ily mennyiségű búzával, úgy majd tudja a gyülekezet meg lelkésze is, mihez tartsák magukat, feleslegessé válnak a sok kísérletező, egyezkedő bizottságok, kiknek hiábavalósága után minden esztendőben 2, 3 szakasztott ugyan ily kicsinyes ügy mégis csak az esperesség elé kerül, hogy drága időnk legszebb óráit elrabolja. Példa reá Szokoly, Hidasd, Tormás stb. Hasonló ily ügy a homokos területek szőlővel való beültetése, melyre nézve szintén nincs még elvi határozatunk, pedig kár, mivel Paks egyháza már pár éve, hogy az esperesség elé hozta az ily féle ügyét, hol a tulajdonjog telekkönyvezése mellett a feliből való ültetés jóváhagyatott. Sok futó homokja az egyháznak volna már