Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Nekrolog - Tatay Sámuel (g.–o.)

S7 Répczelak- és Koltához a gyermeki emlék füze boldog emlékű halottunkat : de bensőséggel viseltetett mindenkor Nagy-Baráth iránt, mert tudatra ébredő gyermekéveit és kiképeztetésének alapelemeit is itt nyerte az éber atyai vezetés és gondosan őrködő anyai szeretet behatása alatt. Azon ismeretekkel, a melyekkel az eleven felfogású fiu lelkét a nagy-baráthi evang. népiskola gazdagította, 1835-ben a közeli Győrbe, az evang. algymnasiumba ment gymnasialÍ9 tanulmányainak megkezdése végett. Azonban a Győrött kínálkozott viszonyok és alkalmak nem birnak reá mély és vonzó hatást gyakorolni, a mennyiben a következő tanévben már a jó hirnek örvendő soproni evang. tanintézet növendékei közé iratja magát. Itt tíz éven át megmarad az intézet kötelékében, elvégezvén ott —az akkori követelmények szerint — egy évi jogi és két évi theologiai tanfolyamot. A külföldi egyetemen eltöltendő — úgynevezett akadémiai — tanfolyamot Bécsben, a prot. theologiai fakultáson végezte. Bécsből hazatérve, Kőszegen tette le az 1847. év őszén a lelkészi vizsgát. Itt nyomban meghívja maga mellé segédlelkészül a jeles képzettségről tanúskodó ifjút Szakonyi János b.-tamásii ev. lelkész, aki aggkorával járó gyengélkedő állapotában olyan segédet keres vala, kire a hivatalos teendőket nyugodtan rábízhatja. Ugyanazon év szeptember havának végén, midőn a reményteljes ifjú segédlelkészi állomását elfoglalja : boldog emlékű Haubner Máté, dunántúli superintendens, Bakony-Tamásin felszenteli a tehetséges apostoltársat. Az ifjúi lelkesedéssel, odaadó buzgalommal, közelismerést keltő komolysággal betöltött segédlelkészi hivatalt nem sokáig töltheté be itt. Ugyanis főnöke meghalván, félévi segédlelkészkedése után — egyházhatósági rendelet következtében — kénytelen B.-Tamásiból Beledbe (Sopron m.) távozni segédlelkésznek. Az egyházi szabályzatok által megszabott segédlelkészkedési időből még tetemes mennyiség hiányozván, a törvényeket tisztelő Haubner kénytelen vala őt

; mint az egyhangú bizalom által idő előtt felkarolt jelöltet máshová helyezni át. Ez nagyon fájt az előre törő lelkű fiatal segédlelkésznek. De egyházi felsőbbséggel, mint a felette Isten képében intézkedő hatalommal szemben az engedelmességet tanusítni tartá kötelességének. Igy hát távozott azon helyről, ahol önállóságának reményei a megvalósulással kecsegteték. Es rendszeretete, a felsőbbsége iránti engedelmesség megtermette számára a távoztakor már nem reménylett gyümölcsöt. Mert 1848. junius hóban a rendezett anyagi viszonyok közt levő b.-tamásii gyülekezet felkeresi bizalmával és rendes lelkészszé megválasztja a kebeléből elrendelt segédlelkészt. Ennek következtében már junius hó 12-én elfoglalja lelkészi állomását. Így lett a keserű áprilisjáratásból örömteljes letelepülés ott, ahol hivatalos működését megkezdte. A hazánk felett áttombolt és örökemlékü nyomokat hagyott vihar dühöngésének némi csillapultával a veszprémi evang. egyházmegye is — a többiekkel együtt — az erőket észrevétlenül tömöríteni akarván, 1851-ben megválasztja a fiatal lelkészt egyházmegyei törvényszéki biróvá ; 1854-ben iskolavizsgáló körlelkészszé és gyámoldai alpénztárnokká; 1856-ban pedig egyházmegyei egyházi jegyzővé. A tágabb körű munkatéren tanúsított részrehajlatlansága, szakismerete és pontossága, a reábizottakban egyformán észlelhető határozott jelleme következtében 1867. okt. 27-én az elhalt esperes helyébe espereshelyettesül neveztetik ki; a következő év január havában pedig az esperesi hivatalba helyezi őt az egyházmegye bizalma. A bizalom szép megtiszteltetés ugyan, mely azonban nálunk, a számba nem vehető anyagi javadalmazás mellett igen sok terhet, fáradságot ró annak vállaira s ez által áldozatot kiván attól, akit a bizalom kitüntet. Tatay Sámuel ezen kevesek egyike volt, a ki készséggel hozta meg az áldozatot — még életének feláldozásával is — az iránta folytonosan nyilvánult bizalom viszonzásául; lévén egyházmegyéjének 25 éven át példás munkásságú esperese. Az esperesi teendők mellett a dunántúli ev. egyházkerület a gyámintézeti bizottmányi tagsággal, ugyanazon kerület az alsó részbeli törvényszékének egyházi elnökségéve', az egyetemes gyűlés pedig egyetemes törvényszéki és zsinati bizottsági tagsággal tiszteli meg. A most ülésező országos evang. zsinaton egyházmegyéje egyik választott képviselőjeként jelent meg. Ily sokoldalú tág körbe hívta őt el az ő egyéni tulajdonai által keltett bizalom a munkára. A családi élet kötelékébe még 1849-ben lépett, nőül vévén Szedenics György várpalotai ev. lelkésznek — és akkor esperesnek — kedves leányát, Rózát, a kivel 44 évig boldogul élt. Négy leány — mind a négy lelkészné, hárma családanya, egy magtalan, — és két fiu — az öregebb már P/a év óta oldala mellett segédlelkész, a másik a keszthelyi gazdasági intézet növendéke, — valának a családi örömöknek forrásai, de egyszersmind a családi gondoknak és aggodalmaknak okozói is. Mert a míg a magzatok épségén és természetes fejlésén édes örömöt érez a szülők szive : ugyanakkor ezen érzethez ikertestvérként csatlakozik a magzatok tisztességes felnevelésének gondja, a magzatok jövőjének biztosítását czélzó, az emberileg telhető áldozat meghozására sarkaló kötelességérzet. Mint családapa ezen tekintetben teljesített apai tisztének élénk tudatában veheté ajkaira az ének ama szavait, midőn a halálharczban szeretteit maga körül látta : A kiket bíztál én reám : El nem vesztettem, szent Atyám. Hajlékában példás vendégszeretetben részben részeltetett mindenkit, a ki a paplaknak küszöbén belül lépett. Kedélyességével az egész társaságot jó kedvre villanyozta, úgy hogy szinte vágyakozott az ember társaságába. Beszédeit minden alkalomra leirta. Nem volt vasárnap, ünnepnap vagy egyéb alkalmi cselekmény, amelyhez már idejében papírra ne tette volna gondolatait. Készülés nélkül nem végzett semmi hivatalos ténykedést. Egész halmazra gyűlt ezáltal a szószéken és egyéb alkalmakkor elmondott beszéde. A szószéken elmondott beszédei elején az előfohászt és a felosztást mindig versben irta meg meglepő fordulatokkal és változásokkal. Ugyanazon beszédet nem mondta el másodszor soha. A népies egyszerűség, világosság és könnyű fel foghatóság jellemzé beszédeit, melyek a szív és értelem mélyéből merítve, a hallgatók szíveibe mindenkor mélyen be tudtak hatolni. Bizonyítja ezt azon egy eset is, hogy 1856-ban az aratási hálaadó istentisztelet alkalmával oly annyira tudott a hallgatók lelkére és elhatározására hatni a templomépítés szükségességének bebizonyításával, miszerint a beszéd megtartása