Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Az elkeresztelési ügy tervbe vett megoldásának kérdéséhez. (Vége) (Magyari)

5 helyezte kilátásba. íme tehát, mily különösen alakultak a viszonyok : polgári anyakönyvek — s polgári házasság behozatalával és — a 68-ik törvény megváltoztatásával lesz az elkeresztelési, jobban mondva elanyakönyvezési ügy megöl d v a ! Ily megoldás azonban, melylyel Róma eléri a mit akart, sehogyse lenne helyeselhető. Így a „lelkiismereti kényszerhelyzet" nagyobb, nyomósabb erő lenne, mint az a béke, melyet a 68-iki törvény biztosított ! De lássuk csak közelebbről a reformokat, melyek hivatva lesznek Rómát kibékíteni s állítólag a protestánsokat is megnyugtatni ! Az állami anyakönyvvezetés behozatalával alig veszt valamit a protestáns egyház. Legfeljebb a lelkészeknek stolaris jövedelme csökken ! Mélyebben belenyúl egyházi életünkbe a polgári házasság kérdése. Noha az egyház iránti közöny vádja most is sok tekintetben alapos s kötelező polgári házasság esetén, egy ujabb kötelék fog tágulni, mely az egyes hiveket az egyház testéhez fűzi, — másrészt meg a házasság is sokat vészit abból a nimbusából, melylyel eddig specialis egyházi jellegénél fogva birt, mégis az első pillanatra ugy látszik, hogy a polgári házasság a protestáns egyházak előnyére válik, a mennyiben polgári hatóság közbejöttével köttetvén meg a házasság, nem lesz alkalma Róma papjainak a reversális kierőszakolására. E szempontból talán üdvös lenne a kötelező polgári házasság behozatala, — legalább vegyes házasok békességgel kelhetnének egybe. Úgyde tervbe van véve egyidejűleg az 1868. évi 53. t.-cz. módosítása is. Ha mindkettő valósulni fog együtt, a protestáns egyház csak hátrányait fogja ösmerni a reformnak s az utolsó állapot, roszabb lesz az elsőnél, mert a polgári hatóság előtt kötött házasság a dolog természeténél fogva egyházilag megáldható lévén, ismét alkalom nyilik a szülői „szabad" elhatározásnak kath. papi befolyás általi érvényesítésére. E lapok hasábjain is volt már érintve, hogy mit jelent a szülői szabad elhatározás, kath. papi befolyás, kath. dogma mellett? Mert nem szenved kétséget, hogy 100 közül 90 esetben a szülői „szabad" elhatározás, a kath. egyház felé hajolna, hisz semmi egyéb, csak ez a czéljuk! A 10 esetben, tehát midőn nem kathol. szellemben érvényesülne a szabad elhatározás, figyelembe vennék talán Róma papjai a szülők jogát? A mint az 1868. évi 53. t.-cz. 12. §-a ismeretes czéljuknak útjában áll, ugy állana utjukban a szülői szabad elhatározásnak protestáns irányban való érvényesülési joga: ismét törvényt szegnének, ismét támadnának — ad majorem Dei glóriám — (uj pénzben szólva!) 20—40 koronás martyrok ! A szülők szabad elhatározási jogából egyházunkra háramolható veszélyt felismerték egyházunk vezérférfiai 24 évvel ezelőtt is. Ama törvényjavaslat, mely az 1868. évi 53. t.-cz.-nek alapját képezte, a szülők jogát akarta érvényre emelni. Az 1868. évi október 7-én Pesten tartott egyetemes gyűlés kérvényezett a képviselőházhoz, a javaslatnak olyképen leendő módosítása végett, hogy a vegyes házasságból született gyermekek, apjuk vallását kövessék, mert — mint a kérvény mondja — a szabad rendelkezési jog, felhívás azon külső befolyás érvényesítésére, mely ily egyezkedés eredményének előkészítésében és biztosításában a családi békét, a házastársak egyetértését feldúlja. Tehát ők is úgy találják czélszerűnek, hogy a vegyes házasságból származó gyermekek vallási hovatartozandóságára nézve a törvény maga határozzon s ezáltal eleje vétessék minden külső befolyásnak, mely az egyezkedések alkalmával, a kath. hitelv természetes folyományaként el nem maradhat. — Változtatni csak félig lehetne, ha már változtatni kellene a 68-iki törvényt, úgy a mint az 1868-iki egyetemes gyűlés kérvényezte. így elesnék az a kifogás is, hogy vegyes házasság esetén egy családban kétféle vallású gyermekek vannak. Szerintem azonban sokkal jobb úgy, a hogyan most van. Ha a szülők egyikének vallása lenne mérvadó, a kath. papi befolyás ismét helyén találná magát, hogy hivét, ha a másik házasfél áttéritésére irányult törekvései meghiúsultak, a gyóntatószék s más eszközökkel oly házasságtól eltiltsa, melyből valamennyi utód az egyedül üdvözítő egyházé nem lehet. Nem lehet tehát a szülőkre bízni, hanem magának a törvénynek kell kimondani a hovatartozást. Az államnak, a legfőbb hatalom birtokosának épen az a feladata, hogy kinek-kinek határozza meg jogkörét, nehogy az erősebb a gyengét elnyomja, vagy egyik a másikat a szabadelvfíség álarcza alatt érdekeiben megkárosítsa s szabadelvfíség valamint szabadosság fogalmai összezavarodjanak a gyakorlati élet terén. Ha az állami hatalom a felekezetek közti békét nagyobbra becsüli, mint a sok felekezet közt egy felekezetnek specialis felekezeti érdekét, úgy semmiesetre se iktathatja törvénybe az 1868. évi 53. t.-cz. 12. §-a helyébe a szülők jogát, mert a tények igazolják, hogy a katli. dogma szabad érvényesülési joggal és felekezetek közti béke, egymás mellett meg nem férhetnek. — Tagadhatatlan, hogy nehéz volna évekig való keresés daczára is oly „modus vivendi-t" találni, melynek sikerülne a békesség megóvása, mert a kath. dogma más felekezet jogát nem örömest ismeri el. S ne higyje senki, hogy a küzdelem, melylyel ők czéljuk felé törekednek mostanában megszűnjék ! A katholikus egyház hierarchikus szervezetében, másrészt a világi javakban való gazdagságában fekszik az a hatalom, melynek oly nehéz útját vágni. Az arany nem csak maga fénylik, hanem fényt, hatalmat, roppant befolyást, nagy tekintélyt kölcsönöz azoknak is, kik évenként százezerek felett rendelkeznek ! Mig a viszonyok nálunk Magyarországon olyanok lesznek, hogy az egyszerű apostolok utódai fejedelmi jövedelemmel birnak, addig a protestáns egyház, mindig „ecclesia militans" leszen! Hogyan lesz megoldva az úgynevezett egyházpoli-