Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - A házasságjog kérdéséhez (Sztehlo János)

r 395 az e tárgyban felmerült véleményeket, hangsúlyozom e pontnál azért újra a választások nyilvánosságának szükségességét. Egvliázunk hiányairól szólva még csak egyet. Egyházi hiányainkra reá mutatni, azok orvoslására az intéző körök figyelmét felhívni hivatott eszköz volna az, ha egyetlen ezen evangelikus egyházi lapunk a lelkészi karnak az eddiginél buzgóbb támogatásával egyházi kérdésekben közvéleményt tudna alkotni. Egyetlen egyházi lapunk ilyen polczra eddig — sajnos — nem emelkedett; registrálja az egyházi élet elszórt tüneteit ; egy-egy egészséges eszme felvetve e lapokban elalszik mihamar, mert nincs a ki felvegye, tovább melengesse, nevelje mint saját édes gyermekét s ha itt-ott közvélemény képződik és megerősödik, ezen közvélemény s a megvalósítás, az élet között ott tátong a nagy mélység, az áthatolhatlan ür, a melyen az nem tud, nem mer átugorni, ennek következménye aztán, hogy százféle bajoktól szorongatva, az Űr házához való buzgó szeretet tüzétől folyton égve és emésztődve megmerevedik, megrozsdásodik a toll s hangulatkeltésre, miként az nálam is gyakorta történik — nincsen meg a hangulat. Elmondhatjuk az apostollal : Nem jól van ez így atyámfiai ! —s. A hásasságjog kérdéséhes. Sokat írtak és írtunk már e tárgyról, — s mégsem eleget. A botrányosságig bonyolult házasságjogi állapotaink ecsetelésére sok mindenféle lett felhozva, de kimerítve ez oldalról még sem lett, s ez nem is csuda, mert az oly dolog, hogy főleg s leginkább nekünk a gyakorlati lelkészet terén gyűl meg vele nem ritkán bajunk. A nagyváradi r. kath. püspök is nem valami nagyba veszi a dolgot; concedálja ugyan, hogy egy kis zavar van bizony e téren, de hogy azt érdemileg méltányolja, abban megakadályozza őt kizárólagos kánonjogi álláspontja, mely az állami, egységes házasságjogot perhorrescálja, pedig e nélkül a fenforgó zavarok sehogy sem lesznek eltávolíthatók. E tény megvilágításául eddigelé tudtommal sem az egyik, sem a másik részről nem lett kiemelve egy ténykörülmény, mely pedig egymagában véve is alkalmas, úgy szólván drastice illustrálni a jelenlegi állapotok tarthatlanságát annyival is inkább, mivel a dolog — a felségi jogok egyikét is érinti, s azért minden bizonynyal az állami törvényhozás ügykörébe vág. Állami házasságjogot, — de külön csak a nem-katholikus hitfelekezetek számára? — Ez lehetne expediens, ha — vegyes házasságok nem léteznének avagy kikerülhetők volnának ; ezeket azonban — minden idők köztapasztalása szerint sem állami törvény, sem bármiféle kánoni tilalom megakadályozhatni nem fogja, mivel az élet kinevet minden theoriát, s a természeti és természetes emberi jog érvényesül elvégre minden felekezeti türelmetlenkedés daczára, a minthogy jogállamb a n a törvényhozás bizonyára soha sem is fog vállalkozni arra, hogy a maga részéről felekezetközi korlátokat emeljen különböző vallású polgárainak társadalmi érintkezése elé. Való igaz, hogy vegyes házasság egyáltalában létre sem jöhet az illető felekezetek egyike vagy másikának, kisebb-nagyobb sérelme nélkül, a menynyiben, hahogy térítvény adatik az 1868: 53. t.czikk 12-ik § a ellenére, — kész a flagrans sérelem a protestáns félre nézve; ha pedig térítvény nem adatván, a protestáns lelkész a törvény értelmében végzi az esketést, a kath. fél egyházjogilag már is sérelmet szenvedett az által, hogy egyháza lelkésze ilyetén szövetségkötésre el nem bocsátja, a házasság küszöbén híveinek kiszolgáltatni szokott szentségeket tőle megtagadja s általában egyházi fenyíték alá veszi, s igy minden legközönségesb esetben is a különböző egyházjogok összeütközése kikerülhetetlen, úgy hogy a házasság létre nem jöhetne, lia azt az állami törvény az egyházi nehézmények daczára meg nem engedné. S ha ez már a mindennapi, közönséges esetekre nézve is áll, — mennyivel inkább érezhetőleg áll a vér-rokonság és atyafiság (illetőleg sógor s ág) tiltott fokozatain álló vegyes vallású házasulandókra nézve, midőn a feleknek, vallásuk szerint egy részről országfejedelmi, más részről püspöki, vagy esetleg r. pápai fementvényre (dispensatio) van szükségük ! Tudjuk, számtalan esetből, hogy a felmentvény a protestáns félnek rendesen minden nehézség nélkül megadatik, mint királyi dispensatio 0 felsége a király nevében az illetékes országos főhatóság által; de a másik félnek egyházi hatósága által mereven megtagadtatik, hacsak a hazai törvény ellenére a házasulandók a hírhedt reversalist ki nem adják. Ily feleket immár minden protest. lelkész az országban tudvalevőleg házasságilag összead (közel félszázados hivataloskodásból tudok példákat reá, akár százat), mint fejedelmi dispensatio alapján, s a hazai alkotmányos főhatóság, valamint az országos törvénykezés és legfelsőbb judicatura e házasságokat kétségtelen törvényesekfíl ismeri el, jóllehet a másik részen a dispensatio csak egyoldalúnak ismertetik el, mint csakis az egyik félre nézve illetékes, vagyis más szavakkal: a kánonjog szempontjából az ily házasságok érvényessége kérdésbe vehető. — íme tehát egy uni cum, egy monstruosus állapot: egy házasság ugyanazon haza gyermekei között lehet érvényes is és érvénytelen is egyszerre! — — De hiába mondjátok, hogy a visszás helyzetnek a — protestánsok okai, valamint mi sem mondjuk, hogy _ a kánonjog az okozója; mert elfogultság nélkül illik és kell kutatnunk a baj forrását, mely nem más, mint: az egységes, állami házasságjog hiánya, mely hogy végrevalahára meglegyen, nehogy a művelt népek gúnyára s még — a mint láttuk — a felségi jogok érintésével is fenálljon még