Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Ébredjünk, mozogjunk4 (K. …cs.)

Tizenegyedik évfolyam. 5. szám. Pozsony, 1893. évi Február 4-én. E VA N G E L I K U S EGYHÁZ és ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . . 12 kn. félévre . . . 6 » negyedévre . 3 * Egy szám ára: 24 flr. V J yVl EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom: Ébredjünk, mozogjunk! (K . . . cs.) — Evang. ker. anyaegyház és a középiskola. II. (sv.) — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. „Gyülekezeteink beléletének lelkipásztori szervezése." Örömmel olvastam e czikket, lelkem meleg szimpathiával csatlakozott gondolat-menetéhez, eszméit, szellem irányát megszívlelendőknek tartom. — Az idők jelei komolyak, ne késsünk megfelelő alak és módok által kifejezésre juttatni, testbe öltöztetni az eszmét, mely anyaszentegyházunk beléletében, az ijesztő mérvben növekvő s pusztító vallási közönynyel szemben újjá ébredést, fellendülést, melegebb, erőteljesebb életet van hivatva kelteni. A sóhajtozás, töprengés, az akaraterőt nélkülöző tervezgetés — ölő méreg. A baj szomorúan meggyőző s a czél ismert, isteni példán felemelő, lelkesítő tudatában, haladék nélkül a cselekvés terére kell lépnünk. A munka ne legyen részszerű, hanem hivatásszerűleg egyetemlegesen kötelezett. A Krisztus testén égő seb fájdalmait mindannyian érezzük, a gyógyítás mindazoknál, kik „lelki orvosok", immár fokozott mértékben elodázhatatlan, szent kötelesség. Az általános támadás általános védelmet, a mindenütt jelentkező baj egyetemes intézkedést igényel. Azt én nem mondom, hogy minden egyes gyülekezetünkben egyenlő mértékben uralkodik vallás és egyházzal szemben a közönyösség, de jelentkezését kivétel nélkül érezzük mindenütt és épen ezért együttes erővel kell a küzdtérre lépnünk, vállvetve versenyezve küzdenünk a szent zászló alatt földi és mennyei kincsünk megőrzése, növelése, Isten országa érdekeiért. Ugyanazon szellem, ugyanazon munkára hivott el minket. Hű szívvel hódolunk annak — teljes erővel és odaadással, htí sáfárhoz illő lelkesedéssel kell végeznünk ezt! Valaki e megjegyzést teheti szavaimra nagy dolog a kiáradt folyó elé gátat vetni, lehetetlen e mai mérges gyümölcsöknek magvát magában hordó idők szellemét útjában feltartóztatni vagy más irányba terelni. Elvonul a vihar s a megtisztult lég élvezete ismét kellemes lesz, visszahúzódik a folyónak árja rendes medrébe s az elöntött földeken újra aranykalászok rengenek. Igaz! de nem csal-e könyet a gazda szemébe az a látvány, melyet az elöntött terület iszaptengere nyújt; nem kelt-e leverő érzést lelkében az a tudat, hogy verítékének az éven gyümölcse nem lesz; nem fáj-e szivünk a szenvedett károk miatt, nem sajog-e fel keblünk, midőn az elvonult vihar sötét nyomait szemléljük? Oh igen! S ha előre teendő óvintézkedések által megmenthetjük magunkat mindezektől, miért ne foganatosítanánk a védelmet idő előtt, haladék nélkül! A tliz — ha nem oltjuk — önmagától el nem alszik! Az idők szellemét — igaz! — ember nem szabályozhatja, de különösen az átmeneti bajoknál én nem hivatkoznám minduntalan a kor szellemére. Mert végre is a kor szellemének megteremtésében az emberi szellem a munkás. Azt a szellemet is, mely ma közönyösség neve alatt leng egyházunk terei fölött, emberek teremtették; emberek, mi változtassuk meg tehát. Űzzük el azzal a szellemmel, mely kor és idők fölött vagyon, mely változás alá nincs vetve, mely örök, miként adója, az Isten, melynek fegyvere a hit, megtartó, gyümölcsöző ereje a szeretet, diadalához vezető világosságunk pedig a remény. Nekünk az Úr szolgáinak e szellemet teljes dicsőségében ragyogtatnunk, nemcsak lelkünkben, életpéidánkban, nemcsak a szószéken; de be kell ezt vinnünk a család, a társadalom szentélyébe, az életbe is. E szellem diadalra vezérlő erőnk, ezzel küzdeni szent hivatása az Ur szolgáinak ! Legyen a pap valóban lelkipásztor, ki amennyire érzi az erkölcsi felelősséget a gondjaira bizott nyáj miatt, ép oly erővel és kitartással, lelkesedés szülte hűséggel őrködjék gyülekezetének élete, tisztasága, Isten kegyelme által támogatott fejlődése fölött. Legyen a pap egyházának nemtoje, a ki folyton, fáradhatatlanul oltalmaz, ápol, véd, gyógyít. Legyen a pap híveinek buzgó tanítója nemcsak