Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - A dunántuli ev. segédlelkészeknek állítólag reménytelen állapotáról (Kund Samu)

355 A könyvnyomtatás felfedezéséhez? A görög tudósok Európába jöveteléhez? Vagy Pál apostol nem mond igazat, midőn alkalmatos időről beszél a Krisztus küldetésénél? 2. Kor. 6, 2. Vagy talán a reformáczió nem Krisztus ügye? A ki tagadja azt, hogy a reformáczió az Isten műve, az tagadja egyúttal azt is, hogy a reformáczió Krisztus ügye. Itt más út nincs! Vagy elismerni azt, hogy a reformáczió Isten műve, vagy megtagadni azt, hogy a reformáczió Krisztus ügye ! De nem lesz nehéz elfogadnunk azt a tételt, hogy a reformáczió Isten műve, ha III. a reformáczió eredményeire, következményeire tekintünk. Isten egyenlőknek teremtette az embereket ; de az emberek gyarlósága: bűne, gonoszsága folytán lassan-lassan, a századok folyamán, előállott azok között a nagy különbség, úgy, hogy az egyik rabszolga, a másik úr, az egyik jognélküli, a másik kiváltságolt, minden joggal felruházott lénynyé lett ! A reformáczió a hívek egyetemes papságát (1. Pét. 2, 9) hangoztatván, visszaállította az Isten által eredetileg meghatározott jogrendet, viszszaállította a jogegyenlőséget. Isten minden gyermekét egyaránt szereti ; Isten újra mind egyenlővé tette. A mint egyenlőkké lettek, egyenlően Isten liaivá váltak, tehát testvérekké, kiknek egy szerető Atyjok van az égben. Hiszen mondotta azt már az Ur is : „ Ti mindnyájan az egy Atyának gyermekei és így egymás között testvérek vagytok" (Máté 23, 8. 9.) és az egyenlőség, testvériség uralkodott is az őt követők között a kezdet elején ; de jött az ember az ő gőgjével és lenézte kevésbé szerencsés, kevésbé erős társát — s íme az Istennek kellett igazságot szolgáltatni a testvérek között! Az eszme feltámadott halottaiból ! s vele jöttek társai ! Szabad lőn a tér ! És a szabadság szele fújdogált a vidéken! A szabad, a friss levegőhöz jutott ember kiemelkedett a föld sarából és mint lélek fenn repül a táj szellőivel s röptében meglátja mind ama szellemi kincseket, melyek az ő isteni örökségét alkotják s melyek őt úrrá teszik a földön s képesítik hatalma alá hajtani a földet, a tengert, a tüzet, a vizet, a levegőt s mind az elemeket ! Valóban Isten fiává lesz, a végtelen szellemből vesz, merít, s maga is szellemivé válik; tudományával az eget ostromolja, s a földet kutatja át ! Találmányaival megszünteti a régi korlátokat : idő, tér, magasság és mélység elenyészik ! Gőzszárnyakon repül, villammal beszél s a napsugaraival fest! Látja, hallja a távollevőket, távol történőket ! Emberileg szólva, mindenütt jelenvalóvá és mindentudóvá lesz ! De legfőbb eredménye a reformácziónak mégis az, hogy az ember — emberré lett! Az előtt az ember az embernek vagy istene, vagy ördöge, farkasa volt ! Ma az ember az embernek — ember ! Mindenkinek elismertetik emberi méltósága. Az emberi jogok mindenkit megilletnek, ki embernek születik ! Nincsenek rabszolgák, nincsenek páriák, sőt még jobbágyok sincsenek ! Teljes mértékben Isten fiaivá, Isten gyermekeivé lettek immár az emberek s így visszaadattak annak, a kiéi — Istennek ! Avagy nem Isten-éi voltak-e ? Avagy nem Isten vette-e őket vissza magának? . Nem Isten munkája-e ez is ? Az, hogy az emberiség újra egy családdá lett? A reformáczió Isten munkája, alapjában, történetében, eredményében látszik ez ! Legyünk e munkához méltók: újuljunk meg az Isten fia, a megváltónkkal való egyesülés útján, — amott az oltárnál ! *) Legyen áldás elhatározásunkon ! Hörk József, coll. igazgató. A dunántúli evang, segédlelkészeknek A dunántúli evang. segédlelkészeknek reménytelen állapotáról e lapok 42. számában keservesen panaszkodó czikk jelent meg, félő, hogy az elkeseredés szava elkeseredést fog szülni azon segédlelkészekben is, kik sorsukat nem oly setét szemüvegen át nézik és hogy, a hol némi elkeseredés immár megvan, azt a reménytelenséget fokozza: félő annyival is inkább, minthogy ugyancsak e lap 42. számában tisztelendő Nagy Lajos dabronyi evang. segédlelkész úr társait november 6-ára Győrbe a „Fehér hajó"-ba barátságos összejövetelre hívja meg, melyre a hangulatot az említett czikk már eleve megcsinálta és melyen ennélfogva az eszmecsere főtárgya minden valószínűség szerint a dunántúli ev. segédlelkészek reménytelen állapota lévén, nagy lelkesedéssel és tűzzel fogják barátságos összejövetelük édes óráit megkeseríteni. Már a nyáron eljutott hozzám alkalmi találkozás folytán a keletkező mozgalom első hullámcsapása, a panasz és a panacea hire. Már akkor kételyeim voltak, hogy a káplánok állapota oly reménytelen, az ajánlott orvosság oly biztosan ható gyógyszer volna; de akkor is élt bennem a remény és most is megvan az bennem, hogy, mivel a mi ennek előtte volt, ennek utána is az lészen és nincsen *) Tanári kar és ifjúság az Úr asztalához járult.