Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Belföld - A békési esperesség felosztásáról (Csepregi György)

közgyűlés többsége a tegnapi választásoknál semmi törvény ellenességet nem követett el, és a ki jogát használja, azzal nem sért meg senkit ; azonban az elnökség kijelentésére, miszerint bizonyságául annak, hogy a pozsonyiaknak nem volt okuk elmenni, szolgál azon körülmény, hogy a tárgyalást tovább akarja folytatni, Stefanovics ur indítványát visszavonta. Erre aztán a püspök ur előterjeszti, hogy Beniczky Kálmán még tegnap élő szóval interpellácziót adott be, hogy (Jjhelyi Attila, be lévén már egészen fejezve az istentisztelet háborgatása miatt ellene megindított kereset, miért még nincsen turáni egyházi felügyelői hivatalába visszahelyezve? A ügynek Dula ur részéről történt tüzetes megvilágítása után, hogy Újhelyi még egyháztag sem, mivel sehová egyházi adót nem fizet, s igy semmi közünk hozzá, mint oly egyénhez, kinek felügyelői tiszthez igénye nem is lehet, de meg főképen azért, mivel Újhelyi egyáltalán nem is választatott felügyelőnek a turáni egyházba s ő ezen tisztséget csak bitorolta, az interpelláczió fölött napirendre tértek. Ezután kijelenté a társelnök Szentiványi Márton ur, hogy gyengélkedése miatt lehetetlen neki tovább a tárgyalást vezetnie és elment. Helyét mint a tisztségben legidősebb esperességi felügyelő Dohnányi Lajos foglalta el. A gymnasiuooi bizottság jelentése örvendetes tudomásul vétetett és a jelentés értelmében határozatba ment, hogy a gymnasium az 18945. diki tanévvel megnyittassek, egyelőre két osztálylyal, úgyhogy 3 év befolyása alatt 4 osztályúvá ki fog egészíttetni; továbbá lépések teendők az egyetemes közgyűlés utján a kormánynál a nyilvánossági j°g elnyerése végett. Egyúttal utasíttatott az eddigi bizottság, hogy további alapítványokat és adományokat gyűjtsön. Az egyetemes közgyűlésre kiküldettek : Dohnányi Lajos, Mudron Pál, Dula Máté, Fajnor István, Ország József, Dr. Vanovics, Laczo János, Janoska Gryörgy, Simkovicz János, Boor Lajos, Zoch Pál és Krcsméry Míloszlav urak. A felsőbb leányiskola tárgyában határoztatott, hogy érintkezésbe kell lépni a modori tót és német egyházakkal, melyek megfelelő helyiségeken felül 15,000 frtnál nagyobb alapítványt is ajánlanak fel, és a liptó-szentmiklósi egyházzal, mely ugyanez iskola érdekében ajánlkozik. A többi tárgyak, mint a számadási, ösztöndíj- és más alapítványi jelentések stb. egyszerű tudomásvétellel intéztettek el. Az indítványok közül felemlítendő a nyitrai é3 trencséni esperességek indítványa, melyszerint mondja ki a kerület, hogy a kormány egyházpolitikai programmjával egyet nem ért, és hogy a pozsonyi theologiai tanári karnak a tót theologusok üldözése miatt fejezze ki rosszalását és az egyetemes közgyűlésnél ellene fegyelmi vizsgálat megindítását kívánja. Mindkét indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Végre elfogadtatott a trencséni gyülekezet meghívása, hogy a jövő évi kerületi közgyűlés Trencsénben tartassék meg. A jelen kerületi közgyűlés lefolyásánál még csak azt akarom konstatálni, hogy körülbelül 15—20 év óta ez talán a legelső eset, midőn a dunáninneni kerület többsége fényesen megmutatta, hogy többség és az valóban is akar lenni s hogy egyedül egyetértéssel, egyakarattal és elszántsággal érvényesülhet erkölcsi erőnk akár egyházi, akár nemzetpolitikai téren. — A legnagyobb megnyugvás érzetével hagytuk el este fél 8-kor a közgyűlést és mindegyikünk a maga tája felé szélylyel oszlottunk őszintén kívánva egymásnak a viszontlátást a jövő évre. „Národnie Noviny A békési esperesség felosztásáról. Veres József és id. Draskóczy Lajos lelkésztársaink a békési esperesség felosztásáról e lapunk 6., 11. és 30.-dik számának hasábjain eszmét cseréltek. Nehogy úgy tűnjék fel a dolog, mintha mi többiek ügyet sem vetnénk reá, legyen szabad röviden hozzá szólanom. Eleve kijelentem, hogy V. J. lelkésztársam nézetéhez csatlakozva, a békési esperesség felosztását szükségesnek és hasznosnak tekintem, akár határa körén belül, akár azon kivül való helyzetét veszem figyelembe. Aki csak egy pillantást vet a térképre, lehetetlen, h°gy e

z esperesség közigazgatásának a nehézségét be ne lássa. Az egyházmegye u. i. Szegedtől Nagy-Halmágyig, Jász Nagy Kún-Szolnok és Torontál vármegyékre részben, Csanád és Arad vármegyédre pedig egészen kiterjedő, több mint 2 millió 300 ezer katasztrális holdnyi, a nógrádi esperességnél háromszorta nagyobb területen fekszik. Magának az apatelki egyháznak a területe szórványhelyeivel kétszer akkora, mint az egész túróczi esperesség. Ily nagy területen képzelhető e, hogy akármilyen munkabíró esperes eleget tegyen az új zsinati törvények 94 dik §-ának, a mely így szól : „az egyházmegyei felügyelő és esperes tartoznak az egyházközségeket és iskolákat — itt több mint másfél száz — időnként meglátogatni?" Azt hiszem az sem könnyíti a kormányzást, hogy vannak népes, 10, 20, 25 ezer lelket számláló egyházaink, s hogy az egyházmegye népessége a dunáninneni kerületét, ha a nyitrai esperességet kiveszszük, számban eléri. S mivel az esperesnek a világi hatóságokkal s más vallásúak egyházi hatóságaival szemben is kell az egyházmegyét képviselnie, érdekes megjegyezni, hogy esperességünk területén két szabad királyi, két rendezett tanácsú és egy törvényhatósági joggal felruházott város s 26 szolgabírói járás van. Más vallásúak pedi^, az ev. reformátusok, unitáriusok és zsidók egyházközi viszonyait nem tekintve, nevezetesen a a róm. katholikusok az erdélyi, csanádi, nagyváradi és váczi püspök s a kalocsai érsek, a gör. katholikusok a lugosi és nagy-váradi, a gör. keletiek pedig az aradi, temesvári, bácsi stb. püspök fenhatósága alá tartoznak. Mindez bizonnyára nagyon bonyolítja az egyházi kormányzás szálait. Mennyivel könnyebbé s ennek folytán jobbá is válnék, ha az esperesség, mint V. tervezi, vagy akár más módon, legalább 3 részre, illetőleg egyházmegyére osztatnék ! A vasutvonalak, a földrajzi fekvés, az anyagi és szellemi élet emporiumai : Arad, Csaba, Orosháza, Szarvas, szinte megjelölik, hogy az egyházközségek miként csoportosuljanak új esperességekké? Pl. arad-csanádi, békési, — Csaba, Orosháza stb. — és békés-csongrád szarvasi stb. Nem hiszem, hogy az ilyen felosztással az „örökigazságon", hogy t. i. több ember többet bír, oly nagy csorbát ejtenénk, mint Dr. lelkésztársunk képzeli. Felosztás következtében a békési esperesség meggyöngülne, illetőleg a három