Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Belföld - A békési esperesség felosztásáról (Csepregi György)

közül egyik sem lenne olyan nagy mint a mostani, de azért népesség tekintetében a legkisebb is tízszerte nagyobb volna a barsinál; a „köz" azonban szerintem épen ennek folytán erősödnék, mert bizony igaz, hogy „több ember­esperesség, többet bir." Ezzel gondolataim tekintetét az esperesség határaiból kifelé irányozom. Ugyanis az a nagy tömeg, az a 116.000 lélek hogyan érvényesítette a maga erejét eddig a kerületi gyűléseken és a zsinaton, pl. a barsi esperességgel hason­lítva össze ? Ugy, hogy mig az két követtel képviseltette magát, addig ez, mely népesség tekintetében 58-szor akkora, négygyei. S így az arány olyan, mint 1 a 29-hez. Onnan tehát 1 ember 29 békésinek érdekét ellensúlyozta. Ezt az aránytalanságot nem fogja ugyan teljesen kiegyenlíteni a tervezett felosztás, de legalább némileg enyhítendi az ellentéteket. Mert zsinati törvényeink értelmében a terve­zett 3 esperesség a kerületen 14-gyel, a zsinaton pedig 6-tal képviseltetheti magát. Es ez semmiképen sem kicsiny­lendő érvelés. Igaz ugyan, hogy az esperesség méltó kép­viseltetése nem a „számot szaporítok", hanem a „számot­tevőktől" függ; úgyde én azt a szegénységi bizonyítványt nem állítanám ki magunkról, hogy az esperességben csak 4 „számottevő 1 1 találkoznék. Utóvégre legtöbb esetben mégis csak a szám dönt. V. és Dr. lelkésztársaink, lehető például hozom fel, bizonyára ez ügyben sem fogják egy­mást kapaczitálhatni, mert mind a kettőnek erős, határozott a meggyőződése s mind a kettő hatalmas szónoki talen­tumával ragyogó beszédekben fogja a maga álláspontját védeni. De mi következik majd azután? Az, hogy mégis csak a „számot szaporítók" fognak az ügy felett dönteni. Közbevetőleg legyen mondva, én annak határozottan híve vagyok, hogy az esperesség a kerületen az úgynevezett „számot szaporító" fiatalabb lelkészek által is képviseltesse magát. Hadd tapasztaljanak, hadd bővítsék ismereteiket, hadd éleszszék szent lelkesedésük tüzét ott a közös láng­nál! S majdan belőlük is válhatnak olyanok, akik méltón fognak reprezentálni. A gyémánt is csiszolás folytán nyeri értékét. Nem állhatom meg, hogy még Dr. lelkésztársam egyes mondásaira, melyeket axiómák gyanánt állít fel, észrevételeimet meg ne tegyem. Többi közt azt mondja: „a nagy egyházak semmi nélkül nem szűkölködnek," Bizony ezt a legtöbb nagy egyházról nem lehet elmondani. Ott van Csaba. Huszonöt­ezer lelket számlál. Van vagy 34 elemi iskolája. De hát e tekintetben nem szűkölködik-e? Pl. Varsánddal szemben — ne vétessék dicsekedésnek, hiszen Isten kegyelméből vagyunk, amik vagyunk — holott ez legfeljebb egyezer lelket számlálván, két iskolát tart fenn s tanítóit a csabai tanítói fizetések átlagos összegével jutalmazza. Arány sze­rint legalább 50 iskolával kellene bírnia. „Akármilyen nagy és kiterjedett a békési esperesség, azt jól, kifogástalanul, teljes felvirágzásra lehet kormá­nyozni." Ez igaz. Ugy, de akkor még inkább áll, hogy a kisebb esperességeket még annál is jobban és kifogástala­nabbul lehet kormányozni ; mert azt hiszem, hogy a kor­mányzói tehetség nincs helyhez kötve ! Habár nagy területen fekszik is az esperesség, mondja tovább Dr. lelkésztársunk, „a Krisztussal folyton együtt vagyunk." Keresztény-érzületre valló gyönyörű állítás. Csakhogy én vele párhuzamosan azt mondom, hogy az esperesség feldarabolása után is a Krisztusban folyton egyek leszünk ! Közös főiskolánk és özvegy-árva intézetünk is, elválásunknak daczára, össze fog minket tartani. Mikor pedig a telt kamaráról, a népes, gazdag mé­nekről beszélt czikkében Dr. lelkésztársam, akkor az jutott eszembe, hogy a telt kaptárban a méhek el szoktak lus­tulni, de a kevésbé gazdag kaptárban nagyobb szorgalomra serkentetnek. Igy a kisebb esperességekben az egyeseknek több terük nyílik a munkálkodásra, mely körülmény semmi­képen sem válhatik a köznek kárára. Mindezeknél fogva én V. lelkésztársam intentióját helyeslem. A békési esperesség felosztását szükségesnek és hasznosnak tartom. S tudva azt, hogy annak előbb­utóbb be kell következnie, magamat a kontemplált arad­csanádi esperesség egyik tagjául mutatom be. Addig is maradok a békési esperességben Csepregi György, nj-f.-varsándi lelkész. VSBÏ18SK. — Resicza. Egy reverszális metamorfózisa. Hogy a reverszális is metamorfozis-képes, azt a következő eset bi­zonyítja. Egy ágost. hitv. ev. apától származott fiútól egyházi adót követeltünk. Ez, hivatkozván az atyja által 1858 ik évben kiállított reverszálisra, az adó fizetését meg­tagadta. A szolgabírói hivatal jogosnak találván meg­keresésünket, a reverszálist az 1868. LIII. t.cz. 12-ik § a alapján érvénytelennek nyilvánította és az illetőt az egyház költségeihez járulni kötelezte. A reverszális az idé­zett §. világánál tehát érvénytelen volt. Az illető megfellebbezvén ügyét az alispáni hivatalhoz, itt a rever­szális az 1855-ik évben kötött concordatum hosszú szálai közé került, — beszövődött és — érvényes bábúva vált. Kitettük a napra. Megfellebbeztük a kultusministerium­hoz, hivatkozván úgy az 1868. LIII. t. cz. 12-ik §-ára, mely kimondja, hogy „ezentúl is érvénytelen", vala­mint az 1848.-ki XX. t. czikkre is, mely kimondja a viszo­nosságot. Itt a bábú tönkre ment, megsemmisült, mert „a reverszálisok adása törvényeinkben megengedve sehol sincs." Csakhogy még sem egészen semmisült meg, — nagyon szívós életű az ! Megérintette az 1791. XXVI. t. cz. 15 ik §-ának a sugára: „nonnisi proies masculae patris religionem sequi possint" — s föléledt, kibujt — és örvend életének, mint : csodabogár. Igy lett az érvény­telen reverszálisból érvényes és érvényesből érvény­telen, — de mégis érvényes. Azután még panaszkod­junk, hogy nincs viszonosság! Van! Metamorfozus-viszo­nosság. Bizony elég volna már belőle! Pántyik János, ev. lelkész. — Gyászesetek. Özv. Lenkei szül. Thurzó Mária urnő mult augusztus hó 26.-án hunyt el, életének 55 éves korá­ban s 28.-kán temettetett el Trencsénben. — Bujkovszky Gusztáv lelkésztársunkat gyászos veszteség érte 18 éves kedves Sarolta leányának augusztus 28.-án történt el­hunytával. Tetemei aug. 30.-án temettettek el Lajosfalván. — A megszomorodottakat vigasztalja meg az Űr vigasz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom