Evangélikus Egyház és Iskola 1893.
Tematikus tartalom - Czikkek - A theologiai akadémia tanévet záró ünnepélyén tartott igazgatói beszéd (Schneller István)
Tizenegyedik évfolyam. 27. szám. Pozsony, 1893. évi Julius 8-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 kn. félévre .... 6 „ negyedévre ... 3 „ Egy szám ára: 24 flr. ^VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY F E IR. E 3XT O Z. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : kiilön 60 flr. Tartalom: A theologiai akadémia tanévet záró ünnepélyén tartott igazgatói beszéd. — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. A theologiai akadémia tanévet sáré ünnepélyén tartott igazgatói beszél A pályázat eredményét hallották ! Nem sokan pályáztak, de a kik pályáztak, nem futottak hiába. Elvették azon koszorút, a melyet mi nyujthatunk : őszinte elismerésünk, örömünknek bár kitüntető, de mégis csak mulandó koszorúját. Ha pályafutásunk csak emberi szempont alá esne, ha pályázatunk jutalmát véges, mulandó emberi elismerésben és dicsőségben keresnők : úgy ez évi pályafutásunkat méltán ezén egyes győztesek ünneplésével befejezhetnők. A pályafutásnak ezen felfogása azonban még a görög nép felfogásánál is alantibb lenne. Az ó-kor e classicus népénél az így értékesített pályafutás az évi ünnepélyeknek csakis egy mozzanatát, képezte, a mely mozzanat által is a görög nép isteneit, a vallás-erkölcsi világrendnek győzelmét kivánta dicsőíteni. Még inkább háttérbe szorul a pályafutásnak ily emberi szempontból való értékesítése keresztény vallásunkban. Nagy apostolunk, Pál apostol, a görög életnek mély ismerője az ily értelmű pályafutásban csakis egy képet lát, melynek egyes vonásait arra használja fel, hogy egy magasabb értelemben vett pályafutást világosítson meg — egyrészt az analógia, másrészt az ellentét által. Míg ugyanis ama — korinthusiak előtt annyira ismert isthmosi pályafutásoknál csakis csekély számú, a nép tömegéből kiváló egyesek küzdenek s ezek közül is csak a legkiválóbb nyerheti el a pályadíjat: addig a Pál apostol szeme előtt feltűnő pályafutásnál mindnyájan egytől-egyig futhatnak s mindnyájan egytől-egyig elnyerhetik a jutalmat. Míg amott az ellenfél az irigykedő vetélkedésnek s nem a szeretetnek tárgyát képző testvérünk : addig itt saját testünk vére az, a mely ellen küzdenünk kell ; s míg amott — épen azért, mivel ellenfelünk kivtilöttiink áll — csapásainkban könnyen eltéveszthetjük, levegőt vagdosva, az ellenséget : addig itt nem kiviilöttünk, hanem önmagunkban rejlik ellenfelünk s ellene tusakodva, őt bizton fogva elvihetjük. S végre, míg amott a jutalom fenyűgalyakból font, előbbutóbb, de biztosan elhervadó, elporladozó, mások által irigy szemmel nézett koszorú : addig itt a pályadíj az örök életnek enyészhetetlen, önmagunkat, de minden vetélytársunkat is egyenlően boldogító koszorúja. Pál apostol számára tehát az isthmosi pályafutásnak képe csakis alkalmat szolgáltat arra, hogy ezzel szemben annak ellenképét egy magasabb és mélyebb értelmű pályafutásban állítsa fel. A végett pedig, hogy ne kételkedhessünk a fölött, hogy miben áll közelebb e magasabb és mélyebb értelmű pályafutás : ő maga belép a sorompók közé és saját életében, viselkedésében tünteti fel az igaz pályázónak képét. E pályázó a keresztények első theologusa volt s azonkívül az Urnák leghatalmasabb apostola. Önök, kedves pályatársaim, szintén theologusok; s Önök élethivatása, a melyre előkészülnek, illetőleg a melyre elkészülten akadémiánkat elhagyva, lépni kivánnak — szintén az apostoli. Ezért is magától értetődő, hogy mi is a pályázat kihirdetésének ünnepélyében csakis alkalmi okot látunk arra, hogy Pál apostol szellemében világosítsuk meg az így immár magasabb és mélyebb értelmű pályafutásunkat. Életpályánk ily komolyabb értékesítésére különben felszólít ünnepélyünk záró és búcsú jelleme. Lezárjuk az 189 2/ 3-iki tanévet s ezzel életünk egy évszakát is, mely ismét közelebb hozott egy lépéssel földi életünk végéhez. A végesség és mulandóság gondolata önkénytelenül is feltolja magát ; tőle nem menekülhetünk, különösen nem ez év végén, mert e gondolat jelentős alakot nyert akadémiánk ez évi halottjaiban. Alig nyiladozó bimbóként hullott le akadémiánk életfájáról Csernák Gusztáv
