Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Apáczakérdés (Kund Samu)

18 a gyermeki szeretet melege? azt tudni fogja mindenki, a ki e szempontból figyelemmel kisérte gyülekezetének életét. Első lesz tehát az ifjúságnak oly kezelése, hogy a papjában szeretett, igaz bizalommal környezett lelkiatyját lássa és neki mindenekben örömest szót fogadjon. Gyülekezeteink ifjúságával foglalkozzunk híven és folyton, ha azt akarjuk, hogy már a jelen is derültebbé váljék, a jövő kecsegtető reményekre jogosítson. De tárva legyen szivünk és lakásunk népünk és híveink mindenike számára is. Miért ne lehetne a népéletre nézve alkalmas időben, rendszerint a parochián összehozni az^ egyháznak érettebb korú híveit is s ott talán az Űr igéjének magyarázatával, az egyház érdekeinek, sőt a napi események megbeszélésével, esetleg a jövő előkészítésével foglalkozva a nép kedves otthonává avatni papjának lakóhelyét. És ha az Urnák szolgáját a kegyelemnek Istene oly megszentelt szivű feleséggel áldotta meg, ki nemcsak jó asszony és anya, hanem valódi papnő s népének lelkianyja is, nem gyüjthetné-e ez körébe a gyülekezetnek hajadonait és asszonyait, hogy szellemének befolyása alatt növekednének a hajadonok és asszonyok, még pedig nemcsak Isten előtti kedvességben, hanem szellemi műveltségben és asszonyi ügyességben is. így válnék a parochia a népélet központjává, s a pap hatása az ő népére nemcsak biztosítva volna, de intenzivitásában napról napra fokozódnék. Népünk konzervatív természeténél fogva nehezen indulna meg ez a munka; de teljes lehetetlen, hogy egy-egy gyülekezetben ne találkoznék három-négy ifjú, ugyanannyi leány, férfi, érettebb korú asszony, a kikkel meg lehetne e vállalatot koczkáztatni. Kevéssel kezdve, de kitartó munkával folytatva s a népélethez alkalmazkodással vezetve, maga a nép is örömét lelné a közös munkában és az egyházi életnek élénkülése elmaradhatlan jutalma volna a hfí sáfár törekvésének. Évekkel ezelőtt ezt a kérdést e lap színre hozta, de mélységes hallgatás fogadta a javaslatot. Hátha most, midőn a viszonyok szigora hova-tovább nagyobb súlylyal nehezedik reánk, akad talán egy-egy a testvérek közül, a ki megcselekszi, hogy szavam ne maradjon a pusztában kiáltónak szava, s legalább lesznek, a kik hozzá szólnak e kérdéshez?! Adja Isten, úgy legyen ! Dixi. Az elintézést váró kérdések hosszú sorát, egy ujabb kérdéssel toldották meg. Nagyváradon a nőegyleíi kath. és prot. vallású úrhölgyek egymás ellen háborúba keveredtek ; és asszonyok e harczába férfiak ártván bele magukat, egyházpolitikát kezdenek ama háborúból csinálni. Alig van valamire való lapunk, mely a nagyváradi tűzből hasábjaiba fel nem szívott volna és miután azt saját színezetével megfestette, közönsége mulattatására a nagy tűzi játékot be nem mutatta volna. Egymásután szállottak fel a fényes röppentyűk és egyik-másik elpattanva, nagyot csattant. Abban az egyben azonban találkozik e tűzművészek véleménye, hogy t. i. — minek utána közönségüket jól feltüzelték — nagy képpel sajnálkozásuknak és aggodalmuknak adnak mindannyian kifejezést, mily veszedelem származik abból a nagy összeveszekedésből ; és néző közönségüket azzal az intéssel bocsátják el, ezen mi mostani összevissza kuszált állapotunkban inkább azt kell kutatnunk, miben lehet őszintén összebékülnünk mint azt, miben lehet Istenigazában összemarakodnunk. — Igazán békét akarnak, azért csinálnak háborút! Lám, hogy azon béke révpartjába beevezhessünk, melyljel nem rég kecsegtettek bennünket, mennyi csatán kell magunkat keresztül küzdenünk ! A nagy világháborúnak egyik epizódja a nagyváradi asszonyháború is. Melyet miután a napilapok öblös egyházpolitikai kérdéssé felfújtak, meg lesz talán engedve ezen egyházi lap hasábjain is a bonyodalomról megemlékezni. A lapok híreiből a tényállásnak következő képét nyerhetjük: Nagyváradon hitfelekezeti jelleg nélkül nőegylet létezik. Az egylet többi nemes alkotásai mellett árvaházat is tart fenn, mely szinte hitfelekezeti jelleg nélkül való. Daczára ennek 1888-ban közgyűlése elhatározta, hogy az árvagyermekek ápolására s nevelésére apáczákat alkalmaz. Azonban a prot. hölgyek megfelebbezték e közgyűlési határozatot és a belügyminister azt, mivel a közgyűlés az alapszabályszerű eljárást nem tartotta vala meg, meg is semmisítette. Azóta a kath. párt, élén Gerliczy bárónéval, és a prot. párt, élén Tiszánéval, egymás ellen nyilt liarczban klizd. A m. é. szeptember 25-én tartott közgyűlés nagy többséggel ismét az apáczák mellett nyilatkozott; és egyben az alapszabályoknak három idevágó szakaszát úgy változtatta meg, hogy az apácza-kérdés a jövőre nézve végleg meg legyen oldva. A kisebbség a belügyminister elé vitte sérelmét. A volt belügyminister az apácza-kérdést szabályszerűen elintézettnek látta, az alapszabály módosításban azonban az uj belügyministernek kell még határoznia. A tőle már leérkezett rendeletnek tartalma egyeztető, békéltető. „Mielőtt döntene, az ügy érdekében azt ajánlja a nőegyletnek, hogy az árvaintézetet és a nőegylet vagyonát méltányos kulcs szerint osztanák kétfelé; egyebekben pedig elhatározását függőben tartja." Kifogásolják a leirat megfogamzását. Azt a vádat emelik ellene, hogy a beliigyministert magán uton befolyásolták. Való-e vagy sem a befolyásolás kísérlete, nem tudom ; de hitem az, hogy a kik netán ily befolyásolással kísérletet tettek, vallásos kötelességet teljesítettek ; és felteszem minden ministeriinkról, hogy habár meghallgatja is mások véleményét, saját eszével gondolkozik, és midőn fogadja is az informálókat, saját lábán áll, saját sze-