Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Apáczakérdés (Kund Samu)

19 niével néz és elhatározásaiban saját egyéni felelősségének tudatában önmagából meríti meggyőződését. Kifogásolják még, hogy a belügyministerium jó tanácsot osztogatott, a szabad egyesület vagyoni viszonyaiba beleavatkozott, holott csak az alapszabályzat módosításának helybenhagyását vagy helyben nem hagyását kellett vala kimondania. No hát, ez utóbbiakat csakugyan nem követte el. Jó tanácsok osztogatásához pedig joga van mindenkinek; békéltetni, egyességre inteni felebaráti kötelesség. Azon jog gyakorlása, ezen kötelesség teljesítése a legjótékonyabb hatással lehet főkép oly kényes természetű ügyekben, melyek a vallás terére játszanak át, a hitfelekezetek közti viszonyt érintik és a melyek a kedélyeket immár évek óta kinos izgalomban tartják. Mondják továbbá, hogy az egyleti közgyűlés az apáczakérdést szabályszerű határozattal döntötte el és ebbe a kisebbségnek bele kell nyugodnia, ebbe a ministernek nem szabad beleavatkoznia. No, de a kisebbségnek is van a többség ellenében joga; s a felsőhatóságnak kötelessége a gyengét az erősebbek hatalmaskodása ellen megvédeni. A többség erejével hozzák meg például a községekben is a határozatokat, de a kisebbség sérelem esetén a vármegyénél jogorvoslatot talál. A többség dönt a megyebizottsági gyűlésekben, de a kisebbség a ministeriumhoz felebbezheti meg ügyét. A ministeriumtól felviheti az ember ügyét az országgyűléshez, sőt még a honatyák ellen is történik olykor hivatkozás a törvényhozás másik tényezőjére vagy a népre ! Ezen joggal (hogy csak az egyházi ügyek köréből vegyek példát) vigan élnek most azok, kik azokat az egy kaptafára ütött tömeges kérvényezéseket hozzák szinre az egyházpolitikai kérdésekben. Sőt a mennyiben nyilvánosságra jutottak a legutóbbi püspöki tanácskozmány határozatai, ezekből is az tűnik ki, hogy egyházuk ügyét már előre is megfelebbezik három külön helyre egyszerre! A kinek ezen szó „felebbezés" nem kellemesen hangzik, olvassa akkép, hogy „informálás". És ne rój ja fel senki a prot. egyháznagynak és jó hazafinak azt, a mit mások is megrovás nélkül elkövethetnek. Ugy de a nagyváradi úrhölgyek ügye más természetű. Itt szabad egyesületnek szabályszerű határozatáról van a szó. — Hát épen csak a szabad egyesületek sérelmes határozatait nem szabadna megorvosoltatni, nem lehetne megorvosolni? Ha teszem azt egyházias szinezetű valamely temetkezési, kiházasítási vagy iskolaegylet alakult hitfelekezeti jelleg nélkül és a különféle hiten levő atyafiak alapítványaikkal, tagsági díjakkal járulnak azon egylet czéljaihoz, hogy majdan magok és saját hitfeleik is megvigasztaltassanak ; egyszer csak egy esetleges nagy többség azt határozná s nyomban az alapszabályok idevágó pontjait is megváltoztatná, hogy annak utána csak ev. ref. szertartás szerint rendezteti a temetéseket, csak evangélikus menyasszonyoknak ád kiházasítási segélyt, csak izraelita tankönyveket osztogat, csak unitárius gyermekeket ruház fel: — hát azoknak, kik ilyenformán vallásos érzelmeikben és érdekeikben oly érzékeny sérelmet szenvedtek, orvoslásért még csak folyamodniok sem lehessen, még csak azt se remélhessék, liogy legalább illetményeiket kaphassák vissza méltányos s igazságos arányban? Türniök kellene-e, liogy saját pénzüket, saját hátrányukra használja fel az egyleti többség? És kényszeríttessenek idegen czélokra adózni? „Ilyesmi nem történhetik meg! gondoskodva van arról az alapszabályokban!" A fődolog, az irányadó minden esetre az alapszabályzat. Ha a biharmegyei úrhölgyek nőegyletének alapszabályaiban benn foglaltatik, hogy majdan megerősödött árvaházukban ápolókul és nevelőkül apáczákat fognak alkalmazni, akkor alaptalan a prot. kisebbségnek panasza. Tudták azon körülményt, miért állottak ily alapszabályzat mellett az egyesületbe ! Ugy de akkor a kath. többségnek nem lett volna alkalma, sem szüksége arra, hogy az alapszabályok idevonatkozó három szakaszát akkép megváltoztassa és kormányilag jóváhagyassa, mikép az apáczakérdés, mely már mindjárt kezdetben megoldatott volt, mostan a jövőre nézve meg legyen oldva. Ellenben az alapszabályoknak oly lényeges pontokban való megváltoztatása. az egyesület eddigi czéljának oly meszszire menő módosítása, ha csak a ministeri leirat méltányos törekvése s ajánlata szerint az ügy Nagyváradon békés megoldást nem nyer, egyenlő jelentőségű az eddig fenállott nőegylet feloszlásával és uj egylet szervezésével. Ily esetről is minden egylet megerősített alapszabályaiban eleve gondoskodva szokott lenni. „De kár oly élére állítani a dolgot, midőn csak arról van szó, hogy az árvák ápolása s nevelése olcsóbb legyen!" Ne téveszszük szem elől, hogy az árvák ápolásáról s neveléséről van a szó és hogy a nevelésnek hathatós eszköze az Isten helyes ismerete s tisztelete. Ez pedig, az az a vallás nem ócska vas vagy értéktelen lim-lom, melynek beszerzésekor az ember azon van, hogy értéken felül ne fizesse, hanem minél olcsóbban megkaphassa. A biharmegyei úrhölgyek is, a kath. és a prot. vallásúak egyaránt, nevelés dolgában fontos eszköznek tartják a vallást; azért erőlködnek amazok azon, hogy az árvaházban apáczák legyenek ápolók és nevelők, viszont azért lépnek a prot. úrhölgyek sorompóba az apáczák alkalmazása ellen. Mert az apáczaszerzet róm. kath. intézmény a róm. kath. egyház szolgálatában. Ha kevesebbe kerül is közreműködésük által az árvák ápolása és nevelése, e neveléstől a prot. gyermekekre vonatkozólag félő, hogy olcsó húsnak nemcsak hig lesz, hanem egészségtelen is — a leve. „De hiszen lehetne e bajon segíteni! A prot. árváknak az apáczák csak ápolóik lennének, nevelésüket teljesítsék prot. hitoktatók hetenkint annyi a hány órában." A többi sok órában pedig a prot. árvák is azon légkörben nevelkednének, melynek élenye az apáczai nevelés! A legjobb esetben így legfelebb annyit lehetne elérni, hogy a prot. árvákat az apáczák egy irányban ápolnák, a prot. hitoktatók pedig más irányban nevelnék ; a mely ápo-