Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Ifjusági énekeskönyveink (Payr Sándor)

198 egyháznak az anyakönyvvezetésre szabadalma nincs, azért találmányát utánozhatja az, aki akarja, így az állam is. Ez ellen az egyház most már nem tehet semmit. Legfontosabb érv volna az állami anyakönyvvezetés ellen az a körülmény, hogy az állam az anyakönyvvezetést az egyházaknak kötelességükké tette és megszabta, hogy anyakönyveiket hogyan vezessék, sőt mi több, büntetéssel sújtotta azon anyakönyvvezetőket, kik az állam parancsát s rendeleteit áthágták. Mi jogon és mi alapon ? Hogyan jövünk mi ahhoz, hogy nekünk, az egyház tisztviselőinek, kiket nem az állam, de az egyház fizet, az állam parancsolgasson és szabjon rendet. Ez jogtalanság. És jogtalanság volt tőlünk oly munkát követelni, melyért bennünket nem fizetnek. És daczára annak, hogy az államtól semmi fizetést nem kaptunk, viseltük az állam által reánk erőszakolt munkát; s daczára annak, hogy az állam által fizetés nélkül reánk erőszakolt munkát ingyen és fizetés nélkül is végeztük minden panasz nélkül, az állam bennünket még ennek az ingyen végzett munkának teljesítésétől is felment. Miért? Talán azért, mert ezt az ingyen végzett munkát nem jól végeztük? Korántsem. Hanem azért, mert „az állami anyakönyvvezetés által az állam oly feladatot vesz saját tevékenysége körébe, mely természeténél és lényegénél fogva oda tartozik", „mert az államnak azon adatokra, melyek tanúsítására az anyakönyvek szolgálnak, az államnak lépten-nyomon szüksége van", mert az állam nem akar ezentúl ily fontos dolgokban másra szorulni ; különösen nem akar azon egyházakra szorulni, melyek őt szükségesnek látszó intézkedéseinek megvalósításában gátolják, melyeknek „anyakkönyvvezetői megtagadták azon feltétlen engedelmességet a kormány iránt, mely nélkiilözhetlen feltétele annak, hogy állami teendőket végezzenek", kiknek egy része az államnak a koronás király által szentesített törvényeit lábbal tiporja és idegen hatalmakhoz futkos tanácsért, hogy az államnak a koronás király által szentesített törvényeit megtartliatja-e vagy nem? És ha az állam az anyakönyvvezetést, az egyházaknak kötelességükké teliette, fel is mentheti az egyházakat ugyanazon kötelességek alól, ha azt jónak látja. így az állami anyakönyvvezetés ellen felhozható ezen érv is elesik. (Folytatjuk.) Sass Béla. Ifjusági énekeskönyveínk. Külön az ifjúság használatára szánt egyházi énekeskönyvekre nem is volna épen szükségünk, ha a gyülekezeti közönséges énekeskönyv minden tekintetben jó és czéljának megfelelő volna. A jóság alatt itt én a vallásos és aesthetikai követelményeken kivül különösebben a gyakorlati kellékeket is értem. Legyen az énekeskönyv tartalma teljes és kimerítő, alakja könnyen kezelhető és csinos, kötése tartós, ára olcsó és szövege hangjegyekkel is ellátott, a mint ezen kellékeknek a külföldi legjobb énekeskönyvek többnyire meg is felelnek. A gyülekezeti énekeskönyv sem hagyhatja ma már figyelmen kivül az ifjúkorhoz szabott és közelebbről a gyermeki istentiszteletekre szánt énekeket. Az ifjú pedig annál bensőbb ismeretséget köt egyházunknak eme közkincsével, ha később tanulói pályáján is a már gyermekkorában megszokott és megkedvelt énekgyüjteményt hordja magával s ez is mint egy lánczszem egyházunknak köztestéhez fűzi őt továbbra is. De természetesen ne legyen azután az a közönséges énekeskönyv se oly gyarló, hogy önkénytelenül is kritikára hívja fel és rósz vicczelődésre csábítsa az erre amúgyis igen hajlandó serdülő ifjút. Mert prot. énekeseink (a katholikusok, azt hiszem, még inkább) erre is szolgáltatnak alkalmat s megbotránkoztató példát lehetne idézni. S másfelől oly nehézkes nyelvezete és versezete se legyen énekeinknek, hogy gyötrelem azokat betanulni. Nekem legalább a népiskolánkban használt Vendel-féle öreg káté énekverseinek emlékétől most is sajog a hátam. S megtörtént, hogy öreg tanítónk szent Dávid lantját fűzfavesszővel pengette végig a gráduson. Isten őrizzen az ilyen gradualétól ! Jelenlegi gyülekezeti énekeskönyveink nem felelnek meg a fentemiitett kellékeknek s legalább ez okból keletkezhettek az ujabb időben külön ifjúsági énekeskönyveink. Ezeknek megjelenését tehát a szükség parancsolta és indokolta is. Van ilyen énekeskönyvünk többféle. Még 1886-ban jelent meg Poszvék Sándor lyceumi igazgató úrnak a tanuló ifjúság számára szerkesztett énekeskönyve. Az előszóban felsorolt okok nemcsak feljogosították, de kényszerítették a szerzőt ezen könyvecskének kiadására. Nem egyéb ez, mint a győri énekeskönyvnek a tanuló ifjúság vallásos szükségletéhez mért s a dunántúli énekesnek néhány darabjával kiegészített kivonata, melynél annyira tiszteletben van tartva régebbi énekeseinknek egyházi tekintélye, hogy Sántha Károlynak az iskolai évet kezdő és befejező énekein (115. és 117. sz.) és az előttem ismeretlen szerzőktől való 31., 116. és 129. sz. énekeken kivül egyéb uj ének nem is található benne. Ez utóbbiról mindjárt itt megjegyzem, hogy annak első versét kissé liyperloyálisnak tartom, midőn a király születése napján így énekel a tanuló sereg : „Egi Atyánk, légy jelen velünk, — E napon, melyet megszentelünk, Mert népek nagy ünnepe ez; Nemzetek zengnek ma nevednek íáok nyelveken dicséretet, Mert helytartója személyednek, Urunk e napon született." Mintha csak valami pünkösdi vagy karácsonyi éneket hallanánk. Ez az ének alig lesz puritán gondolkozású egyházunknak izlése szerint való. De az egyházilag bevetthez az&rt szerzőnk sem ragasz-