Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Ifjusági énekeskönyveink (Payr Sándor)

kodott annyira, hogy a régi szövegen több helyeselni való javítgatást ne tett volna. Az összesen 150 ének 65 dallam alá van összeválogatva, sőt ez utóbbiak száma az egymérettt melódiákat is tekintetbe véve még többre rúg s a középiskolai énektanításra nagyon is elég. Nagy előnyére volna a könyvecskének, ha a melódiáknak legalább egy szólamú hangjegyei is felvétettek volna. De ez meg már csak az olcsóság rovására történhetett volna, mert így a könyvecske (172 + XVI. oldal) szép nyomásával, jó papirosával és félvászonba kötve 35 kr. bolti árért igen olcsónak mondható. A gyűjtemény végén az iskolai évnek minden alkalmára kiterjedő imádságok vannak. Ezek is mint az énekek egyként dicsérik a jeles szerzőnek gondos és lelkiismeretes munkáját. Igazán hézagpótló és elismerésre méltó azon egyházi énekgyiijtemény is, melyet Kapi Gyula soproni tanítóképző-intézeti igazgató úr Pálmaágak czíoi alatt szintén 1886-ban bocsátott a tanítói és papi pályára készülő ifjak rendelkezésére. E gyüjmények félreisuierhetlen czélja már az, hogy az egyházi zenét művészibb alakban műveltesse és kedveltesse meg az ifjúsággal. Ehhez képest itt 22 chorált férfikarra alkalmazva és más 11 egyházi mtíéneket (motett, gyászdal stb.) találunk, melyeknek összeállításánál minden egyházi ünnepi alkalom tekintetbe van véve s e becses gyűjtemény kiválóan alkalmas arra, hogy ünnepeinken külön karének is emelje istentiszteleteinknek művészi színvonalát. Már choráljainknak ilyen egyszerűen szép és erőteljes férfikarra való alkalmazása is nagy nyereség az énekoktatásra nézve, mert orgonára irott chorálkönyveink csak vegyes karoknál használhatók minden nagyobb nehézség nélkül. A többi szabadabb mozgású és művészibb szerkezetű ének pedig egyként dicséri a jeles tanférfiúnak úgy zeneszerzői talentumát (3 darab saját szerzeménye), 4 et pedig más szerzők után alkalmazott.) mint zenetanári jó Ízlését és tapintatát. A könyvecske feleslegessé teszi a fáradságos és hibás kótamásolgatásokat és a partiturából való éneklésnek előnyeit nyújtja. Szép kiállítása mellett a 60 kr. elég olcsó ára. F r ü h w i r t h S a m u pozsonyi akadémiai énektanító urat különösen két érdek inditotta arra, hogy 1887-ben Kis ChoráÍgyüjtemény czimen kiadja 48 egyszólamú énekmelódiánkat theologus ifjaink használatára. Az egyik, hogy egységes templomi éneklésünknek útját egyengesse ; a másik, hogy theologus ifjainkat a hymnologia és egyházi énekirodalmunk történetének tanulmányozására ösztökélje. Mindakét czélt teljes mértékben kell méltányolnunk. Az elsőnek úgy kivánt szerző úr szolgálatot tenni, hogy csak azon dallamokat vette fel, melyeket magyar, német és tót ajkú egyházaink egyaránt énekelnek, kihagyván a csak magyar vagy tót gyülekezetekben szokásos többnyire eredeti dallamokat. Szerintem ezt a szép czélt úgy is lehetne szolgálnunk, hogy magyar egyházainknak néhány kiválóan szép és kedvelt dallamát is minél szélesebb körben terjeszteni iparkodnánk. És pedig három okból. Elsőben : mert magyar egyház vagyunk, másodszor : mert e dallamok szépek, kifejezésteljesek lévén megérdemlik, hogy megtartsuk őket s harmadszor : mert magyar énekeseinkben e dallamok még elég fontos szerepet játszanak. Még inkább méltánylom a másik szempontot. Hogy theologusaink egyházi énekeinknek zene- és irodalomtörténetéből s az egyházi énekköltészetnek és zenének sajátságairól legalább valamit tudjanak és így a hyninologiának legalább az elemeibe beavattassanak, én ezt az ev. tlieol. képzés elengedlietlen követelményének tekintem. Ez reánk papokra nézve olyan fontossággal bír, mint általában minden művelt emberre a költészetnek és irodalomnak ismerete. Egyházi beszédeinknek és vallásoktatásunknak igen termékenyítő anyaga és megelevenítő, színgazdag pompája kerülne ki a liymuologiai ismeret kincseiből. Igaz, hogy a magyarban még sem az elméleti dolgokkal foglalkozó hymnologiánk; sem egyes magyar énekszerzőink életét, énekeink és énekeskönyveink eredetét tárgyazó egyházi énekirodalom-történetünk nincsen. De úttörő dolgozatok itt-ott elszórtan máijelentek meg. S azért Frühwirth úrnak habár egy kissé szűkszavú közleményeit is, mint a további nyomozásra és tanulmányozásra serkentő adatokat elismeréssel kell fogadnunk. A dallam és a szöveg szerzőjére és történetére vonatkozó megjegyzéseken kivill sok helyen az eredeti hangtétel is, vagy ennek legalább a kezdete közölve van. Csak az 1. sz. „Erős vár a mi Istenünk" hangtételére nézve jegyzem még meg, hogy ez a közlött alakban alig fog egységessé válni, mert ez sem a szokott német, sem a szokott magyar Luther-énekhez nincsen luven szerkesztve. S az éuekeskönyveinkben nem található szöveg felvételét sem tartom szerencsés választásnak, mert ebből a 6. és 7. sorban két-két szótagot kell egy hangra énekelni. E szöveg, tigy látszik, „Ha Krisztus maga oltalma" versmérete szerint készült. De e Gellert-féle versalakkal kár volna nálunk a Luther-éneknek háromféle éneklési módját honosítani meg. Több uj éneket vett fel, a régieken jelentékenyebb módosításokat tett s így nagyobb önállósággal lép fel Szőnyi Tódor budapesti zenetanár úrnak 1892-ben iskolai használatra megjelent Evangelikus Énekesköny ve. Az első örvendetes jelenség benne, melylyel a diszes kiállítású könyvecske magát nálunk behizelgi, az, hogy a dallamok az eredeti szöveg felett tiszta hangjegyekben vannak közölve, úgy hogy itt a dallamok elnevezése és a hangjegyek alatt álló éneknek kezdete mindig összevág. Ezt a czélzatot úgy hymnologiai mint gyakorlati szempontból is teljesen méltányolnunk kell. A dallamnak így az eredeti szövegre való visszavitele szükségessé tette, hogy régi szép biblikus, igaz, hogy néha tán egy kissé naiv hangú énekeink, melyeket e század elején uralkodott rationalisztikus szellem énekeskönyveink-