Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - A vallásszabadságról szóló törvényjavaslat (Faix Mihály)

Tizenegyedik, évfolyam. 24 szám. Pozsony, 1893. évi Junius 17-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 kn. félévre .... ti „ negyedévre ... 3 v Egy szám ára: flr. MEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : T^tSZXYÍJKTSZKY F£HE IST C ZHirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom: A vallásszabadságról szóló törvényjavaslat. (Faix Mihály.,) — Viszonválasz. (Sass János.) — Irodalom. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok. A vallásszabadságról szóló tőrvényjavaslat. Mióta a vallásszabadságról szóló törvényjavaslat nyilvánosságra került, e becses lapban is már két czikk foglalkozott vele. Minthogy meggyőződésem szerint ennek egynémely pontját tévesen fogták fel, mivel a nt. szerkesztő úr azon óhaját fejezte ki, hogy többen szóljanak hozzá, én is bátor vagyok nézeteimet e tekintetben nyilvánosságra hozni. Téves azon felfogás, hogy a nevezett törvényjavaslat, összes pontjai az összes létező és még keletkező felekezetekre egyaránt vonatkoznak és hogy a törvényjavaslat a már törvényesen bevett vallásfelekezetek és a későbben keletkezett vagy a törvény által még csak elismerendő felekezetek közt semmiféle különbséget nem tenne. — Tesz igenis nagy különbséget. — A törvényjavaslat szerint kétféle vallásfelekezetek lesznek: 1) „a törvényesen bevett vallásfelekezete k

a, melyekhez tartoznak a római katli., görög kath., görög nem egyesült, a két protestáns és unitárius egyházak, valamint a zsidó vallás is; 2) a „törvényesen elismert vallásfelekezetek", melyekhez a baptismus, nazarenismus és ki tudja még hány felekezet fog tartozni, lia t. i. a törvényjavaslatban kivánt módon fognak szervezkedni. Az elsők megmaradnak mai törvényesen biztosított jogaikban, hogy ágy mondjam kiváltságaikban és mostani viszonyukban az államhoz. Ezek mintegy az arisztokrata felekezetek lesznek 5 persze azon egymásközti különbséggel, hogy a katholikusok lesznek a mágnások, mi meg a bocskoros nemesek. Mi ránk tehát nem vonatkoznak a javaslatnak azon pontjai, melyek az uj egyházközségek alakulásáról, az egyházi tisztviselők bejelentéséről és az egyházi adó be nem hajtásáról szólnak és melyekkel szemben itt aggályok merültek fel. Nem is gondolható, hogy ezek a határozatok, melyek a keletkező felekezeteket egyrészt a kormány, illetőleg a vallásügyi miniszter kegyétől teszik függővé, másrészt egészen magukra hagyják, a mi egyházunkra vonatkozhatnának. Mi ránk a zsinati törvények határozók, melyek szentesítve lettek és melyeket a vallásszabadságról szóló törvényjavaslat nem alterálhat. Miután ezekben megvan, hogy az állam az egyházi adó behajtása körül szükség esetén is kívánatra segédkezet nyújtani köteles, továbbra is segítségünkre lesz a végrehajtó, ha csak lesz, kin mit végrehajtani. Ugy

T látszik általános az aggodalom, hogy a szekták, vagyis a fentebbi arisztokratákkal szemben a pórok, mint az a földi országban történik, különösen a szegény nemeseknek a birtokait fogják elliczitálni és maguk közt felosztani, kiváltképen, ha azok a nemesek a jó magyar nemes példájára az úrhatnámsági hajlamaikat sok tekintetben nem fogják fékezni és erejükön tál fognak erőlködni a mágnásokat utánozni. Ezen aggodalomnak én is adtam már itt kifejezést egy czikkemben és azóta már többen tették. Különösen megdöbbentett Schwalm tiszttársamnak a nazarenismus terjedéséről irt czikke. De hát mit tegyünk ? Ellenezzük az általános vallásszabadság behozatalát? Ezt protestáns létünkre, ha magunkhoz és elveinkhez hivek akarunk maradni, nem tehetjük. Különben ha tennők is és ha fentnevezett törvényjavaslat nem is emelkednék törvényerőre, úgy sem érnénk el sokat. A reformatio a lelkiismereteket felszabadította és ezen lelkiismereti szabadságot, ha itt-ott el is fajul vagy tévútra jut, többé elnyomni nem lehet, sőt sarkalatos elveink szerint nem is szabad. Azért nézetem szerint mi egyebet nem tehetünk, minthogy egyrészt különösen a szektákkal szemben a bölcs Gamalielnek az Ap. csel. könyvének 5, 38 —39-ben olvasható tanácsát tartsuk szem előtt és másrészt, hogy mindnyájan annál éberebbek legyünk és annál buzgóbban teljesítsük kötelességünket és főképen őrizkedjünk túlságos terhekkel hiveinket az egyházból magunk kiűzni. És épen az utóbbi szempontot tekintetbe véve, a protestánsoknak egyértelmű akarattal kellene