Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Új viszonyok, új feladatok (Bierbrunner Gusztáv)

Tizenegyedik évfolyam. 16. szára. Pozsony, 1893. évi Április 22-én. E VA N G E L I K ü S EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . . . 1*2 kn. félévre .... ti „ negyedévre ... 3 „ Egy szám ára: 24 flr. YVL EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZT YÉNSZK Y IF ZE R, E KT O Z. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom : Uj viszonyok, uj feladatok. (Bierbrunner Gusztáv.) — A püspöki kar sophismái. IV. (Gaál Mihály.) — Belföld. — Vegyesek. •— Pályázatok — Hirdetés. Visz UJ Tagadni nem lehet, a mai viszonyokat nemcsak általában, hanem különösen egyházi szempontból felette komolyaknak tartják. Olyanoknak, melyek beható gondolkodásra és gondoskodásra okot szolgáltatnak. Nem csoda tehát, hogy kiváltképen azok, kik az egyháziasság fenmaradását és fejlődését igazán szivükön hordják, sietnek, minket a jelen aggodalmas viszonyokról tájékoztatni és arra figyelmeztetni, hogy az egyházi életet fenyegető veszedelmeket idejekorán elhárítani törekedjünk. Minden czikkből, mely a jelen helyzettel foglalkozik, azon figyelmeztetés szól hozzánk, hogy a készülődő uj viszonyok, melyek az egyházpolitikai programúi megvalósításával beállnának, egyházunk egynémely támaszát meg fogják ingatni. Hangoztatják ugyanis majdnem minden oldalról, hogy a polgári anyakönyvek és a kötelező polgári házasság behozatala által nemcsak a papi tekintély, hanem az egyháziasság és vallásosság is hanyatlani fognak. Még zsinatunk is, midőn az egyházpolitikai kérdésekkel foglalkozott, nem tehetett mást, mint hogy a protestantismus álláspontjára helyezkedvén oda nyilatkozzék, hogy a tervbe vett egyházpolitikai reform egyházunk hitelveivel nem ellenkezik. Ezen nyilatkozatot támogató érveléshez kiemeltetett azonban azon óhajtás, hogy a polgári házasság kérdése nem valamely egyház előnyére, hanem igazi liberális módon oldassék meg, és hogy egyházunk, ha ez nem történnék, felszólalási jogát fentartja. Az ország szabadelvű része azonban többet várt e tekintetben a magyarhoni két protestáns egyháztól. Nevezetesen azt várta, hogy ezen két egyház mint a vallási és polgári szabadság anyja és őre határozottan a kormány egyházpolitikai programmja mellett állást fog foglalni. E várakozás a múltnak tapasztalatain alapult, melyek arról tanúskodnak, hogy a midőn hazánkban a szabadság veszélyben forgott, a protestánsok mint legelsők jelentek meg a liarcztéren, hogy a veszélyeztetett szabadságot megvédjék. Feltette rólunk, hogy a fenforgó reformkérdésekkel szemben önmagunkkal ellenmondásba nem fogunk jönni, mert a modern jogállam a protestantismus édes gyermeke. Mindazáltal meggyőződésem az, hogy zsinatunk a kérdéses ügyben eleget jelentett ki és bővebben azért sem nyilatkozhatott, mert a jelzett egyházpolitikai program m alapján majdan benyújtandó törvényjavaslatokat nem ismerhette és azokat általában ma még nem ismeri senki. Midőn tehát ma arról indítunk meg eszmecserét, hogy a bekövetkező uj viszonyokkal szemben mily uj feladataink lesznek, t u 1 a j d o n k é p e n arról tanakodunk, mily óvszerekkel éljünk egy ismeretlen baj ellen. Azok a sűrű panaszok, hogy mi oldott kévék vagyunk, hogy nem tudunk összetartani, hogy egyértelmű eljárás nálunk vajmi ritka, nagyon régiek. Mióta egyházunk közügyei iránt kezdtem érdeklődni és ezt tenni hivatalos kötelességemmé lett — harmincz év óta — ezen panaszok majdnem szakadatlanul napirenden voltak, de létező bajainkon nem igen segítettek. Zsinatunknak az egyházpolitikai reformkérdésekre vonatkozó nyilatkozata rábírhatott volna minket egyértelmű eljárásra és együttes magatartásra. Bele kellett volna nyugodnunk azon kijelentésbe, melyet a zsinat az egyházpolitikai reformkérdésekretett. Szükségtelennek, sőt egyházunkra nézve hátrányosnak tartom minden más ellentétes nyilatkozatot, mely ez irányban akár egyes esperességek, akár egyes egyházak részéről tétetett. Vagyha épen összeg y házunk kisebbkörű testületei is nyilatkozni akartak, akkor ezen nyilatkozatoknak teljesen azonosoknak kellett volna lenniök azon a zsinat által tett