Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Egyéniség, módszer a tanításban (Markusovszky Sámuel)

törekvéseknek gyúpontjai egyházközségeinkben a templom, iskola, convent s nem utolsó helyen a paplak. Ámde ezen hajdanában hatalmas tényezők értékéből az egyházi s társadalmi téren sokat levont korunknak destructiv szelleme. Az élet, mely ezen központokban lüktet — kivétel a kivételeknek — már csak vegetálás s aligha érdemli meg az élet nevét. E központokat kerülőknek száma hiveink között — légió. Az egyházi reformok keresztülvitele, eltekintve attól, hogy még azt a csekély befolyást is, melylyel eddig még birtunk hiveinkre, hatályon kivül fogja helyezni, ezen légiót meg fogja tizszerezni. Múlhatlan szükséges azért új központokat szerezni, hogy hiveink közül azokat, kik közvetlen befolyásunk alól kisíklanak, amazokban újra összegyűlve a régi központokba visszatereljük. De még oly helyeken is, a hol a templom stb. mint gyúpont vonzó erejét hiveinkre még el nem vesztette, nagy előnyére s áldására válhatnak az ilyen új központok az egyháznak és a hazának. Utalok Németországra s más protestáns culturállamokra, melyeket az ilyen körök- s egyleteknek egész hálózata lepi el. S ha szabad egy concret példával szolgálnom, rámutatok az én egyházamban már a 9. évben virágzó ilynemű egyletre, a pancsovai ág. h. ev. dalkörre s a mult évben életbe léptetett ág. h. ev. olvasó egyletre. Hiveink jó része a téli estéket hetenként kétszerháromszor itt szokták tölteni. Itt nyilik alkalom azoknak is szivére szólni, kiket máskülönben ritkán találni a templomban, conventen vagy a paplakon; itt nyilik tág tér a nép nyelvén népszerűen a napi kérdéseket s sok oly tárgyat s eszmét fejtegetni, mely a szószéken nem fejtegethető. Közhasznú, helylyel-közzel mulattató felolvasások s komoly épületes előadások váltják fel egymást fűszerezve dalokkal, melyeket egyházi dalkörünk elő szokott adni. Ilyenformán ünnepeltük p. o. a legutóbbi napokban márczius 15 ikét. Hasonló módon ünnepelhető a reformáczió s más nemzeti ünnep is. A templom azért rövidséget nem szenved. A mint a mondottakból kiviláglik, ezen körök s egyletek eminens értelmében belmissiót végezni hivatvák s úgy az egyház, mint a haza javát is egyformán gondozzák. Végül megjegyzem, hogy kis jóakarat mellett az ilyen perifericus központokat még a legkisebb s legszegényebb egyházban is könnyű móddal szervezhetni, mert a pénzbeli áldozat, melybe életbeléptetésük s fentartások kerül, a lehető legcsekélyebb. Egyházunk s hazánk iránti szeretet s a tapasztalás dictálták nekem ezen sorokat. Ha testvéreim s hitfeleim közül a hivatottabbak e részben üdvösebbet tudnának felajánlani, úgy nagy köszönettel venném, ha erre nézve e becses lapokban bővebben nyilatkozni méltóztatnának. Scliwalm Gy., ev. lelkész. ° <a <X> -2»-» I. Középiskolai oktatásunk gyengébb sikere és egyéb számos bajai állandóan foglalkoztatják a közvéleményt. Illetékes tanügyi köreink keresik, kutatják az okokat, melyek e bajokat előidézik és az eszközöket, melyekkel elháríthatók volnának és melyek középiskoláinkat kedvezőbb színben tüntetnék fel a nagy közönség előtt. Tanügyi kormányunk, úgy látszik, e bajok ellen való biztos orvosságot a tantervekben gondolja, ezért is nagyon buzgólkodik hol ujabb meg ujabb tantervek kibocsátásában, hol az érvényben lévők toldozgatásában és foltozgatásában, és pedig sokszor oly sűrű egymásutánságban, hogy egyik-másik tanterv jó vagy rosz voltáról meggyőződést szerezni már az idő rövidsége miatt sem lehetséges. De a számos tantervváltoztatások sem tudtak középiskoláinknak jobb hirt szerezni, ezért tanügyi kormányuuk most azon fáradozik, hogy középiskolai oktatásunkat gyökeresen átalakítsa és az „egységes középiskola" nagyon is problematikus mivoltával reményli a bajokat gyökeresen orvosolhatni és középiskolai oktatásunkat eddig el nem ért magas színvonalra emelhetni. Azonban úgy vélekedünk, hogy az egységes középiskola, mely bár nagyon helyes intézmény a theoriában, de teljesen ki nem vihető a gyakorlatban, szintén csak olyan eredménytelen kísérletezés lesz, mint az eddigi tantervkisérletezések, mely középiskolai oktatásunk chronikus bajaiban az óhajtott javulást meghozni nem fogja. Legalább nem egymagában. Mert a legszebben kigondolt iskolai rendszerek és a legprézísebb tantervek a nevelő oktatásnak, a milyennek a középiskolai oktatásnak első sorban lennie kell — csak külső keretei, melyeknek becsét és értékét a beléjök foglalt kép adja meg, ha a kerettel harmonizál. E kép az oktatásban a tanmódszer. Helyes, psychologiai és didaktikai elvekre épített módszer az oktatás sikerének egyik legfőbb biztosítéka e nélkül kárba veszett fáradozás. És épen e tekintetben tévedtek tanügyi köreink legtöbbet; tanterveik épen azért neoi hozták meg a kívánt eredményt, mert nem voltak oly tanáraik, kik helyes módszertani elvek szerint kezelték volna a tanítást és nem is gondoskodtak a leendő tanárok olyan kiképzéséről, hogy a tanítási módnak kellő ismeretével kezdték volna meg szent hivatásukat. A középiskolai tanár pályája kezdetén, legtöbbször a kellő előkészület hiányával, önmaga kénytelen kutatni és keresni az utakat és módokat, melyeket tantárgya tanításánál, úgyszinte az iskolai disciplina tekintetében követni akart. És vájjon hányadik az, ki minden vezető és útmutató nélkül a helyes utat el is találja. Középiskolai oktatásunk sikertelenségének egyik főokát abban véljük találni, hogy tanáraink nagy része a paedagogia és didaktika princípiumainak ismeretében nem eléggé jártas, mert az a két semester, melyen át kiki az egyetemen a paedagogiát „hall-