Evangélikus Egyház és Iskola 1893.

Tematikus tartalom - Czikkek - Talpra magyar! (Schwalm Gy.)

Tizenegyedik évfolyam. 14. szám. Pozsony. 1893. évi Április 8-án. EVANG- ELI K US EGYHÁZ es ISKOLA. r Előfizetési ár: Egész évre . . 12 kn. félévre . . 6 « negyedévre . 3 „ Egy szám ára : V 24 flr. J yVl EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TIR-SZTYÍJUSTSZZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom: „Talpra magyar!" (Schwalm Gy.) — Egyéniség, módszer a tanításban I. (Markusovszky Sámuel.) — A püspöki kar sophismái. II. (Gaál Mihály.) — Irodalom. — Vegyesek. ,Talpra magjai! T« „Hí a haza" — In az egyház. „Itt az idő", hogy zászlót emeljünk s mindkettőnek védelmére keljünk. A „túlsó táborban" stirög-forog s lázas tevékenységet fejt ki az ellen. Biztos jele, liogy támadásra készül. Mozogjunk ! Ne várjuk be, míg a vas kényszer mozgósít bennünket. Nem mondom, hogy előzzük meg a támadást. Ez Istennek megkisértése s a bennünket fenyegető vésznek egyenes kihívása volna. Hanem készüljünk idejekorán a védelemre. Ehez van jogunk, mert ez az önfentartási ösztön által parancsolt kötelességünk. Talpra tehát! Építsünk erődöket, a melyeknek sánczai megett nyugodtan várhatjuk be a nagyban készülődő ellennek támadásait. Emeljünk védgátakat, melyeknek jégpatkóin megtörnek a rohamosan közelgő vad árnak hullámai. Legyünk ébren! Védbástyáinkat nagy veszély fenyegeti. Az ár, melynek zúgása messziről hallatszik már, elementáris erővel híveinket is magával sodorni készül. Keltsünk népünkben egy hatalmas ellenáramlatot, mely elég erős legyen, hogy a haza, annak szabadelvű kormánya s saját egyházunk magasztos eszméitől elgravitáló, centrifugális erőt benne ellensúlyozzuk. Oldott kévék vagyunk. Ez rendkívüli nagy baj az ellennek consolidált s központosított erejével s hatalmával szemben. Ne bizzuk védelmünket a haza kormányára s törvényhozó testületére. A kormány maga is életlialálharczot kénytelen vívni s a parlamentáris élet hazánkban — mint ezt az országházban a legutóbbi időben észlelt jelenetek kétségtelenül szemünk elé demonstrálták — teljesen elfajult s napról napra mélyebben sülyed, a zavarosban halászni szerető s tudó ellennek nagy örömére. A felső ház pedig, kivéve annak szabadelvű minoritását, ez idö szerint a „túlsó táborban" keresendő. Magunkra vagyunk hagyatva. Szervezkedjünk azért minden áron! Ellenfelünk egyre gyűlésezik, egyleteket s clubokat alakít; szerte az országban mindmegannyi központok, erődök, melyek a főközpontot, a fellegvárt, minden oldalról köriilsánczolják s a kitörő harczban neki alkalmas támpontokul szolgálhatnak. Tanuljunk tőle. Ne nézzünk ellenfelünknek ezen szervezkedését tétlenül, hanem utánozzuk e részben példáját. Alakítsunk mi is köröket s egyleteket a magunk módja szerint minden egyes egyházközségben szerte a hazában. Lehetnek ezek egyházi dalkörök, evang. olvasókörök, ifjúsági egyletek, evang. társaskörök stb., de legyenek elzüllött híveinkre nézve oly központok, melyeknek fundamentuma az örökkévaló evangyélium, s megszentelő lelke az egyházunkhoz, a hazához, a magyar nemzethez s annak ezeréves alkotmányához való tántoríthatlan szeretet s hű ragaszkodás. Égő szükségünk van ilyen központokra. A jelen helyzetünket feketébbre festeni mint a milyen tényleg, nem lehet czélom. De mulasztás volna annak elhallgatása, hogy a küszöbön álló válságban, ha úgy maradunk a mint most vagyunk, híveinkre alig számíthatunk. Pedig a létért való küzdelemben csakis az fog diadalt aratni, a ki Istenben bízva a népre támaszkodhatik minden körülmények között. A nép minden életrevaló nagy eszmének praedesztinált hordozója s támasza. Ha sikerül ezen körök s egyletek révén a népet eszméinknek megnyerni, magunkhoz s ideáljainkhoz bilincselni s a nép lelkében lekötve lappangó mérhetlen erőket ezen eszméink szolgálatába szegődtetni, úgy biztos a győzelmünk. Az egyházias vallás-erkölcsi életnek s a hazafias