Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - Énekügyi miseriák (Payr Sándor)

36 abból válogathassunk. S e készlet is majd hogyan kerül elő? Ki kell válogatnunk mindenek előtt, az eddig használt énekeknek szinét-javát, a mely már szinte átment vallásos népünknek vérébe. Fel kell kutatnunk azután mind azt, a mi költői tehetségű egyházi iróink, ha nem is épen e czélra szánt műveikben, régebb vagy ujabb időből reánk hagytak. Mert lehet, hogy valamely iró épen akkor irta a legsikerültebb s templomi használatra is alkalmas egyházi éneket, mikor ily gyakorlati czélra legkevésbbé sem gondolt. Sok klasszikus énekünk született így s bizonyára jobbak a megrendelésre készülteknél. Régi és ujabb külföldi jeleseknek magyaros fordításai vagy sikerült átültetései is jó anyagot szolgáltatnának. De meg magunk között a jelenben is lehetne valamit tenni az énekköltészet felvirágoztatására. Egyházi nagyjainknak buzdítása és e téren való munkálkodása vonzó példaképen hatna. A Luthertársaság is, mely népies iratok terjesztését tűzte ki feladatául, nem tűzhetne-e ki kisebb pályadijakat jó egyházi énekekre is? S ujabb és jobb egyházi énekeknek apróbb füzetekben való terjesztése is nem volna-e szintúgy lelki, mint talán anyagi haszonnal is járó vállalkozás ? Ez is lenne bizonyára oly népszerű, mint teszem a zsidó grammatika kiadása. És ha lesz elégséges énekkészletünk, ki vegye kezébe a válogatásnak, vagy általában az énekes könyv szerkesztésének munkáját? Ez az összes magyar evang. egyházunk közérdeke ; joga is, de kötelessége is egyiránt. Azért a most összegyűlt zsinatnak tiszte leend legalább annyit felvenni törvényei közé, hogy az énekes könyvek, agendák, szóval a liturgikus és hittani kézi könyvek csak az egyetemes gyűlés, illetve ennek megfelelő bizottsága által jóváhagyva lesznek használhatók gyülekezeteinkben. Másfelől pedig, ha ilyen, a kor színvonalán álló művei nincsenek, ilyeneknek szerkesztéséről gondoskodni köteles. De ezen jogát nem gyakorolhatja az egyetemes egyház megkérdezése nélkül. Az énekes könyveket pl. nem adná ki és nem tenné kötelezővé addig, míg a felveendő énekeket próbafüzetekben előbb ítélet alá nem bocsátja s a beérkezett véleményeket nem számlálva, de mérlegelve tekintetbe nem veszi. Az egyetemes egyház jóváhagyása volna szükséges az esetben is, ha csupán valamelyik kerület, a maga szükségletét szem előtt tartva adna ki külön énekes könyvet. Mert elvben ugyan nagyon szép az az országos magyar ev. énekes könyv gondolata, de a kivitelre nézve igaza van nt. Graál M. lelkész úrnak, mikor azt a kerületek különböző néprajzi, műveltségi, liturgikus és vallási viszonyainál fogva lehetetlennek s a szabad verseny tekintetéből ajánlatosnak nem tartja. Csak az egyetemes egyház ellenőrizése biztosíttassák, úgy ez a könyv becse mellett és a visszaélések ellen már biztosítékúl szolgálhat. A szerkesztés munkája pedig a már múltkor jelzett hármas elv szerint történjék. A tartalom legyen keresztyén, biblikus, az alak költőileg szép s a különös használati czélt tekintve az ének népies és éneklésre alkalmas. S az ezen elvek szerint történő szerkesztésnél is különös gond fordítandó a tartalom teljességére. A különféle alkalmiságok lehetőleg számba veendők, de nem annyira, hogy teszem a „Szülő asszony éneke" is külön rovatot képezzen, mert ugyan ki énekelte ezt valaha és mely nótára ! De a régi szokott feliratok mellett ma már bizony a gyámintézet, gyermek istenitisztelet és missiói ének is helyet követel magának. A tartalomjegyzék előleges és igen szövevényes rubrikázásától szintén óvakodni kell, mert igen sok silány ének köszöni lételét annak, hogy valamely üres rubrikát kellett vele betapasztani. Inkább kevesebb csoport és tárgy legyen, mint sem hogy az énekek becsén essék csorba. — Felosztási alapot Palmer Hymnologiájában eleget találunk s ezek között is egységes és világos voltánál fogva legtetszetősebb a ker. üdvre épített felosztás, mely szerint az egész énekeskönyv az üdv 1. története, 2. tana, 3. elsajátítása és 4. teljessége szerint oszlik fel 4 részre. No és most jön a sió vidéki kérdés ! Hát a sok melódiával mi történjék? Kétféle nézetet hallottunk, melyik a helyes? Persze, hogy mindegyik. Annyi bizonyos, hogy az énekeseinkben jelzett öszszes melódiákat, talán egy gyülekezet sem énekli, néhol pedig alig ismernek többet 10—12-nél. És az a sokféle variáczió itt-ott csakugyan megható, különféle gyülekezetbeliek együttes éneke pedig épen megindító. Szerintem azon szakértő bizottságnak, mely az énekügyet kezébe veendi, egyéb a munkatársak számára megállapítandó elveken kivül, feladata leszen a dallamokra nézve is részletes utasítást adni. Mindenek előtt ki kell válogatni az ismert dallamok javát és a nagy számot minden esetre korlátozni, mert hogy éneklésünk nem egyöntetűbb, abban bizonyosan van része a dallamok szerfölötti számának is. Meg kell azután szorosan jelölni a dallam és eredeti szövegének keletkezési történetéből, lágy vagy kemény hangneméből, rhytlimusából, szóval egész jellegéből, hogy melyik miféle tárgyú énekekre alkalmas. Mert csak mégis meg fogja különböztetni a laikus füle is, hogy a „Menyből jövök most hozzátok" és a „Jer temessük el a testet" dallamok között ktilömbség van, habár ugyanazon szöveget lehet énekelni mind két dallamra. Hogy egyházi dallamainkkal tennünk kell valamit, azt érezte dunántúli ev. egyházunk, midőn hivatalos tantervében 40 dallamot választott ki a népiskola számára; s csak a legutóbbi kerületi gyűlés bizta meg tek. Kapi Gyula kép. igazgató urat egy javaslat készítésével ének és chorálügyünk javítása czéljából. S így bizonyára a sió vidéki tanítói kör kérvényében is leszen méltányolni való. De abban meg nt. Gaál Mihály zsinati tag úrnak van teljes igaza, hogy vétek volna ev. egyházunk melódia-kincséből csak egy jót is elejteni.