Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - Vaszary érsek az elkeresztelésről (Farkas Gejza)

Tizedik évfolyam. 14. szám. Pozsony, 1892. évi Április 2-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. r Előfizetési ár: Egész évre 6 frt —kr. félévre . 3 , - , negyedévre 1 . »0 , Egy szám ára: V. 1*2 kr. o. é. fi EGJELEN HETENKENT EGYSZER. r Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr, Felelős szerkesztő s kiadó : Bélyegdij : kiilön 30 kr. trsztyénszky ferencz. Tartalom: Vaszary érsek az elkeresztelésekről. (Farkas Gejza.) — Helyreigazítások. (Schuber Mátyás. — Egyház és iskola — állam és iskola. ( g.) — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok. — Hirdetés. ífiik az ilkifaiitiiiiiM. A magyar közmivelődés történetében immár esemény számba szokott menni a Sz. István katholikus irodalmi társulat évi közgyűlése. Nemcsak azért, mert egy életképes, jól szervezett s óriásinak mondható anyagi eszközök felett rendelkező' társaság egy-egyévi működéséről nyújtanak tájékozást s ez által a társaság iránt való érdeklődést a legszélesebb körökben felköltik, hanem — kivált ránk protestánsokra nézve — főkép azért, mert a társaság gyűlésein — alig levéu a róm. kath. egyházpolitikának más téren alkalma nyilvánulnia, a kath. egyháznagyok — szorosan a társaság beléletébe nem tartozó s messzebb köröket is érintő egyházpolitikai kérdéseket is szoktak szellőztetni, s ezekre vonatkozó, mindenesetre számba veendő nyilatkozatokat világgá bocsátani. így történt az a legutóbb tartott társulati gyűlésen, a melyen épen igen fontos gyakorlati kérdések vétettek az új érsek egyházpolitikai bölcsességének bonczkése alá. Vaszary érsek — az eddigi doctrinaer bölcselkedés helyett — mely például Simornak beszédjeit vagy akár a nagyváradi Schlauch-éit jellemezte s jellemzi — igen határozottan nyilatkozik, mintegy exkathedra szól azon egyházpolitikai kérdésekről, melyekben a magyar kath. közvélemény (mert a protestáns közvéleménnyel ki törődnék !) az utóbbi időben nagyon ingadozó kezdett lenni, s a kormánynak komoly higgadt tárgyilagos magatartását mig az egy rész helyeselte vagy legalább a bizonytalanság vizében evezve hallgatott, addig a másik rész a ministerium határozott álláspontját megingatni iparkodott. Most egyszerre „világosság" terjedt a kérdés homályába. Az érsek szólt. Száz ezeren izgatottan várták — mohón lesték ajkáról a szót, hogy aztán hű csatlósok módjára — a tekintélyre való hivatkozással bejárhassák harsonájokkal az országot, prédikálván az idvezülendőknek az új evangyéliumot! A fővárosi sajtó minden kivétel nélkül „hosiannával" fogadta a nagy fontosságú enuntiátiót. Hogy a kath. sajtó mily dithyrambokat zengedezett s talán még évekig fog zengeni az allocutio felett, azt közvetlenül nem tudom — de képzelem; de a hatás oly mámor okozó volt, hogy a liberális — az eddig protestáns színezettel biró ellenzéki lapok is elszédültek a tömjén illatától s önfeledten egyhangú magasztalásokban irtak az országos eseményről. Minket érdekelvén a dolog első sorban, lehetetlen. hogy mi is ne szenteljünk a dolognak annyi figyelmet, a mennyit épen megérdemel. S ez a három részre osztott beszédnek főkép egyik kérdésére vonatkozó nyilatkozat, az érseknek álláspontja az elkeresztelésekkel, illetőleg az 1868. LIII. t.-czikk 12. §-ával szemben. Azt mondja Vaszary, hogy a kormánnyal hivatalának elfoglalása óta érintkezésbe lépett és áll, hogy az ügyet quasi barátságos uton igyekszik megoldani, s nem adja fel a reményt, hogy eljárását siker koronázandja ; minthogy „ügyünk igazságából kifolyó álláspontom más törvényesen bevett vallások jogegyenlőségébe és a viszonosság elvébe nem ütközik, a más felekezetek érdekeit nem sérti, végre a kormány és törvényhozás tekintélyét nem csorbítja, sőt azt emelni és megszilárdítani fogja." Ez hát eddig igen szép lenne, s szerencsés lesz Vaszary, ha azt — a mi Simornak az ő erélyével nem sikerült — ő, apostoli szelidségével és békülékény szellemével képes lesz, úgy a közvéleménnyel, mint főkép az önfejével gondolkozó közoktatásügyi ministerrel, az meg a törvényhozó testülettel, elhitetni. Hogy tulaj donképen mi is az ő álláspontja, azt határozottan meg nem mondja, sem a végszavakból kimagyarázni nem lehet.