Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - Helyreigazítások (Schuber Mátyás)

106 A jámbor nagy közönséggel mintegy csak előízét akarta a primás megízleltetni annak, ami bizonyosan igen szép és igen jó lesz. Hogy is ne, mikor már előre oly csattanós végét lehet a dolognak megjósolni ! De hát a fátyol, melybe álláspontját burkolni igyekszik, a figyelmesebb szem előtt sokkal gyérebb mintsem hogy ne lehessen rajta — még pedig elég tisztán átlátni. Nem hiába volt Vaszary tanár — a történelem mellett talán foglalkozott a természettudomámányokkal is, s ezekből meggyőződött, hogy ha megszűnik az ok, megszűnik az okozat is. Már pedig ilyen ok és okozati viszonyban van az elkeresztelésről szóló ministeri rendelet és az 1868. LIII. t.-czikk. Hát nem is a rendelet miatt fáj már most az ultramontanismus feje — azzal nagyon röviden számolnak. Az 1868 LIII. t.-czikket kell eltörölni, aztán az elkeresztelési rendeletből felmerült mindennemű súrlódások maguktól megszűnnek. „Az 1890. évi február hó 26-án mint a velem hivatalosan közölt hivatalos adatokból meggyőződtem — bona fide — kibocsátott ministeri rendelet, nem annyira oka, mint okozata a bajnak, mely az 1868-iki LIII. t.-cz. 12. §-ában gyökerezik, úgy hogy ha ezen rendelet visszavonatnék is, az annak kibocsátását megelőző időben 1868. óta felmerült bajok, kellemetlenségek és súrlódások megszüntetve nem lennének." Ez aztán nagyon világosan van mondva. És a mellett nem kevésbbé figyelmet érdemel az az érvelés, melylyel álláspontját előzőleg indokolni akarja. Van ott szó élettapasztalat által bizonyított keserűségről, — izgatottságról, mely sokak kedélyi nyugalmát megzavarta; súrlódásokról, melyek a katholikus és más keresztény vallású (tehát vannak ilyenek is !) lelkipásztorok és hívek között kifejlődtek ; a kath. lelkészek vallási meggyőződéséről, hivatás és kötelesség összeütközésről; és a mi legfőbbnek látszik, a szülők természeti jogáról. Hát mi nem vagyunk barátjai, sem a keserűségnek, sem a kedély nyugalmát zavaró izgatottságnak, a kath. lelkészkedő papság meggyőződését tiszteljük, hivatását nagyra tartjuk — hogy hivatásuk teljesítésénél kötelesség - összeütközésbe jönnek, ezt sajnáljuk s ebből azt következtetjük, hogy kötelességeik nincsenek jól előírva, — ez egyébiránt nálunk ismeretlen fogalom — mert nálunk kötelesség-összeütközés nincs, a súrlódásokat meg épen a mennyire rajtunk áll kerüljük; de ha el nem kerülhetjük — Krisztusért — egyházunk alkotmányos jogaiért egy kis súrlódástól meg nem ijedünk, miatta el nem kedvetlenedünk — sőt igen jó eszköznek tartjuk, hogy általa éberségre ösztönöztessünk. Tehát az oldalról éppenséggel nem fenyeget semmi különös veszedelem. A mi pedig a természeti jogot illeti, ez úgy teóriában igen szép, s bizony mi sem szeretnénk belőle engedni egy talpalatnyit sem; de hát tisztelettel kérdezem, van-e, lehet-e más természeti jog, mint hogy a katholikus fél katholikus vallásban neveltetheti gyermekét? hisz ha nem így lenne, ha e jogától megfosztatnék, akkor ez sértés lenne vallásos meggyőződése s lelkiismeretbeli szabadsága ellen — a mit épen a legújabb időben — nem tudom mi alapon, de gondolom, hogy a tökéletes vallásegyenlőség alapján a róm. kath. egyház is vindicál magának, ha pedig maga mondana le róla, megszűnnék egyházunk hű tagja lenni. Nem joga ez, de tudtommal igen szigorú kötelessége a róm. kath. félnek, melynek elmulasztása a legsúlyosabb elbírálás alá esik. Hogy tehát a 1868-iki törvény helytelen, ezt csak akkor lehetne bebizonyítani, ha sikerülne bebizonyítani, hogy a protestáns félnek nem természetes joga — s még kevésbbé vallásbeli kötelessége gyermekét az evang. hitvallások bármelyikében nevelni. Aztán kérem, nem is úgy van az, mint a hogy ő főtisztelendőségének mondják, hogy annyi keserűség származnék az elkeresztelési rendelet végrehajtásából. Az érsek úr lelkész nem volt, mert ha lett volna — békülékeny, törvénytisztelő jelleme és lelkülete mellett biztosítom soha ebből súrlódása vagy izetlensége nem lett volna. Keserűségük csak azoknak van, a kiknek nem minden lelket sikerül elragadniok, a mely után kivetik hálójukat, — ám ezeket maga az érsek úr nagyon kézzelfoghatólag megleczkézteti. A mi pedig a családi keserűséget illeti, az határozottan nem egyébb mesénél. Az én egyházamnak hívei közül igen sokan vegyes házasságban élnek, de a vallás külömbségből eredhető minden viszály nélkül. A két vallású szülők gyermekei két iskolába járnak, a vizsgákon itt és ott megjelennek s mindenkor itt és ott — a vallási keserűségnek legkisebb ize nélkül szívből örülnek, ha gyermekeik jó előmenetelét látják. Csak nem kellenek bujtogatók ! Mi a törvényt tiszteljük s tiszteletben tartjuk, azt lehető megtámadások ellen teljes erőnkből védelmezni fogjuk, s ebben a mint a régi idők sötét szellemétől meg nem ijedtünk — úgy a jelen „mérsékelt"-nek nevezett szellem csábjai megingatni nem fognak. jFarkas G ej sa. —^— -A.z eperjesi jogakadémia kérdéséhez. Jól sejtettem. „Minden áron" czímű czikkemnek nem volt meggyőző ereje — Eperjesen. Ott van a czáfolat az „Ev. Egyház és Iskola" 12. számában Csengey Gusztáv coll. theol. tanár úr tollából. Már csak udvariasságból is felelnem kellene Cs. úr czikkére, mert kiérzem belőle a kíváncsiságot szavainak reám tett hatására és mert néhány kérdése egyenesen hozzám van intézve; de felelnem kell főképen azért, hogy helyreigazítsam, a mit czikkemből