Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - Sárkány Sámuel püspök templomszentelő beszéde

338 Jól tudjuk mi azt, Sz. az Úrban ! hogy az Isten nem lakozik emberi kézzel csinált templomokban, mert ég és föld nem képesek őt befogadni. Miként fogadhatná be őt ezen templomi hajlék tehát? . . . De mi hivatkozunk az ő szent Fiának Ígéretére, ki azt mondotta .híveinek : Ahol ketten vagy hárman lesznek együtt az én nevemben, ott leszek én is közöttük! Mi tudjuk azt jól, hogy az Isten hozzáférhetlen fényárban lakozik, melyhez senkisem közelíthet és az ő dicsőségének ragyogása előtt még a szerafinok is elfedik az ő orczájukat; ám tudjuk azt is és örömmel valljuk, hogy a láthatatlan Isten az ő orczáját megvilágosította mirajtunk és megnyilatkoztatta magát előttünk az ő isteni igéjében és a szentségekben. S épen azért az a mi fohászunk és buzgó könyörgéslink ma ő hozzá, hogy legyen és maradjon meg velünk ebben a szent hajlékban, isteni kinyilatkoztatott igéjével ma és mindig, míg ebben a hajlékban megmarad kő a kövön. 0 terjeszsze ki mindenhatóságának szárnyait ezen szent hajlék főié és őrködjék felette éjjel és nappal, békében és viharban. A magasba emelkedő torony változzék át Isten ujjává, mely folyton emlékeztesse a hivőket arra, hogy a felülről valókat keressék. 0 áldja meg ezeket a falakat, hogy a kik ide bevonulnak imádni a Mindenhatót s hallgatni az örök élet beszédeit, békességgel végezhessék lelki buzgólkodásukat. 0 áldja meg az igét, mely az Ur szolgájának ajkairól elhangzik s tegye azt hathatóssá, mint Istennek erejét minden hívőnek üdvösségére. 0 áldja meg a szentségek kiszolgáltatását, hogy a keresztség legyen újjászületés fördője a kisdedek számára és az Úr szent vacsorája szolgáljon zálogul az igaz megtérőknek a bűnbocsánat és örök életre. A lelkész ajkait, midőn e szószékről a hivők seregéhez szólni kiván, nyissa meg, hogy az ige hulljon jó földbe és százszoros hasznot hajtson a hallgatók szivében. A házasfeleket, kik itt teszik le egymásnak a hűség esküjét, fűzze egybe a szeretet szent kötelékével. A megszomorodottak leljenek itt vigasztalást az ő szent fia, az Ur Jézus Krisztus által. így vonuljon be a dicsőségnek királya ezen hajlékba, hogy legyen az az Ur hajléka az emberek között, a mennyország kapuja és az örök élet előcsarnoka. Ti pedig, szeretett hartai ev. hivek, emeljétek magasra sziveitek kapuit, hogy bevonulhasson a dicsőség királya közétek. 2-szor. Magatok is vonuljatok be utána mint az ő népe, mely neki örömmel szolgál s őt buzgón imádja. Mert hogy ez a templom valóságos istenházává legyen, úgy nemcsak az kivántatik meg, hogy az Ur lakozzék benne, hanem hogy benne lakozzék az Ur népe is, mely őt lélekben és igazságban imádja. Szeretteim az Úrban! Mit ér a legszebb templom hivő közönség nélkül, mely azt örömmel látogassa, mely az ő kezeit fölemelje az Úrhoz és az ő szivét megnyissa az örök élet beszédeinek. Mihaszna áldoztatok volna erőt, időt és vagyont ezen templomotok feldíszítésére, ha nem adnátok meg neki azt a legszebb díszt, melyet a hivek buzgó látogatása nyújt neki. Pedig örömmel hallottam, hogy vannak közöttetek lelkes, áldozatkész egyháztagok, a kik nem csekély összegekkel járultak ezen Istennek tetsző vállalat létesítéséhez. Értesültem arról, hogy van közöttetek oly istenes férfiú, a ki ezen szent oltár megújításához egymaga 450 frtnyi adománynyal járult s a kinek külön legyen itt őszinte elismerés és köszönet mondva s kit a kegyelem Istene áldjon és jutalmazzon meg gazdag áldásával s irja be nevét az örök élet könyvébe. Ti pedig becsüljétek meg azokat, kik buzgósággal és áldozatkészséggel előttetek járnak és buzduljatok fel magatok is a szép példa által hasonló cselekedetekre. Tudom azt is, hogy ti hartai ev. hivek sokat szenvedtetek elemi csapások, vízkárok és terméketlen évek folytán. Annál dicséretesebb dolog, hogy ez által nem lankadtatok meg vallásos érzületetekben, hanem mindenki meghozta tehetségéhez képest a maga adományát arra a szent czélra, hogy ezen szentély százados évfordulóján uj diszben álljon. Legyen ez mind a ti jól megérdemlett dicséretetekre felemlítve. Azonban azzal, hogy tetemes összeget raktatok össze templomotok megújítására, még nem rótátok le valódi keresztyéni evangyéliomi feladatotokat. Az anyagi áldozatnál szebb és Isten előtt kedvesebb a lelki áldozat, a melylyel Istennek és saját üdvötöknek tartoztok. Szomorú látvány az, Sz. az Úrban! ha a közisteni tisztelet alkalmával a templom padjai nagy részbea üreseu maradnak. Elszomorító bizonysága az a vallásos közönynek, ha midőn megszólal a harangok ércznyelve, hivogatva a hiveket : „Jertek, jertek az Isten házába, hálás szívvel imádni az Istent, a minden áldások atyját s kérni tőle a lélek és testnek szükséges adományokat" ; de nincsen szív, melyet a hívogató hang buzgóságra indítson, nincsen fül, mely e hangokat meghallja. És még mindennél is megszomorítóbb a hitetlenség azon kétségtelen tanúbizonysága, hogy a midőn az Úr szolgája buzgón hirdeti az üdvösségnek igéjét, követve a nagy apostolnak szavait, ki (II. Tim. 4, 2) ezt hagyja meg: „Prédikáljad az igét, rajta légy mint alkalmatos, mint alkalmatlan időben, feddődjél, dorgálódjál, intsd a hallgatókat minden szelídséggel és tanítással", ámde azok, kik e szeretetteljes igehirdetést meghallgatnák és megszívlelnék, csak gyéren jelennek meg a templomban. Sz. az Urban! Ha meghoztátok az anyagi áldozatokat e szent hajlék külső diszére, ha készek voltatok ezeket letenni az Úr oltárára, hogy az Isten háza megfelelő ékességben álljon községiekben, ügy vegyétek annak lelki hasznát is, üdvösségtekre. Mert bizony mondom, hogy hiába volt minden anyagi áldozat ezen templomért, ha a Sión őrének, a ti