Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Belföld - Soproni alsó ev. esperesség

270 engedné meg. Es miután végre az adolfsdorf-grabiei missió ügye, tekintettel az újon választott ifjú, buzgó eszéki lelkész saját költségén és a horvát kormány pártfogása mellett az egész vidékre kiterjesztett sikeres szervezkedő' munkásságára, melylyel úgy is a mi kerületünk kötelékébe lépni szándéka egész egyházával együtt ; valamint püspök urunk azon intézkedésére vájjon lebocsájtja-e egyházmegyénk eddigi és még ez időszerinti alesperesét, a mint maga kérte a tanulmányútra, függó'ben hagyatni határoztatott, valamint az énekügyi bizottságot egyházmegyénk számára egy újból szerkesztendő német énekes könyv kiadhatásának előmunkálatai magtételére felhatalmazott ; végre pedig a kérvények sorában a két kérvényező közül a Zsedianyánumra, ismét csak a katonai sorrend szerint, Stickel György ajánltatott — a gyűlés 3 óra után elvalahára véget ért. A jövő gyűlés helye Bonyhád. — ch. r. A soproni alsó evang. egyházmegye az 1892. évi jun. hó 29-én tartotta meg évi rendes közgyűlését nt. Laucsek Jónás esperes és ngs. Takács Dénes egyházmegyei felügyelő urak elnöklete alatt Szakonyban. A gyűlés megnyitása előtt már nagy számmal gyülekeztek össze egyházmegyénk közeli s távoli gyülekezeteiből a küldöttek a szakonyi igazán ügybuzgó s legnagyobb áldozattól vissza nem rettenő gyülekezetnek csak néhány évvel előbb nagy költséggel átalakított s megnagyobbított templomában, hol úgy a rövid idővel előbb készített új orgona, mint általában az egyszerű csín, arról tett bizonyságot az Úr dicsőségére épült emez igazán díszes hajlék küszöbét átlépők előtt, hogy a szakonyi gyülekezetben „mindenek jó rendben és ékesen folynak" s tagjai szivében nem vert még gyökeret a vallás iránti közönyösség, de lángol szíveik oltárán a Krisztus iránti szeretet. Tíz óra előtt a harangok ércznyelvének hívó szavára megjelent a díszes templom falai között az egyházmegyei gyülekezetek lelkészeinek s felügyelőinek élén az egyházmegyei elnökség, a mikor is a tanítói karnak szép összhangban előadott éneke után nt. Holbok József egyházmegyei jegyző úr az oltár elé lépve, buzgó imában kérte az egek Urának áldását és segedelmét tanácskozásainkra. Az ima elhangzása után nt. Laucsek Jónás esperes úr tartotta meg igazán szép megnyitó beszédét, melyben rövid visszapillantást vetett azon nevezetes időszakra, mely mult évi — két alkalommal tartott — egyházmegyei gyűlésünk óta felmerült, mely valósággal korszakot fog alkotni ág. hitv. evang. egyházunk történetében. Ismertette mindenek előtt alkotmányozó zsinatunk működését, mely ő Felsége legmagasabb engedélyével az 1891. év decz. 5-én összeült az ország fővárosában, hogy egy egész század letűnte után egyházunk jogainak, szabadságának védelmére, egyházszervezetünknek a százados gyakorlat alapján való szabályozására egyházi törvényeket alkosson s ezen törvények létesítésével egyházunk tovafejlesztésére s virágoztatására biztos alapokat teremtsen. Utalt beszéde folyamán arra, hogy az a szent lélek, mely egykor az első pünkösd ünnepén az apostolokra kiöntetett s őket az égi igazságok hirdetésére egy testté s lélekké olvasztotta össze, reá szállott a magyarhoni egyetemes egyház zsinati területére is s azt is egyenlő lelkesedésre indítá, egyenlő értelemmel és akarattal ruházta fel az Isten országának építésére s a krisztusi fundamentomra fektetett anyaszentegyház erősítésére. Ennek köszönhetni azt a fényes eredményt, mely a zsinat háromszori összeülésével eléretett; azt a nagy vívmányt, hogy a magyarhoni ág. hitv. evang. egyház alkotmánya, törvénykezése, tanügye, pénzügye nemcsak a bizottságokban, de a nyilvános közgyűlésekben is junius hó 11.-ig teljesen letárgyaltatott, s a legközelebbi időben — a magas kormány útján — immár királyi szentesítés alá fog bocsáttatni. Igaz ugyan — folytatá — hogy az a nagy munka, melyre a zsinat vállalkozott, még ezzel nincsen befejezve teljesen, fentartatott az őszi ülésszakra még egy fontos ügy, az a tanácskozás, mely véd- és daezszövetséget lesz hivatva kötni az ág. hitv. és helv. hitv. egyházak között a két testvér-egyház közös védelmére, melynek feladata leend — a dogmatikus kérdések kizárásával — egyesíteni a különben is egy törzsből eredett prot. egyházat. Az eddigi tapasztalatok után fel vagyunk jogosítva a reményre, hogy a zsinat ezt a másik, szintén korszakalkotó kérdést is sikeresen fogja megoldani Isten segedelmével. Beszéde végén utalva az elkeresztelési kérdésre, körülbelől ezeket mondá: „Az utóbbi időben egy másik alkotó, újjáteremtő szellemnek a varázsereje is észlelhető volt a lelkek világában. Ertem a korszellemnek hatalmas nyilatkozatát. Ez a szellem, mely a világosság fáklyáját lobogtatja s a szabadság, testvériség, egyenlőség elvét irta fel zászlójára, idejekorán hatalmas gátot vetett annak a felekezeti féltékenykedésnek s törvényellenes terjeszkedésnek; megszólalt magában a magyar parlamentben s a felekezetek egyenjogúsága mellett nyilatkozott hangos szavakban. A korszellem követelményének tulajdoníthatjuk ezenkívül azt is, hogy az állami törvényhozás egy idő óta már sokkal inkább kezdi méltányolni mindazokat az üdvös szolgálatokat, a melyeket egyházunk végzett évszázadok óta a haza, a nemzet javára úgy a valláserkölcsi téren, mint a nevelés mezején. A korszellemnek nyilatkozata az a kitüntetés is, mely méltóságos és főtisztelendő Karsay Sándor érdemekben gazdag püspökünket érte, a midőn ő Felsége megkoronáztatásának 25 éves évfordulóján, a haza, az egyház körül kifejtett tevékenysége elismeréséül, a Lipót-rend középkeresztjével tüntette ki. „Buzduljunk fel mi is" — így végzé szavait — „hogy bölcs intézkedések által hasznos szolgálatokat tegyünk forrón szeretett egyházunknak, hőn imádott hazánknak." E közlelkesedéssel fogadott megnyitó beszéd után a a gyűlés a megállapított tárgysorozat értelmében meghallgatta mindenek előtt az esperesi jelentést, mely az áldozatkészség szép példáival bizonyítá, hogy az isteni gondviselés védszárnyai alatt egyházmegyénk iskoláiban a tanítás, nevelés, gyülekezeteinkben a vallásos hitélet a lefolyt egyévi időszak alatt is örvendetesen virágzott. Minden egyes gyülekezetnél új és új nyilvánulását mutatta fel a hívek azon egyházias érzelmeinek, mely szerint a mostani nyomasztó gazdasági viszonyok mellett is készek mindent tenni, csak hogy gyülekezeteink virágozzanak. Ezután olvastattak a hatósági leiratok, majd annak végeztével a nt. Bejek Gyöigy egyházmegyei pénztárnok