Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Belföld - Soproni alsó ev. esperesség

úr lemondása folytán üresedésbe jött pénztárnoki állásra megválasztatott Farkas Elemér, büki lelkész. Ennek megtörténtével Farkas Mihály népiskolai bizottsági jegyző úr olvasta fel terjedelmes, egyházmegyénk tanügyi állapotát híven visszatükröző jelentését, melyből kitűnt, hogy az elmúlt évben is a népnevelés szent ügye ez egyházmegyében hű bajnokok által szolgáltatott s tanítóink dicséretes ügybuzgóságot fejtettek ki a gondjaik alatti iskolákban. Ezután olvastatott az egyházmegyei tanító-egylet közgyűlésének jegyzőkönyve, melyből kitűnt egyrészről, hogy tanító karunk minta-előadások tartása által is művelni kivánja magát, másrészről, hogy melegen csatlakozik amaz indítványhoz, hogy üdvös lenne egy egyházkerületi tanító-egyesületet is szervezni. Majd nt. Zongor Endre számvevő úrnak jelentése olvastatott fel a) a házi pénztárról, b) a gyámoldai pénztárról, c) a gyámintézeti pénztárról. Ezek meghallgatása után a közgyűlés, miután több jelentéktelenebb kérvényt s indítványt letárgyalt, bezáratott. — s —r. — Szíves tudomásul ! Azon tisztelt testvéreket, kik Egyháztörténetemet használják, tisztelettel értesítem, hogy az második kiadásban megjelent s 35 krjával nálam kapható. Tiz példány után egy példány rabatt jár. Raab Károly. — A hét szepesi városi esperesség f. hó 20-án S v e dléren tartotta évi rendes közgyűlését dr. Valkó Zsigmond elnöklete alatt. A közgyűlést istentisztelet s esp. gyáminté7eti ülés előzte meg, mely után megkezdődött a tárgyalás. Legfontosabb ügye volt a közgyűlésnek az alesperes által a merényi lelkész ellen beadott vádirata, mely hosszas vitát idézett elő s végre abban a határozatban nyerte befejezését, hogy megkeresendő a XIII. szepesi városi esperesség consistoriuma ez ügy rendezése végett. Szomorúan vette tudomásul a közgyűlés, hogy a szomolnoki gyülekezet a Gusztáv-Adolf-egylet által ez évben nem segélyeztetett. A gyűlés 1 órakor véget ért. Jövő évi közgyűlés Göllniczbányán tartatik meg. — A tiszáninneni egyházkerület rozsnyói árvaháza 1891. évben 22 árvát látott el. E jótékony intézet vagyonának állása mult év végén következő volt: Pénztármaradvány: 1252 frt. 43 kr.; elhelyezett tőke: 22.643 frt.; tőke a takarékpénztárban és kamatok : 8.438 frt. 15 kr. ; hátralékok 405 frt. 70 kr. Összesen 32.739 frt. 28 kr. 1890. évben birt 30.580 frt. 66 krt, tehát szaporodott a vagyon 2158 frt. 62 krral. — Róm. kath. tolerantia. F. hó 18-án meghalt Grinádhoz tartozó filiámban Cseklészen egy evang. hívem. A boldogultnak fia eljött másnap hozzám s azon kívánságnak adott kifejezést, hogy miután a boldogultnak egész családja és rokonsága róm. katholikus, s miután Grinád elég messzire esik Cseklésztől, engedjem meg: hogy elhalt apját a cseklészi róm. kath. lelkész temethesse el. Miután ily esetek már boldogult elődöm alatt is előfordultak, én az engedélyt írásban meg is adtam ; de azon feltételhez kötöttem, hogy az anyakönyvezés és a stóla engem illet meg. Ez dr. Ochaba János róm. kath. helyettes lelkész úrnak azonban sehogy sem tetszett s megtagadta híveinek az előbb állítólag megígért róm. kath. szertartás szerint való eltakarítását a halottnak. Miután ezt a helyettes lelkész úr megtagadta, harmadnapra nolens-volens értem jött egy kocsis CseklészrŐl azon üzenettel, hogy temessem el hívemet. Én azonnal összeszedtem sátorfámat s harmadmagammal kocsira szálltunk s Cseklészre utaztunk. A mi eddig mindig megtörtént t. i., hogy az evangélikusoknak is harangoztattak, ezt ez alkalommal a helyettes lelkész úr megtiltotta ; megjegyzendő, hogy ha új harang kellett a cseklészieknek, az evang. hívek is hozzájárultak anyagilag és a harangoztatásért ép annyit fizettek, mint kath. felebarátjaik ; — de sőt még tovább ment intolerantiájában, meghagyta a sírásóknak, hogy ne engedjék meg, hogy a már készenlevő sorszerinti sírba temessük el a halottat, hanem egy, a fal mellett, valószínűleg a nem természetes halállal kimúlt egyének számára fentartott helyen, ásatott velők sírt, hogy abba helyezzék el evang. hívünk hűlt tetemeit. A gyászszertartás után elrendeltem, hogy a sorszerinti sírba eresszék le a koporsót ; miután azonban a sírásók ezt tenni vonakodtak, a magammal vitt embereknek kellett azt tenniök s még a sírgödröt is kellett behányniok. A jelenvoltak valláskülömbség nélkül megbotránykoztak a róm. kath. h. lelkésznek a kegyeletet oly mélyen sértő utasításai felett ! Én pedig mindjárt a temetés után két tanúval elmentein a róm. kath. parochiára, egyrészt, hogy főt. dr. Ochaba János- úrnak bejelentsem, hogy az ő utasításai ellenére a sorszerinti sírgödörbe temettem el hívemet ; másrészt, hogy őt megkérdezzem tanúim jelenlétében, vájjon nem ismeri-e országos törvényeinknek a temetkezésre vonatkozó paragrafusait, nevezetesen az 1868-ik évi LIII, t.-cz. 22. §-át? A feltett kérdésemre a helyettes lelkész úr, dr. theologiae létére azt felelte, hogy nem ismeri e czitált §-ot. Az eddig Cseklészen szokásban volt evangélikusok temetkezési módjára, mely eddigelé törvényes alappal birt, azt mondotta, hogy az „abusus" volt. A sírásóknak tett hibás utasításait mentegetődzendő a kánonjogra hivatkozott s püspökének, iigymond, a jelen esetet fel fogja jelenteni. En az ő kijelentésével szemben avval replikáltam, hogy én a jelen esetet a szolgabírói hivatalnak fogom jelenteni. — Ennyi a tényállás. A temetkezésre vonatkozó országos törvényeink valamennyi bevett vallásfelekezet papjainak szólanak. így tehát mindnyájunkra egyaránt kötelező erővel birnak. Az 1868. LIII. i-cz. 22. §-a így szól: „Temetőkben a különböző vallásfelekezetüek tagjai vegyesen és akadálytalanul temetkezhetnek." — Az 1879. XL. t.-cz. 54. §-a pedig így hangzik: „A ki az 1868. LIII. t.-cz. 22. §-ában foglalt intézkedés ellenére a meghaltnak eltem etését erőszakkal vagy fenyegetéssel megakadályozza, 300 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő" — Az olvasóközönség ítéljen már most, vájjon én vétettem-e ezen törvények ellen vagy dr. Ochaba János úr ? Kelt Grinádon, 1892. évi julius 21-én. Krahulecs Aladár, ev. lelkész. — Előfizetési felhívás. „Kalászok az életnek kenyeréhez" czímű mindenféle szertartásra vonatkozó egyházi beszédek gyűjteményére hirdetnek Könyves Tóth Kálmán debreczeni és Papp Károly bpesti ref. lelkészek előfizetést. Bizonyára lelkésztársaink nagy örömmel vesznek tudomást ezen új vállalatról, melynek első füzete, ha kellő számú előfizető jelentkezik, f. év október havában jelenik meg s azután minden évnegyedben. Egy tüzet 10 ívre fog terjedni s a béltartalom tekintetében teljes garantiát nyújt a két szerkesztő elismert kitűnő neve, valamint azon kiváló egyének közreműködése, kik mindkét prot. felekezet lelkipásztorai közül e vállalat támogatását eddig megígérték, ilyenek : Kun Bertalan, Kiss Áron, Szász Károly, Szász Domokos, Zelenka Pál püspök urak. Továbbá Fejes István, Antal Gábor, Szász Gerő, Lukács Ödön, Doleschall Sándor Ede, Bachat Dániel, Horváth Sándor Vargha József, Scholz Gusztáv, Poszvék Sándor, Varga József, Takács József, Weber Sámuel, Molnár Albert, Szylveszter Domokos, Garzó Gyula, Petry Elek, Lévay Lajos. Előfizetési félté-