Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - A mentők (Bierbrunner)

Tizedik évfolyam. 30- szám. Pozsony, 1892. évi Julius 23-áu. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre ti frt — kr. félévre . . . A •> , — , I negyedévre . 1 , 50 , Egy szám ára: 12 kr. o. é. fi EGJELEN HETENKENT EGYSZER. Felelős szerkesztő s kiadó : TK-sztyéistszk:^ ZFEZR-EHSTCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdij : kiilön 30 kr. Tartalom: A mentők. (Bierbruuner Gusztáv.) — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Kétségtelen, valahol veszedelem rejlik, melytől a róni. kath. klérus tart és hatalmát félti. És úgy látszik, hogy ez a veszedelem nőttön no. Megszoktuk ugyan, hogy a kath. papság szüntelenül figyelmeztesse az embereket, miszerint a kath. egyház keretén kivül nincs üdvözülés és boldogulás. Ennek eszközlésére tudják magukat felhatalmazva Isten által a kath. pápák és papok. Mit III. Bonifaciu* 1302ben „Unam sanctam" bullájában magáról s általában a pápákról vallott, t. i. : „Ecce, constitui te hodie super gentes et régna et caetera, quae sequuntur ... PoiTo subesse Romano Poutifici, omni humanae creaturae declaramus, dicimus, definimus et pronunciamus omnino esse de necessitate salutis." — Ezt régi idők óta minden kath. pap, főkép, ha püspökségig vagy primásságig felimádkozta magát, magáról is vallja. Alkalmasint ezen öntudata a kath. klérusnak veszélyeztet a modern közvélemény áramlata által, minek folytán lelkiismerete nem csekély ingadozásba jött. Kellemetlen érzés lehet mindenesetre, melytől szabadulni ösztönszerű védekezésre serkenti a kath. klérust. Mindenhez fog, mindent megkísérel, hogy hatalmát visszanyerje s lelkiismeretének fenhéjázását megmentse. Különösen egy évtized óta ez irányban való fáradozása bámulatos és lankadatlan minden államban. Igaz, magas, ideális czél is az, melynek megvalósítása után törekszik. III. Innocens, ki a pápák pápájának nevezhető, e czélt emígy jelzi : „Dominus Petro non solum universam ecclesiam, sed totum reliquit saeculum gubernandum" és „Principibus datur potestas in terris, sacerdotibus autem potestas tribuitur et in coelis." Tárgyilagosan véve a dolgot, nem is lehet rosz néven venni a kath. papságnak, hogy ezen magasztos czél elérése érdekében tudományosságát és phvsikai erejét emberfeletti módon megfeszíti. Hiszen, ha valahol, hát nálunk Magyarországon, a Regnum Marianumban ez úgyszólván magától érthető; mert VII. Gergely pápa már 1074-ben megírta Salamon királynak ; „Regnum Hungáriáé sanctae Romanae ecclesiae proprium est, a rege Stephano olim beato Petro cum omni jure et potestate sua oblatum et devote traditum." Ezt az a pápa irta, ki azt állította, hogy nemcsak a szellemiekben, de az anyagiakban, nemcsak az egyháziakban, de a világiakban, nemcsak a földön, de a mennyben is a legfőbb, tehát az egyedüli úr a pápa. Nyilvánvaló, hogy a társadalmi fejlődés rohama mellett jogállamunk minderről megfelejtkezett s főtörekvését azon irányban érvényesítette, hogy állampolgárainak a humanismus és a valódi krisztusi, felebaráti szeretet alapján biztosítsa a békés együttélést, mert csak ily módon fejtheti ki a honpolgár saját viszonyainak és a hazának felvirágoztatását. Azt, hogy túlvilági üdvözülését mily uton és mely vallás által óhajtja biztosítani a honpolgár, nálunk az állam a törvényesen bevett vallásfelekezetek híveire bizta s csak annyit követelt tőlünk, hogy vallási rajongás révén ne zavarják az állam békéjét és a polgári jólét fejlődését. Az állam ez által a valódi szabadság, a lelkiismereti szabadság talajára lépett, miáltal a bibor és tiára mindenhatósága kezdett divatból kijönni s csak tinnepies alkalmakkor akadott alkalma, kápráztató fényét bámultatni. Rómában is, Esztergomban is búbánat fogta el a lelkeket s nem mint Jézus mondá, hogy ellenségeinkért is imádkozzunk, közbenjáró könyörgésre, hanem azon kifakadásra nyíltak meg a sértett és félretolt ajkak, hogy az eretnekekkel egyenjogú az egyedül üdvözítő egyház nem lehet. Tevékenységbe léptek a mentők. Előtanácskozmányokban megállapították és kiosztották maguk között a szerepeket, melyekkel a felsőrendi házban tudtul adták az államnak, mily mélyen sértetett meg