Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - A protestantismus és katholicismus befolyása a népek szabadságára és jólétére (Solcz Ödön)

234 ki lelkében alakot nyert. Minden pap, üljön az elnökség jobbján vagy balján, bizonyítsa tettel azt, hogy ő egyházának élő és éltető tagja. Ezek alapján nemcsak nem zárható ki az egyházi élet fejlesztésének nagy munkájából egy evangelikus hívünk sem, sőt inkább mindenikét be kell vonni, hogy Istentől nyert képességeinek arányában, miveltsége s társadalmi helyzete által biztosított előnyeinek érvényesítésével közreműködjék a szellemi közanya jólétén. De a mint ezt általában megkívánjuk, úgy lehetetlen mellőznünk a közös munkásság sikerének alapfeltételét: az egy szellem, az egy czél követelte szervezkedést. Sokan bizonyos irigységgel tekintenek a római katholikus egyháznak szervezetére s ebből folyó összpontosított munkásságára. Részemről távol állok attól a szervezkedés módjától, a mely a róm. kath. egyházban igaz, az erőt, de egyúttal a szabad vallásos egyéniség bilincsét is képezi. Mi a Krisztus j evangyélioma által felszabadított Istennek fiai nem s akarhatjuk magunkat megterheltetni a szolgaság rabi- 1 gájával; de igenis mint szabad egyének egyesülünk, | hogy a „congregatio sanctorum" ténynyé váljék. A szervezkedésen pedig mást nem érthetek, minthogy kinek-kinek ki legyen jelölve helye, melyen álljon, munkaköre, melyben dolgozzék s mindenki tudja, ; miként egészíti ki szerény munkáját az ő társa, hogy ' az összemfíködésből czéltudatos vezetés mellett ala- ; kuljon a közjólét. Mert azt tagadni nem lehet, hogy csakis vires unitae agunt. Első sorban nagyon kivánatos, hogy a papi ! értekezletek szerveztessenek. Alulról fel, kisebb körök- ; bői, esperességenként, kerületenként s betetőzésül az egyetemen. Nem kivánom, hogy ezek zárt ajtók mögött tanácskozzanak, még kevésbé azt, hogy \ osztály érdekeket hajhászszanak és semmi esetre sem i engedném meg, hogy a Separatismus melegágyává legyenek. A papság érdeke azonos a közegyház ! érdekével. A közegyház javát munkáló papság leg- ; inkább fáradozik saját érdekének ápolásán is. Annyi bizonyos, hogy az egyházban a pap legyen a föld sava; ő tudományával, öntudatos munkásságával, | egyszóval erkölcsi személyességével legyen népének ; világító szövétneke az Úrhoz. Ha világi férfiaink, ! méltányolva papságunk e törekvését, nemes munkájúkban részt vesznek, örömmel üdvözöljük őket; de a papokat kötelezzük arra, hogy szolgálatuk érdekében tömörüljenek. Nevelő és oktató intézeteink szent vagyona egyházunknak. Vérzik az evangelikus embernek szive, ha látja, hogy fent és alant mily nagy a nyomor s ebbó'l folyólag az állam húsos fazekai után való sohajtózás. Ennek nem volna szabad így lennie. A papok, tanárok és tanítók egy édes anyának gyermekei, közegyházunk szellemi életének munkásai és mégis mily távolság jelentkezik e férfiak között; idegenség, sőt — sajnos — ellenséges indulat is tapasztalható. Pedig mily óriási munkaerő megy ott kárba, a hol ily szellemi tényezők uem tudnak egyek lenni. A kicsinylés, lenézés nem illik mi hozzánk. A legkisebb erőt is hasznosítsuk közegyházunk javára. Tapasztalatból mondhatom, hogy egy betegápoló diakonissza szeretetteljes gondozásával jobban megérteti az egyesekkel, sőt a gyülekezetekkel is Krisztus evangyéliomának üdvhozó áldását, mint akárhány hírneves szónak. Ujolag és ujolag mondom : belmisszio, a te áldásos munkásságoddal jöjj el mi hozzánk, hogy áldott nyomodban növekedjék Istennek országa. Akár közös protestáns, akár saját evangyéliomi egyházi irodalmunk még most is a kezdet nehézségeivel küzködik. Hja, máskép cselekszik a róm. katholikus egyház papsága. Ott minden pap egy-egy colporteur, ki a szája ize szerint való irodalmi termékeket beviszi a nép kunyhóiba ép úgy, mint az előkelők és gazdagok palotáiba. Ugyan, a mi papjaink közül hányan vetnek ügyet egyházi irodalmunkra? Sokat beszélhetne erről a Protestáns irodalmi-, a Luthertársaság, de még talán e lapnak szerkesztője is; de erről most nem szólok. Itt vannak a gyűlések napjai. Ott az egyházmegyékben történjék meg a tömörülés megindítása. Egyházunk nagyjai, felügyelői és püspökei, bontsátok ki a zászlót, emeljétek fel szavatokat és mi odaadással követünk! Édes Istenem! most veszem észre, hogy nagy fát mozgatok; de hát Dixi. A protestantismus és katholicismus befolyása a népek szabadságára és jólétére. Belgium kisded evang. egyháza felett gyászba borult az ég. Egyik legjelesebb tagja, a hires nemzetgazdász, jogtudós és szabadelvű publicista Laveleye Emil meghalt. Laveleye 1864 óta a lüttichi egyetem rendes tanára volt s kiváló szak müveivel csakhamar magára vonta a legszélesebb körök figyelmét. Alapos és elfogulatlan kutatása s megfigyelései folytán, különösen pedig az által, hogy a kath. és prot. népeket gazdasági s műveltségi viszonyaik alapján hasonlította össze, — róm. kath. e m ber létére — arra a meggyőződésre jutott, hogy a prot. népek minden tekintetben előnyösen túlszárnyalják azokat, melyek még Róma befolyása alatt állanak! Ezen meggyőződés hatása alatt 1878 ban lerázta magáról a római egyház jármát s nyiltan az evang. egyházhoz csatlakozott. Nagy befolyással volt ezen lépésére nézve a pápa csalhatatlanságáról alkotott új dogma is, mely hallatlan s a XIX. században minden komolyan gondolkodó tudós férfiút méltán megbotránkoztató esemény következtében a Szentirás tanulmányozásához látott, mi azonhan csak annál jobban megerősítette fenti meggyőződése s elhatározásában. Ezen jeles tudós s minden tekintetben objectiv — mert minden tekintélytől független iró egy röpiratára akarnám felhivni e becsas lapok olvasóinak figyelmét, egy röpiratra, mely megjelenésekor