Evangélikus Egyház és Iskola 1892.
Tematikus tartalom - Czikkek - Lássunk a dologhoz (Dixi)
Tizedik évfolyam. 27. szám. Pozsony, 1892. évi Julius 2-áu. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre 6 frt — kr. félévre . . . 3 , — „ negyedévre . 1 . 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza ti sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTY.ÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. 1 Tartalom : Lássunk a dologhoz. (Dixi.) — A protestantismus és katholicismus befolyása a népek szabadságára és jólétére. (Solcz Ödön.) — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázat. A zsinat teendőjének nagy részét elvégezte. A mi még bátra van, az részben zsinati törvényhozás tárgya alig lehet— mint a református testvérekkel közös ügyekre vonatkozó megállapodás, részben minden fontossága mellett, nem oly nagy jelentőségű, legalább törvényhozási tekintetben nem az — mint az egyetemes gyámintézet ügye, hogy az eddigi törvényhozási munkásságát s eredményét csonkának mondhatnók, vagy talán tiszta képet nem alkothatnánk azon helyzetre nézve, melyet a zsinat hozott törvényeivel megalkotott. S így bátran elmondhatjuk, hogy a keret, melyben egyházunk élete mozogni fog, készen van. A törvények bármily helyesek legyenek is, tagadhatlan, csak emberi müvek s így fogyatkozás nélkül nem lesznek ; s biztosra vehető, hogy kivált a gyakorlati alkalmazásnál fognak leginkább kitűnni azon hiányok, melyek törvényhozásunkra is a minden emberinek bélyegét rásütik. Az egyháznak vezérférfiaitól, azoknak bölcsességétől, tapintatától és erélyétől egyrészt, az egyházhivek vallásos buzgalmától, egyházszeretétől másrészt, függ úgy a törvényeknek czélszerű és üdvhozó életbeléptetése, mint hiányainak pótlása, tévedéseinek kiigazítása. Tegyük fel azt az esetet, hogy a törvény a lehető legjobb, életbeléptetése is a lehetőleg legsikerültebb lesz : mégsem vitathatja el senki, hogy a törvényben csak pusztán kerettel birunk, melyet ki kell tölteni; csak védő falakkal, melyeken belől as otthont meg kell alkotnunk és melyek védelme mellett az ellenünk irányzott támadásokat sikerrel visszaverhetjük; csak fegyelmező eszközt nyertünk, melyet az Üdvözítőben fogamzott hitélet javára kell felhasználnunk. A zsinattól, mint egyetemes felügyelőnk is érintette, sokan sokat vártak és ép azért sokan nagyon csalódtak és csalódnak is; de e csalódásnál még szomorúbb volna, ha egyházunk tagjai azt hinnék, hogy a zsinati törvényhozás végeztével tétlenül várhatjuk a törvények hatását s talán mozognunk sem kell, holott a zsinati törvény megvetette az alapot, a melyen egyházunk külső életét építhetjük, kijelölte azon határokat, melyek között mozoghatunk, de korántsem mentett fel attól, hogy közegyházunk, gyülekezeteink, intézményeink, hivő népünk érdekét hiven és buzgón szolgáljuk. Ellenkezőleg, czéltudatos munkásságra, tömörülésre nyújt alkalmat, módot, hogy ne mondjuk, kötelez. Krisztusnak evangyélioma nem vesztette el erejét; világhódító útjában nem akaszthatja meg semmi; reánk, gyönge emberekre nem szorult ; de a mint a hivő az evangyéliom birtokában fellelte üdvét, úgy a benne élő szellem közlésével embertársainak nemesbiilésén, boldogításán fáradozni szent kötelességének ismeri. A Krisztus drága vérén megváltott hivők egyetemén, az ő szentegyházán — a pokol kapui sem vehetnek diadalmat ; de a hivők lanyhasága, a gyülekezetek vallásos és anyagi szegénysége, ős ellenségünknek hol titkos, hol nyilt támadásai megzavarhatják, sőt megakaszthatják a tényleges egyháznak fejlődését, virágzását annyira, hogy az eszmény fenn fog állani ugyan, de valósulását csak utódaink fogják, s talán ujolag kemény munka és küzdelem árán megérni. Megváltónk hő szeretete, evangyéliomi egyházunk iránt tartozó hálánk parancsolja tehát, hogy. odaadó lelkesedéssel s kitartó szorgalommal lássunk a munkához. Büszkék vagyunk evangyéliomi egyházunk nagy vívmányára s erősen hangoztatjuk az „egyetemes papság" elvét. Igen szép és magasztos elv ez, hiszen ez elv alapján minden egyes hivő önmagának papja, Urának közbenjárása mellett keresve, munkálva üdvét, más papra nem szorul. Ez elv mellett, az alkotmány által kijelölt módon, evangyéliomi egyházunk minden tagja részt vesz egyházának kormányzásában. Ez jog, de vele nagy kötelességek is járnak. Akár reverendában, akár a nélkül, minden pap hirdesse szóval és tettel, életének eszményi irányzatával és hitbuzgó munkájával azt a Krisztust, a