Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - „Le a zsidóval!” (Paulik János)

131 középszámítással négy éven át kitesz körülbelül négyszáz órát; a mihez hozzáadva — a mindenesetre okvetlenül szükséges s csak a minimumra szállított — előkészületi, — vagy mondjuk — utókésziileti egy-egy órát, kiteszi a fenti összegnek kétszeresét. Ennyi idő fordíttatik tehát a theologián a zsidóra. S miért mindez ? — Az czéloztatik vele, hogy a theologus az eredetiből tanulja megismerni az ótestamentom tanait, szellemét. De vájjon el lesz-e az érve ? Nem túlzás, ha neni-mel felelek, ha elgondoljuk különösen mi fiatalabb nemzedék, kiknek még élénk emlékezetünkben van a theologia, — mennyit kínlódik, rágódik egyes szavakon, homályos kifejezéseken a theologus csak azért, hogy egyes mondatokat hézagosan megértsen; mennyire elvonja figyelmét ezeti idegen nyelv a valódi tantól, arra kellvén azt első sorban fordítania, — hogy egy-egy mondatot jól-rosszúl lefordíthasson, — vájjon az ige „piel

a-ben vagy nem bánom „hitpael

a-ben áll-e. Szóval a grammatikai nehézségek, lia teljesen nem is, de mindenesetre háttérbe szorítják s kétségessé teszik a valódi czélnak : tan és szellem megismerésének elérését. S ha valaki mégis megakarja ismerni az ó-testamentomot, ügy később kénytelen azt valamely fordításban tanűlmáuyozni. S így tudományos értéke ugyan micsoda ? Gyakorlati értéke meg épen nulla. Ha a theologus kilép az élet küzdterére, csak hamar elfelejti azt a keveset is a mit tanált, — illetve elfeledtetik vele a más fontosabb ügyek; — mert nem szőrül rá. S hogy ezen elfelejtés épen nagy baj volna, nem látszik meg sehol. S így a mit elfelejteni ágy sem olyan nagy baj, s a mivel magán a theologián sem éri el az óhajtott czélt — ugyan valljuk meg — arra fordítani a sok drága időt nem idővesztegetés-e ? Lehetnek ugyan olyanok, a kik félve attól, hogy a zsidónyelv elhanyagolása maga után vonná azt az állapotot, hogy a közel jövőben ágy néznénk a héber bibliára, mint valami egyptomi hieroglyphre, — azt állítanák, hogy ennek tért kell engedni a theol. nevelés körén belül, mert egy testületnek létezése — s ez épen a papi, — a mely az ó-testamentomi szöveget eredetiben értse s mint illetékes, magyarázhassa — nagyon is szükséges. Nem vonom kétségbe. De a mai viszonyok közt ugyan ki érti az eredetit ? Ki illetékes magyarázója az ó - testamentomnak az eredeti héberből ? A theologiai tanár és egy piczinyke perczentje a papoknak. (Látszhatik ez dehonestálásnak, látszhatik ez sértésnek, de tapasztalatomból kifolyólag lelkiismeretem e kifejezésért szemrehányást nem tesz nekem.) — S szerény véleményem szerint ezt jövőre is meglehetne tartani. A zsidónyelv, az ó - testamentomi exegesis és időmegtakarítás összefér egymással. Igen, adassék elő a zsidónyelv a theologián, de tekintettel a tálterheltségre s a nálánál sokkal fontosabb tárgyakra — csak egy évi kötelezettséggel. Egy évig mindenki köteles héberül tanulni s ez idő alatt elsajátíthat annyit, hogy a fontosabb szavakat s kifejezés-módokat elsajátíthatja. De azután letűnik, s a legrosszabb esetben, special-collegiummá lesz, mit hallgat a ki akar, a kinek képessége, ideje van hozzá, s a ki talán egykoron mint theologiai tanár óhajt fungálni; de a többi szabadíttassék fel alóla s hallgassa az ó-testamentom magyarázatát magyar szövegből, melyet — ha a közkézen forgó fordítás nem jó — esetleg a szaktanár készít. Hogy ezt azután mikép lehetne a tantervbe beilleszteni, nem részletezem, ebben egyedül a szaktanár az illetékes, de módját lelni lehet. S hiszem, hogy felényi időben kétszeres eredményt lehetne elérni. A róm. katholikus és gör. egyesült tlieologiákon is csak egy éven, illetve egy semesteren át liébereskednek, s azért kinek jutna eszébe őket kevésbé képzett theologusoknak tekinteni, mint mi vagyunk. Sőt, ha jól értem a közvéleményt, az ő papjaik tekintélyét s nagy befolyását nem csak a százados törvények által biztosított magas állások fénye, de kitűnő képzettségük is kölcsönzi. És zsidót nem tanálnak négy éven át ! ? *) S a mint legújabban értesülök, az itteni ev. ref. testvérek theologiáján is csak két éven át szerepel. Kiilömben az egyetemen is találunk ebez némileg hasonló eljárást. Az alapvető vagy rokon nyelvek — akár finn, akár ó-.germán stb. — hallgatása csak az első évek valamelyikén kívántatik meg attól, a kinek szakjába esik, de azontál nem forcirozzák. S ha mindkét felekezetű katholikusoknál az ó testamentom exegetálása az egyházi — akár latin, akár orosz — nyelven történik, a mi megfelel a mi magyar nyelvünknek, s ha jól értesültem az angolok is az ó-testamentomot anyanyelvükön olvashatják, magyarázhatják, — nem látom be, miért ne tehetné ezt a magyar prot. theologia ? — Pláne, midőn az ágyis jobb eredménynyel kecsegtet. Az analógia tehát ezen nézetem mellett s a zsidó nyelv ellen szól. De ellene szól minden. Egy holt nyelvnek tanálása, a melynek még kiejtésében sem vagyunk biztosak, csak azért, hogy hézagosan jól-rosszál megértsük, — oly korban, melyben a fiatal ember esze is a nyelvtanulás iránt kevésbé fogékony, — olyan iskolán, a hol az eszmék, elvek elsajátítása s nem declinatiókkal való bíbelődés a fő, oly viszonyok között, a hol nálánál sokkal fontosabb dolog vár felkarolásra, a mire később térek át, bizony - bizony nem valami szerencsés idea. S ha ezek mellett még hozzá vesszük azt, hogy az ó-test. isagogikából, theologiából, archaeologiából, a melyek bő tárgyak gyanánt szerepelnek a theologián — elég ismeretet szerez a theologus az ó és áj szövetségek megértéséhez, ha tekintetbe vesszük azt, hogy gyakorlati szószékünk is csak minél kevesebbszer veszi igénybe az ó-testamentomat, mire nézve elég egy betekintés az egyházi porikopákba, — ha tekin*) Az egyet, egyház Theol. Akadémiáján a héber nyelv az I. tfban heti 3, az ót. exegesis a II. és III. tfban heti 3, a IV. tfban heti 1 órában adatik elő; ehez járul még a II. tfban egy órában hetenkint óti exegetikai seminariumi gyakorlat. Minden más e szakba vágó előadás speclal-collegiumi jellemével bír, nem kötelező. A heti óraszám aránya tehát korántsem oly túlnagy, mint szerző feltünteti. Szerk.