Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - „Le a zsidóval!” (Paulik János)

130 hogy a papok és tanítók szabályozott korpótlékban részesüljenek, s ha a munkában erejök kimerült, tisztességesen nyugdíjaztassanak. A fiatal ember ellentálló erejének teljességében, kisebb számú családdal, kiskorú, aránylag kevesebb költséget igénylő gyermekekkel sokkal könnyebben birkózik meg helyzete szigorával, mint előhaladottabb korú, esetleg nagyobb családdal környezett, s a neveltetési gondokkal megtámadott férfiú. Arról kell tehát gondoskodni, hogy a kor előhaladtával s a gond növekedésével arányban álljon a szükségletek fedezete. Belátta ezt az állami kormány akkor, midőn pl. az előléptetésre csak csekélyebb számmal igényt tartható tanári karoknál az ötödéves fizetési pótlékot behozta. Az egyházi hivataloknál sem vehető tekintetbe azon előléptetés, melyben részesül a pap, ha esperessé, az esperes, ha püspökké választatik. Mert hiszen aránylag igen kevés számmal vannak az ily választottak, meg azután a hivatalukkal járó javadalmazás legkevésbé sincs arányban a vállukra nehezedő teherrel és felelőséggel. Klilömben is az evangelikus lelkésznek és tanítónak nemes hivatásával megférő egyetlen egy igaz ambicziója lehet csak : az Úr szolgálatának hu teljesítése egyháza javára s itt a korpótlék s szabályszerű nyugdíjra özvegyének és árváinak segélyezésére való kilátás föltétlenül nagyot lendítene sorsán annál is inkább, mert ő hivatalának jövedelméből csak igen-igen ritka esetben tehet annyit félre, hogy gondtalan aggkorra és kedveseinek biztosítására legyen kilátása. A korpótlékot és a nyugdíjt illetőleg tehát már a közalap felállításánál szükség volna némi általánosabb elvi, iránytadó határozatokat felvenni. így pl. meg kellene állapítani bizonyos törzsfizetési öszszeget, a melyen túl ötödévenkint bizonyos arányokban kellene növekednie a pap és tanító jövedelmének. Hála Istennek, vannak oly javadalmazású lelkészi és tanítói állomásaink, melyeknél igen későn vagy talán soha se jutna sor a korpótlékra; mert ha pl. 1200 frt. állapíttatnék meg törzsfizetésnek a papnál, sok idő telnék be, mig a 2 — 3000 frtnyi javadalommal biró lelkészek korpótlékhoz jutnának. Sajnos, van azonban sok gyülekezetünk, a melynél először a törzsfizetés kiegészítésére volna szükség és azután lehetne csak arról gondolkozni, hogy a korpótlék is életbe lépjen. A mi a nyugdíjazást illeti, bámulatos az az erőfeszítés, melyet ez ügyben egyes egyházmegyék, kerületek, sőt itt-ott gyülekezetek kifejtettek, de az eredmény egyes eltűnő kis számú helyeket kivéve, vajmi csekély. Buzgósággal, igaz testvéri szeretettel, vállat vállhoz vetve, egy egységes, az egész hazai evangelikus egyház papi, tanári és tanítói karára kiterjedő szabályszerű befizetési illetményeket követelő, de szabályszerű nyugdíjban és segélyben részesítő intézetnek felállításával lehetne csak e bajon segíteni. Az a sok apró-cseprő intézetke még annyit se nyújt, hogy sok legyen a meghaláshoz, de kevés az élethez, mert biz az mindenképen kevés marad. Nem szeretném, ha akár a nehézségek szaporításával, akár szükségtelen dolgok felhordásával vádolnának. Legyen ez egy, tiszttársainak s vele az egyháznak jóllétén szeretettel gondolkozó szerény léleknek odavetett eszméje, melyből, ha hozzáértők felkarolják, a hatalmasok támogatásukra méltatják, mint az evangyéliomi mustármagból, kinőhet majd a terebélyes fa, melynek árnyékában az Urnák nem egy szolgája csöndes enyhítő helyet fog találhatni. Dixi. „Le a zsidóval!" i. Sok jaj-szó, sok tiszteletre méltó indítvány hangzott el a legutóbbi időben e lap hasábjairól, melyet majd egyházi életünk, majd iskolaügyünk egyes bajai, majd ezek szolgáinak fájdalma keltett a szívben, — adott ajkakra : óhajtva, kérve azoknak az előre haladott műveltség-, a kor igényeinek megfelelő rendezését. A múltkori számban is egy ilyen korszerű és tiszteletre méltó indítványt hozott e lap a pozsonyi theol. akadémia egyik tudós tanára tollából, melylyel a theol. akadémia jogkörének kiszélesbítését, korszerű betetőzését sürgeti : a theol. doktoratus-osztás jogának megállapításával. Hogy ennek nagyon is elérkezett az ideje, mutatja nemcsak a külföld, de hazánk hasonrangú intézeteinek példája. Követeli a méltányosság, mert hiszen, ha minden tudományos fakultás egyes, — a tudományosságban kitűnt egyéneit felruházza e kitüntetéssel, miért legyen ép a theologus olyan mostoha gyermek e hazában, ki a testvérek e nemű jogaiban nem osztozik ? ! Az eddigi állapot igazságtalan s emennek jogos voltát bizonyítani — a tanár úr érvelései után fölösleges. A theol. akadémia ezen jogának megállapítása még e mellett hasznos is, mert magában rejti a behatóbb tudományos foglalkozásra való buzdítást is az ambicziosus fiatal emberek részére. Az én igénytelen személyem e mellett egy új intézkedés behozatalát látná ily korszerűnek és hasznosnak s így szükségesnek : a zsidó nyelvnek, illetve ó-testamentomi héber - exegesisnek kellő mértékre való leszállításában. Tudjuk u. i., hogy a theologián az ó-testamentom magyarázása héber szövegből történik. De ha valaki egybeveti az eredményt az elérésére fordított fáradsággal és idővel, — ha összehasonlítást tesz a más felekezetű theologiák ez irányú intézkedésével, — ha tekintetbe veszi a haladó műveltséggel a theologus irányában is fellépő igényeket: nem gondolnám, hogy a theologiának eddig követett módszerét a jövőre nézve is szerencsésnek tartaná. Mert hiszen vegyük csak sorban fontolóra a dolgot ! A theologián a zsidónyelv tanulása, illetve ótestamentomi héber exegesis négy éven keresztül folyik; először heti két, majd három órában. Ez