Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - Az újra összeülendő zsinatról (Andorka Gyula)

Tizedik évfolyam. 2. szám. Pozsony, 1892. évi Január 9-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. r Előfizetési ár: Egész évre 6 frt — kr. félévre . 3 . - „ negyedévre 1,5«, Egy szám ára: V 12 kr. o. é. fi EGJELEN HETENKENT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön BO kr. Tartalom : Az újra összeülendő zsinatról. (Andorka Gyula.) — A korszellem. (Horváth Lajos.) „A ki nem tud arabusúl, ne beszéljen arabusúl." II. (—k —f.) — Zsinatonkivüli zsinatolás. (Vége.) (Margócs József.) — Külföld. — Vegyesek. — Pályázat. Az újra összeülendő zsinatról. Mult hóban lefolyt 9 napi zsinati tanácskozás arról győzött meg mindenkit, hogy határozott programúi és előkészületek nélkül sikeresen tanácskozni nem leliet. Nagy hátránya volt a zsinatnak, hogy a zsinati képviselőknek nem voit egy közös találkozási és társalgási helyük, a hol esténkint összegyűlve egymással megismerkedhettek és nézeteiket kicserélték volna. így történt, hogy a zsinati követek különböző csoportokra oszlottak s a kerületi különtartozás érvényesült, a közszellem nem fejlődött ki. Ennél fogva a valódi közvélemény nem csak nem nyilvánult, de nem is képződött. A bizottságok tagjai is candidatio után választattak, mert hisz a különböző kerületből való követek egymást nem is ismerték meg. Miután a lefolyt 9 napi tanácskozás csak a zsinat előkészítéséül tekinthető, hogy a legközelebb összeülendő zsinat működése minél sikeresebb s a közszellem, a közvélemény kifejlődése minél gyorsabban történhessék, szükséges leend, hogy a megválasztott gazda — yagy háznagy — egy közös és czélszerü clubhelyiségről jó előre gondoskodjék. A bizottságok pedig igyekezzenek lehetőleg gyorsan munkálataikkal elkészülni, hogy a javaslatok kinyomatva a zsinati követeknek megküldhetők és ezek által tanulmányozhatók legyenek. Érdekünkben áll, hogy a zsinat mielőbb összeülhessen s feladatát megoldhassa. Ismétlem, a mit a lapok hasábjain többször elmondottam, hogy nekünk egységes és szervezett evangelikus egyházra van szükségünk. Szíveljük meg, a mit egyetemes felügyelőnk báró Prónay Dezső mondott, hogy ne igyekezzünk mindent paragrafusokba szorítani, hogy adjunk teret a fejlődő önkormányzati szellemnek is, azonban — és itt tér el felfogásom az övétől — igyekezzünk zsinati törvényhozásunk keretébe mindazt bevonni, a miknek megoldása, szabályozása, rendezése egyházunk érdekét képezik. Hódoljunk tisztelettel vezér fér fiaink érdemének, a. i o g o s u 11 tekintélyt ismerjük el, de érezze egyúttal m i n d en zsinati követ, hogy ő is missióval* bír, az ő meggyőződése is respectálandó s a szellemi függetlenség semmi tekintély által nem korlátolható. És végre vetkőzzük le a már példabeszéddé vált lutheránus félénkségünket, az erős akarat, a bátor elhatározás csodákat mivel, tekintsünk nagy reformátorunkra, Worms hősére, a ki soha se habozott, soha se félt. Zsinati működésünkre lidérczként nehezedik a pénzkérdés, a költség sokasága, szóval szegénységünk. Tán nem lenne felesleges, ha mind a két protestáns felekezet az állami dotatió felemelését — az 1893. évre — kérelmezué, hisz az állam érdekében is van az, hogy a protestáns egyházak szervezzék magukat, törvényileg biztosítsák az egyház és így az állam érdekeit is. Bezárom soraimat azzal, hogy lelkesüléssel, élő hittel, buzgósággal eltelt törvényhozó testület sokat tehet, sok hihetetlent megoldhat, sok reményt megvalósíthat. Hidjük a legjobbat s cselekedjünk férfiasan, a hit fénye világosítson utainkon, szivünk érző, lelkünk bátor legyen, akkor meg fogjuk oldani feladatunka

t- " Andorka Gyula.