Evangélikus Egyház és Iskola 1892.

Tematikus tartalom - Czikkek - Külföldi ösztöndíjaink (Raffay Sándor)

116 gyok. A Dunántúl majdnem érintetlen maradna missiója az lenne, a mi eddig volt. Felosztásom ellen legsúlyosabb érv a hazafisági aggodalom, a mely mindenképen összekuszált hazánkban minden bizonynyal kell, hogy latba vettessék, ámde, ha ezt is tekintetbe vesszük, hogyan alakulnának a viszonyok? A dunáninneni kerület, s itt csak erről lehet szó, nyerne egy határozottan s tisztán magyar esperességet a Fehér-komáromiban, egyegy magyar irányút a zólyomiban s barsiban s talán kéteset a hontiban ; veszítené pedig a liptóit, mely csak ujabb időben lett magyar irányúvá, — ha ugyan annak szabad s lehet neveznem, — s nem tudni, meddig marad annak. Nem látom tehát igazoltnak azt az állítást, hogy „medicina (t. i. általam javasolt kerületi felosztás) peior morbo." Tekintettel a tárgy fontosságára s az el nem vitatható controversiára szükségesnek tartottam ezeket elmondani. Mayer Endre, theol. tanár Eperjesen. Külföldi ösztöndijaink. Bár azt hiszem, hogy a zsinat tanügyi bizottságának munkálatában a külföldi ösztöndijakról is lesz szó s e fontos ügyre a zsinat ki fogja terjeszteni magas figyelmét; s bár tudom, hogy e bizottság érdemes előadója nt. Schneller István theol. akad. igazgató úr e kérdés iránt folytonos és éber érdeklődéssel viseltetik : mégis nem vélek egészen fölös munkát végezni, ha e tárgyra a figyelmet előre is felhivni s némely dolgot megvilágítani bátorkodom. Kegyes lelkű, nemes czélt munkálni óhajtó férfiak és társulatok több külföldi egyetemen tettek kisebb-nagyobb alapítványt magyar ifjak s leginkább theologusok számára. Tudjuk, hogy ez alapítványok többnyire azon időben keletkeztek, amidőn a magyar protestáns egyház üldözésnek volt kitéve, vagy a teljes intézeteknek hiányával szűkölködött, szóval mikor a haza határain belül való végleges kiképzés meg volt nehezítve vagy teljesen lehetetlen volt. Ma már ez — hála Istennek — nincs úgy, de azért ki állíthatná, hogy e külföldi alapítványok czéljukat vesztették s hogy ma már nincs szükség többé arra, hogy egyházunk leendő vezetői a protestantismus szülőföldjére vándoroljanak? — S ha tapasztalataik gyűjtése s a honi viszonyoknak épen e tapasztalatok alapján helyesebb megítélése, megbecsülése, a hiányoknak éberebb szemmel való felismerése s a javítások helyes módon való eszközlésének megtanulása czéljából kivándorolnak : bizony jól esik, sőt elmellőzhetlenül szükséges, hogy nemcsak hazulról, hanem kint is részesüljenek némi segítségben, mely a szellemet szabad szárnyalásában akadályozó s a munkakedvet megbénító anyagi gondok terhét leemelje vállaikról. De most már mindig kevesebb és kevesebb theologus jön ki s ez alapítványok nagy része használatlanul marad, S mi történik ezekkel? Vegyük a legnagyobb alapítványt, a halleit. Ez azért is legfontosabb reánk nézve, mert teljesen magyar : magyar emberek alapítványa magyarok számára. Elolvastam az alapítváuyozók végrendeleteit, illetőleg alapítóleveleit. Elég részletesen körvonalozva vannak ott a kiosztásnál követendő szabályok. A rendelkezés határozottan kimondja, hogy az alapítványból csakis evang. vallású magyarok részesülhetnek. Ez értelemben szász atyánkfiai egészen a kiegyezésig nem tartottak igényt ez ösztöndíjra, akkor azonban azon fogással, hogy Erdély is magyar terület, ők is kérték az ösztöndíj megadását. Azóta kapják is rendesen, bár magyarságuk csak addig tart, míg az ösztöndíjat felveszik, de már szászokul költik azt el. Ugy értem ezt, hogy még csak a magyar egyletbe sem tartják érdemesnek belépni, csak addig verik a mellüket, hogy ők magyarok, míg az ösztöndíjról van szó, azontúl azonban jó szászok s mint pl. az idén Lipcsében, úgy írják be származási helyüket : Siebenbürgen, Oesterreich. Az én véleményem szerint e szászok a hallei ösztöndíjra számot nem tarthatnak, mert a végrendelet intézkedéseinek végrehajtásánál nem egy sokkal későbbi, hanem a végrendelet idejében fenállott állami viszonyokat kell tekintetbe venni. A végrendelet tételekor — a mult század végén — Erdély még nem volt Magyarországhoz csatolva s egész a hatvanas évek végéig egyetlen szász sem részesült a Kassai-Kubinyi-Temlin-féle ösztöndíjban s a nevezett évben is az egyetem a magyar egyház vagy, a kire a közvetlen felügyelet bizva van, a hallei magyar egylet megkérdezése nélkül, tisztán a maga kezdeményezéséből terjesztette ki a jótéteményt a szászokra is. A mint tudom, ez ellen épen akkor nt. Schneller István igazgató úr fel is szólalt s az egyetem orvoslást is igért, de ez Ígéretet német módon tartotta meg. De más tekintetből sem lehet joguk a szászoknak az ösztöndíjhoz. Ok ugyanis a magyar evang. egyháznak nem tagjai, — szándékosan, az egyház egyetemének ártalmára, s épen nemzetiségi szempontok miatt czélzatosan elkülönítik magukat az egyetemes egyháztól : mi jogon és alapon tartanak hát számot az egyház jótéteményeire? Az az alapítvány a magyarhoni evangélikusok számára tétetett, tehát a magukat elkülönítő erdélyi evangélikusoknak épen oly kevéssé van ahhoz joguk, mint akár imádott testvéreiknek a szászországi evangélikusoknak. Legalább én azt hiszem, hogy pirulás nélkül nem lehetne ezen ösztöndijat egy szásznak sem felvenni. De más jogtalanság is történik Halléban. A végrendeletek nem szabják meg, hogy az egyetem mily arányokban részeltesse segítségben a magyar theologusokat, csak azt mondják, hogy a kamat a könyvtár gyarapítására fordítandó évi összegek s a viatoriumok levonásával szétosztandó. A porosz minisztérium legutóbb — mint ez akkor e b. lapokban is közölve volt — bizonyos arányokban állapította meg a fel-