Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - A mi zsinatunk

•417 a fényes jellemvonása, mely a haza és az egyház iránti kötelességeit egymással mindenkor kiegyeztetni tudta. A mi zsinatunk határozatai soha nem jöhetnek ellenkezésbe szeretett magyar hazánk érdekeivel. Hogy ez igy legyen kérjük az Urat: „Maradj meg velünk, tarts meg minket egyetértő szeretetben" Végre még egyre van szükségünk a zsinat küszöbén s ezt is az Úrtól kérjük : maradj meg velünk, áld meg munkánkat. Mert bizony Sz. az Urban ! — csak a munka a mienk, de az istené az áldás. Egyedül ő adhat sikert munkálkodásunknak, miként az Apostol mondá : sem az a ki plántál, sem az a ki öntöz, hanem az Isten az a ki előmenetelt ád. 1. Kor. III 7. Ne bizakodjunk saját erőnk és bölcsességünkben — mintha csalatkozhatlanok volnánk, és tökéleteset tudnánk alkotni saját magunktól, hanem lelkünk teljes odaadásával törekedjünk arra, hogy a mit végezni fogunk — Istennek tetsző, — istentől megáldott legyen. Azért forduljunk buzgó lélekkel az Úrhoz, és ezen zsinat-megnyitó ünnepélyünkön, könyörögjünk hozzája ekképpen : Kegyelemnek Istene ! Atyánk a Jézus Krisztusban ! Fiúi bizodalommal járulunk sz. szined elé, s buzgón kérünk — add áldásodat reánk, kik sz. egyházad üdve és boldogságának munkálására egybegyülekeztünk. Tudjuk mi azt, és érezzük mélyen, hogy ha a Te mindenható és áldó kezed nem építi a házat, hiába igyekeznek azok, a kik építik azt. Azért fordulunk hozzád Urunk Istenünk és esdve kérünk: add nekünk a te sz. lelkednek segedelmét, mely az erőnek, az igazságnak és a bölcsességnek lelke, hogy 0 mutassa nekünk az utat, melyen haladnunk kell, hogy üdvösséges czélra érjünk. A Te sz. fiad az Ur Jézus Krisztus Ígéretére támaszkodunk erős hittel, gyermeki bizalommal ki imigyen szól hozzánk : „kérjetek és megadatik nektek, zörgessetek és megnyittatik előttetek." íme zörgetünk a Te irgalmadnak ajtaján, oh nyisd meg előttünk isteni jóságodnak gazdag tárházát, ruház fel minket élő hittel, egyező akarattal, testvéri szeretettel, hogy mindenben és mindenkor egyedül azt keressük a mi a Te nagy nevednek dicsőségére és anyaszentegyházad épületére szolgál. Add, hogy áldott legyen a mi munkánknak kezdete és vége. Hallgass meg minket a Te sz. fiadért az Ur Jézus Krisztusért, Amen. Dicsősség legyen sat. Az épületes és remekül kidolgozott szent beszéd után megilletődve vonultak fel követeink a főgymnasium dísztermébe, hol egyetemes felügyelőnk a következő monumentális beszéddel nyitotta meg a zsinatot : Főtisztelendő zsinat! Háládatosság az isteni gondviselés iránt, mely a mai napot megélnünk engedte, a kegyelet az ősök emléke iránt, a kiknek vallásos buzgósága egyházunkat megtartotta, SZÍVÓS kitartásuk jogait kivívta, a szeretetteljes ragaszkodás magyar hazánkhoz, annak alkotmányához, a melynek kiegészítő részét képezik a vallásunk szabad gyakorlatát, egyházunk önkormányzatát biztositó törvények, a hódolatteljes tisztelet a törvény legfőbb őre, koronás királyunk iránt : ezek azon érzelmek, melyektől áthatva üdvözlöm evangelikus egyházunk zsinatjának tagjait és kötelességemhez képest megnyitom tanácskozásainkat. Egy század telt le, mióta evang. egyházunk utolsó zsinatja megtartatott. — Három vagy négy nemzedék tűnt le azóta és az 1791-ben megkezdett, de fájdalom ! félbe maradt munkát a kezdeményezők unokái sőt dédunokái készülnek folytatni, talán befejezni ! Az emberiség története folytonos átalakulások, változások lánczolata. — Minden uj nemzedék, egyegy szeme eme végtelen lánczolatnak, — összefügg a múlttal, öntudatlanul is annak hatása alatt áll, de önálló is és uj helyzetnek megteremtője, uj felfogásnak hordozója ! Egy század hosszú idő ! — A változások, melyek ezalatt beállnak, mindig nagyok : — de óriásiak a mult század utolsó évtizedétől napjainkig. Nem ismerek korszakot az emberiség történetében, a mely alatt oly nagy, olyan mélyreható változás állott volna be, aránylag olyan rövid idő alatt, mint a minő a mult század végétől századunk utolsó tizedéig bekövetkezett. Óriási átalakulásnak kellett annak lenni, a mely megtörtént, mig azon korból, melyet praehistorikus kornak nevez ma a régészeti tudomány, az antik világ nagyszerű kultúrája kifejlődhetett, de talán ezredévek folytak le, mig ez az átalakulás majdnem észrevétlenül beállott, oly hosszú idő, hogy a beállott változásnak még emlékezete is elenyészett. Az antik világ nagyszerű műveltsége, nagyszerű alkotásai helyébe egy egészen uj tényező, a kereszténység lépett; századokig tartott a lassú, kezdetben majdnem észrevétlen átalakulás. A népvándorlás chaotikus korszaka is elég hosszú és talán a középkor elejétől nem is szerfölött elütő jellegű. — Nagyszerű az átalakulás, melyet a reformáczió az emberi gondolatok és érzelmek világában előidéz, de egyébként a közgazdasági és társadalmi viszonyok tekintetében, habár a reformáczió korszakában is jelentkeznek nagy változások, összeségében még azon átalakulás, melyet akkor megéltek világrészünk népei, nem fogható ahhoz, mely beállott végéhez közeledő századunkban. Midőn apáink száz évvel ezelőtt egyházunk szervezéséről tanakodtak, már megindult volt NyugatEurópában az a mozgalom, melynek hullámai utóbb elseperték századok társadalmi alakulásait. Egy uj felfogás, mely mindenre kiterjedt, társadalomra, egyházra, vallásra, szerzett magának érvényt, és akarva nem akarva érezteti hatását, rajtunk is napjainkig. Ezzel együtt a találmányok és felfedezések végtelen sorozata, mely megváltoztatta a megélés módját, bámulatosan kiterjesztette ismereteinket, uj tudományos módszerek alkalmazása, mely lényegesen be-