Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - A „sötét pontok” szerény megvilágítása (Kund Samu)

•270 a kik hittek" s a verbi divini ministerek a templomokban sőt a „házak tetejéről is" szabadon, e világi bölcsességgel nem keverve, keresetlen egyszerűséggel hirdették a tiszta evangéliumot: oh akkor azok az egyszerű — manapság sokan mondanák — száraz predikátiók s a szépmiivészeteket mellőző puritán ev. istentiszteletek hatalmasokat és alattvalókat, minden rendű és rángd népeknek nagy sokaságát vonzották minden vasárnapon az Istennek sz. házába. Avagy azokban az articularis szerény templomokban, a melyeknek fő díszei a hitbuzgó Mózesek, az egyházalapító, védő és fentartó Pa trónus ok nemesi czimereivel ellátott családi ülőhelyek voltak, hajdan a földesúr és jobbágy, a nemes és a paraszt mind együtt buzgólkodtak, énekeltek, imádkoztak s igaz áhítattal hallgatták az Áronok által hirdetett evangéliumot. Utóbb a nemesi czímerek e sz. templomokban meghomályosodtak, a Mózesek ülőhelyei porlepve, vasárnapról-vasárnapra üresen rejtőztek a megkeshedt függönyök mögé ; lassanként a népek sokasága is elmaradt s az Áronok ismét üres templomokban prédikálták ugyanazt az evangéliumot ! Mert a levegő ... a kor szelleme ! . . . A szabadságharcz nagy idején, mig ifjaink életüket véres tusákban a harcz mezején áldozták a haza sz. oltárára, a városok és falvak sz. templomai újból megtelének az otthon maradottakkal s a sz. ének, a buzgó ima és az Isten igéjének ereje közbuzgóságban táplálta a reménykedőket s erősítette a csüggeteg lelkeket. Majd ezután, az elnyomatás nehéz évtizedén, midőn a rémuralom közhelyeink és családi szentélyeink ajtailioz őrállókat rendelt, s midőn csupán az Isten sz. templomainak kilincseire nem merte rátenni kezét : Oh akkor azokban a manapság üres templomokban áhítattal zengték százezereknek ajkai : „Maradj meg kegyelmeddel, oltalmaddal velünk mi paizsunk, Urunk Istenünk!" Ismét midőn drága áron szerzett prot. autonómiánk védbástyáin behatolni a pátens szép szerivel kisérletce meg s a hű őrök, Mózeseink és Áronaink, újabb riadót kiáltottak : akkor, óh akkor is mily tömegesen tódult minden rendű és rangú protestáns a sz. templomokba, hogy ott hallja és vallja az igét: „Nagy áron vétettetek, ne legyetek embereknek szolgáik. A szabadságban álljatok meg és ne kötelezzétek ismét magatokat szolgálatnak igájával!" Hja! a levegő ... a kor szelleme! . . . A vallásos közbuzgóság ezen váltakozó néhány főbb mozzanataira csak azért mutattam, hogy az üres templomok kérdésénél ne feledjük, miszerint a levegő, a kor szelleme még az Istennek szent templomaira is befolyást gyakorol, mert prédikáltassák bár azokban mindenha a változhatlan örök ige, mégis majd megtölti, majd pedig üresen hagyja azokat ! Az üres templomok kóros tüneteinek tehát nem oka sem a templom sem az abban hirdetett ige, mert „ég és föld elmúlhatnak, de az én beszéd i m s e m m i k é p e 1 nem múlnak; az Urnák beszéde megmarad örökké, ez pedig az, amely tinéktek prédikáltatik!" Úgyde a korszellemet az emberek csinálják ; tehát azt, amely a templomokat megüresítette: talán az Áronok, a prédikátorok ? LauJcá Károly. A „sötét pontok" szerény megvilágítása, „Sötét pontok" czím alatt az „Evang. Egyház és Iskola" f. é. 25. számában megjelent közlemény bekezdésében az állíttatik, „hogy a magyar protestantismusnak még mindig résen kell állania s hogy a jogegyenlőség és a valódi vallásszabadság nálunk ma is csak üres szóllam." Ezen elég világos állításának támogatására a czikkíró néhány adatot sorol fel. Ezen adatokhoz fűzöm, a mit reájok vonatkozólag elmondani szükségesnek látok. 1. A belügyministerium elrendelte, hogy a kaposvári r. kath. plébánia évi szükségletének fedezéséhez a politikai község, melyben ev. ref. és ág. hitv. ev. hitűek is találtatnak, s így ezen nem r. katholikusok is adójuk arányában hozzájárulni tartoznak. Egész terjedelmében kellene ismernem ezen belügyministeri leiratot, hogy véleményt tudjak magamnak arról alkotni mily fokú sérelem foglaltatik abban a nem róm. kath. keresztény vallásuakra nézve. De abból (amint ezt az „egy evangelikus" a „sötét pontok"-ban megírja), hogy ezen rendelet ellen a protestánsok és a jogegyenlőség barátai a legközelebbi megyebizottsági gyűlésen erős küzdelemre készülnek, és hogy e rendelet a belső-somogyi ev. ref. esperesség legutóbbi közgyűlésén nagy izgatottságot okozott s a rendelet ellen ezen esp. gyűlés határozott állást foglalt, és végül, hogy e rendelet vita tárgyát fogja képezni a külső-somogyi evang. esperességnek közgyűlésen is, azt kell hinnem, hogy a most megnevezettek s a rendelet által első sorban s legközvetlenebbül érdekeltek, azt sérelmesnek tartják. Több mint valószínű, ennélfogva, hogy ezen rendelettel a dunántúli ev. ref. egyházkerület, valamint a dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerület közgyűléseinek is bajlódniok keilend. Ez esetben feltehető a somogyi egyházmegyék jeles vezérférfiai felől, hogy a sérelmes ügyet a legkörülményesebben megvilágítva, a mellette felhordott okokat a legnyomatékosabban megczáfolva s megdöntve, az ellene felhozható érveket az észjog tételeiből s a törvénykönyv paragrafusaiból gondosan kiválogatva s ügyesen csoportosítva, minden okmányt teljes szövegében becsatolva fogják az egyházkerület elé adni és már az előértekezleten oda fognak hatni, hogy ezen ügy csatolmányaival egyetemben a kerület legjelesebb jogtudósaiból, meg a paritás kedvéért lelkészi egyénekből alkotandó bizottságnak tüzetes tanulmányozás czéljából, jelentésének bevárása mellett, kiadassék. Mert (ismét mondom, feltéve hogy az ügy csakugyan sérelmes) meggyőződésem, hogy annak jelen